Lawrence-t kemény kritikái miatt hivatalosan körözték, cenzúrázták, kreatív munkáit félreértették élete második felében, emiatt önként száműzetésbe vonult. Halálakor egy tehetségét elpazarolt őrültnek tartották. E. M. Forster azonban egyik írásában megvédte Lawrence-t, mintegy kinevezve őt a koruk legnagyszerűbb újító regényírójának. Ma már általánosan is elfogadják Lawrence zsenialitását, és a modern angol irodalom egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon.
Élete
David Herbert Lawrence útlevélfényképeVégső nyugvóhelye Taos közelében
Arthur John Lawrence – éppenhogy írástudó bányász – és Lydia Beardsall – iskolai tanárnő – negyedik gyermekeként Lawrence egy nottinghamshire-i bányavárosban töltötte gyermekkorát. Szülőhelye ma múzeum. A munkásosztálybeli élet nehézségei és a szülők civakodásai rányomták bélyegüket Lawrence művészetére. Tanulmányait három hónapra felfüggesztette. Egy gyárban dolgozott, azonban azt tüdőgyulladás miatt ott kellett hagynia. Lábadozása során gyakran ellátogatott a Haggs farmra, a Chambers család birtokára, ahol barátságot kötött a család egyik tagjával, Jessia Chambersszel. Ez annyiból fontos, hogy közös könyvszeretetük meghatározó volt irodalmi szempontból. 1902 és 1906 között egy eastwoodi általános iskola tanáraként dolgozott, és csak ezután szerezte meg tanári diplomáját a nottinghami egyetem főiskolai karán (University College Nottingham) 1908-ban. Ekkoriban már írogatott verseket, és Laetitia című regényének néhány fejezete is elkészült, ami később a The White Peacock címet kapta. 1907 végén megnyert egy nottinghami újság által meghirdetett meg kisregény-pályázatot.
1908-ban Londonba költözött. Közben továbbra is tanított, és szabadidejében írt. Végül újságokban is megjelentek írásai, és innen már felfelé ívelt pályafutása. 1910-ben édesanyja rákban elhunyt, ami olyan mélyen érintette az írót, hogy egy teljes évig betegszabadságon volt. Az anyjával való szoros kapcsolata fedezhető fel a Szülők és szeretők híres szereplőjének, Mrs. Morelnek a regénybeli fiával, Paullal való kapcsolatában.
1911-ben ismerkedett össze Edward Garnett-tel, aki később nagyon jó barátja lett. Egy munkatársával, Helen Corke-kal szerencsétlen végű szerelmi viszonya volt, ami a The Trespasser című második regényének megírásában inspirálta. 1911-ben újra tüdőgyulladást kapott. Felépülése után úgy határozott, hogy végleg befejezi a tanítást, és csak az írásnak szenteli életét.
1912 márciusában találkozott Frieda von Richthofennel. Frieda hat évvel idősebb volt, és már volt három gyermeke. Lawrence egyetemi tanárának volt a felesége még Nottinghamben. Együtt elszöktek Franciaországba, ahol letartóztatták, mert brit titkosügynöknek nézték. Friedával elő-nászutat tartottak München mellett.
Németországból délre indultak az Alpokon keresztül, gyalog egészen Olaszországig. Ebből az utazásból később útikönyv is készült. 1913-ban visszatértek Angliába egy rövid látogatás erejéig, majd siettek vissza Olaszországba. Legközelebb csak az első világháború kitörésekor utaztak vissza a Brit-szigetekre, ahol végre megházasodtak. 1916-17-ben Lawrence szoros barátságot alakított ki egy William Henry Hocking nevű helyi farmerrel. Bár kapcsolatuk természete nem egyértelmű, Lawrence feleségének beszámolója szerint a kapcsolat szerelmi jellegű volt.[1]
A párt Angliában gyanús szemmel nézték, németeknek való kémkedéssel gyanúsították, és folyton zaklatták, míg végül 1917-ben kényszerítették Lawrence-t, hagyja el Cornwallt három napon belül. Ezt később Kenguru című regényében dolgozta fel. Apró falvakban bujdosott, távol a hatóságoktól, amit egészsége sínylett meg.
Lawrence 1919-ben elhagyta szülőhazáját, és délnek indult. Bejárta Szicíliát, Szardíniát, Monte Cassinót, Máltát, Ausztriát és Németországot. Sok művében megjelennek ezek a tájak, országok.
1922-ben azzal a szándékkal indult hajóútra Amerika felé, hogy letelepedjék az Egyesült Államokban. Két évet Új-Mexikóban töltött, ám eközben is rengeteget utazgatott.
1925-ben majdnem életét vesztette, amikor Mexikóbanmaláriás lett, és a tbc-t is elkapta. Hogy könnyebben meggyógyuljon, visszatért Európába. Ezután már nem is igen utazhatott tovább.
A család Olaszországban telepedett le, ahol Lawrence olyan régi barátokkal tudott újra találkozni, mint Aldous Huxley. Egészségi állapota nagyon legyengült, mégis sokat dolgozott. Szanatóriumban élt egy ideig, majd egy időre visszaköltözött Új-Mexikóba.
Munkái
Lawrence művei közül leginkább regényei híresek, a Szülők és szeretők (Sons and Lovers), a Szivárvány (The Rainbow), a Szerelmes asszonyok (Women in Love) és a Lady Chatterley szeretője (Lady Chatterley’s Lover). Ezekben az író arra a kérdésre keresi a választ, hogyan élhet az ember boldog életet az egyre iparosodó környezetben. Annak ellenére, hogy gyakran realista írónak mondják, Lawrence regényeinek szereplőit jobban megérthetjük, ha tanulmányozzuk a szerző filozófiáját.
Lawrence más szerzőket illető kritikái bepillantást engednek gondolkodásmódjába. Legfőképpen két híres tanulmányát lehetne ide sorolni: Study of Thomas Hardy and Other Essays-t és a Studies in Classic American Literature-t.
Lawrence egész életében egy saját filozófia kialakításán fáradozott. A Sons and Lovers ki nem adott előszavában említést tesz dualista gondolkodásáról, a Szentháromságra hivatkozva. Ahogy filozófiája fejlődött, úgy távolodott el a keresztény analógiáktól, közelítve a miszticizmus, a buddhizmus és a pogány hit felé. Bizonyos szempontból Lawrence számít az okkult tudományok iránt a 20. században megindult érdeklődés előfutárának.
D. H. Lawrence erotikus képeket festett. Ezekből volt egy kiállítás is a londoni Dorothy Warren Galériában 1929-ben. A kiállítás rendkívül ellentmondásos volt, mivel a mintegy 13 000-es látogató közönség csak értetlenül bámulta a képeket.
Művei
Regényei
(The White Peacock, 1911), Cambridge University Press, 1983, ISBN 0-521-22267-2
(The Trespasser, 1912), Cambridge University Press, 1981, ISBN 0-521-22264-8
Szülők és szeretők (Sons and Lovers, 1913), Cambridge University Press, 1992, ISBN 0-521-24276-2
A szivárvány (The Rainbow, 1915), Cambridge University Press, 1989, ISBN 0-521-00944-8
Szerelmes asszonyok (Women in Love, 1920), Cambridge University Press, 1987, ISBN 0-521-23565-0
(The Lost Girl, 1920), Cambridge University Press, 1981, ISBN 0-521-22263-X
(Aaron's Rod, 1922) Cambridge University Press, 1988, ISBN 0-521-25250-4
