A malária (régies nevén: váltóláz) az Anophelesszúnyog nőstényei által terjesztett paraziták által kiváltott betegség. A világon népbetegségnek számít, főleg trópusi vidékeken fordul elő. Évente kb. 350-500 millió megbetegedés történik, ezek közül a halálos kimenetelűek száma egymillió feletti, és csupán Afrikában 25% az éves mortalitás az 5 éves kor alatti gyermekpopulációban. A nagy halálozási arány fő okai: az egyre nagyobb fokú gyógyszer-rezisztencia, illetve a szúnyogok ellenálló-képességének növekedése az inszekticidekkel szemben.
Ha egy nőstény Anopheles szúnyog maláriás embert csíp meg, a felszívott vérrel együtt kórokozók jutnak a szervezetébe. A felszívott sejtek (melozoid sejtek) először egy ivaros szaporodási folyamaton mennek át (gametogónia), mely során mikro- és makrogaméták keletkeznek. Ezek egyesülésével zigóta (ookinéta) keletkezik, mely a nyálmirigyekbe kerül, ahol betokozódik, és ivartalan folyamat során osztódik (sporogónia). Mivel csípéskor a szúnyogok nemcsak vért szívnak ki áldozatuk testéből, hanem nyálukat is befecskendezik, ezért a következő csípéssel a parazitákat a másik emberbe juttatják. Itt a kórokozók a vérárammal a májba jutnak és szaporodni kezdenek (schizogónia). A májsejteket megfertőzik és elpusztítják. Az átlagosan 2-4 hétig tartó érési folyamatot követően a kórokozók a májat elhagyják, és újra a véráramba kerülve elárasztják a beteg vörösvérsejtjeit. Itt tovább szaporodnak (melozoid sejtek keletkeznek) és a fertőzött sejteket szétrepesztik. A Plasmodium falciparum okozta malária esetén a vörösvérsejtek nagyobb százaléka fertőződik meg, és nagyobb mennyiségű vörösvérsejt esik szét egyszerre, ez okozza ennek a típusnak a súlyosabb lefolyását. Szövődmények kialakulásának esélye is P. falciparum fertőződés esetén nagyobb. Az ember a parazita köztes gazdája, a szúnyog a végleges gazda.
Sarlósejtes anémiában szenvedők rezisztensek a maláriára, mert a kórokozó nem képes a vörösvérsejtet megfertőzni. Ily módon ez az egyébként súlyosnak mondható betegség a maláriával fertőzött területeken növeli a túlélés esélyét, így evolúciós előnyt jelentett, ami gyakoriságának jelentős emelkedését eredményezte a helyi lakosság körében.
A gyógyszereknek és a szúnyogriasztóknak köszönhetően a fejlett országokban a maláriás megbetegedés igen ritka, de a trópusokon továbbra is gyakori (az esetek 80-85%-a Afrika egyenlítői vidékein fordul elő, a többi leginkább Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában). Az innen érkező látogatók vagy hazatérő utazók azonban behurcolhatják a fertőzést, és kisebb járványokat okozhatnak. A fertőzés átvihető beteg egyén által használt injekciós tű vagy fertőzött vér átömlesztése útján is.
Maláriaveszélyes területek Jelmagyarázat – fehér: mentes, sárga: ritka, piros: nagy kockázat, bordó: nagy kockázat, megelőzés ajánlott
Tünetei
A fertőző szúnyogcsípés után általában 10-35 nappal később jelennek meg a tünetek. A lappangási idő változó, de legalább 6 nap. Malaria tropica(P. falciparum) esetében 1-4 hét, malaria tertiana(P. vivax) és quartana(P. malariae) esetén akár több év is lehet. A malária fő tünete a láz, rendszerint (de nem feltétlenül) a típusos, hidegrázással járó lázroham.
(* elégtelen maláriaprofilaxis esetén)
Plasmodium
Lappangási idő
Maláriaforma
Lázrohamok visszatérése
P. falciparum
7–30 nap (90%) hosszabb (10%)*
Malaria tropica
rendszertelen, akár folyamatos
P. malariae
16–50 nap
Malaria quartana
72 óránként
P. ovale
12–18 nap hosszabb (10%)*
Malaria tertiana
48 óránként
P. vivax
12–18 nap hosszabb (10%)*
Malaria tertiana
48 óránként
Kezdetben hőemelkedés, izomfájdalmak, fejfájás, hidegrázás, rossz közérzet a jellemző. Az első tünetek alapján – melyek 2-3 napig tartanak – gyakran influenzának vélik. A magas láz (41 °C körül) és a verejtékezés szabályos időközönkénti ismétlődése viszont már egyértelműen maláriára utal. A klasszikus tünetcsoportot egyéb panaszok kísérhetik, például fáradtság, fejfájás, szédülés, izom- és ízületi fájdalmak, esetleg száraz köhögés és gasztroenterális panaszok: híg – akár koleraszerű – széklet, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi görcsök. A malária gyanúja a nyilvánvaló más ok nélkül fellépő, visszatérő hidegrázás és lázrohamok esetén merül fel (különösen, ha a beteg az elmúlt egy évben maláriával fertőzött vidéken járt és a lépe megnagyobbodott).
A paraziták kimutatása a vérmintából megerősíti a diagnózist. Fontos, hogy meghatározzák a kórokozó plazmódium faját is, mivel a betegség várható lefolyása és lehetséges szövődményei a fajok szerint változnak.
Kezelése
A kezelés a kórokozó típusán, valamint annak esetleges gyógyszerrezisztenciáján múlik. Hosszú időn keresztül az egyetlen terápiás szer a kínafa kérgéből nyert alkaloid, a kinin volt. Ez csak a vérben levő parazitákat képes elpusztítani, a test egyéb szöveteiben levőket nem. Használata mára visszaszorult. Napjainkban egy sor készítmény szolgál a malária gyógyítására. (Lásd ATC P01B.) Gyógynövényként az egynyári üröm(Artemisia annua) arthemisinin kivonatának felhasználásával készült artemether/lumefantrine (gyógyszerként Coartem vagy Riamet néven forgalmazzák) hatásos még ellene.[1][2][3]
Szükséges a lázrohamok csillapítása, illetve az egyéb tünetek (például a betegség során gyakran jelentkező alacsony vércukorszint) kezelése.
A megelőzés lényege a maláriát terjesztő szúnyogok elleni védekezés. Azok számára, akik olyan országokba utaznak, ahol a betegség gyakori, javasolt szúnyogháló és szúnyogriasztó szerek használata. A fertőzés elkerülésére a gyógyszeres prevenciót kell alkalmazni.
↑Data on File, Coartem Product Monograph, Novartis AG. 5th Edition. November 2005.
↑Makanga et al, Efficacy and safety of the six-dose regimen of artemether-lumefantrine in pediatrics with uncomplicated plasmodium falciparummalaria: a pooled analysis of individual patient data; Am. J. Trop. Med. Hyg., 74(6), 2006, pp. 991–998
↑Mueller et al, Efficacy and safety of the six-dose regimen of artemether–lumefantrine for treatment of uncomplicated Plasmodium falciparum malaria in adolescents and adults: A pooled analysis of individual patient data from randomized clinical trials; Acta Tropica 100 (2006) 41–53
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.