Debrecenben tanult, majd 1619-ben a heidelbergi egyetem hallgatója volt. Hazatérve Gyulafehérváron lett tanár. 1623-ban Székelyudvarhelyre ment lelkésznek, és ugyanabban az évben esperessé választották. 1627-ben Nagyenyeden lett lelkész.
1635-től I. Rákóczi György fejedelem udvari papjaként szolgált. Ebben a minőségében nagy kiváltságban volt része: saját konyhával rendelkezett, amire sem előtte, sem utána nem volt példa.[1] Támogatta a heidelbergi káté román fordításának elkészítését és kiadását, majd amikor a fordítást a moldvai Varlaam metropolitaCartea carea să cheamă răspunsul împotriva catihismului Calvinesc (Suceava 1645) című vitairatában támadta, Csulai vitába szállt vele.[2][3]
1650-ben püspökké választották. 1652-ben ő hívta haza Hollandiából Apáczai Csere Jánost, hogy a gyulafehérvári főiskola tanára legyen.[4] 1650–1653 közötti könyvadományaival jelentős mértékben hozzájárult a marosvásárhelyi református kollégium könyvtárának megalapozásához.[5] 1658-ban közbenjárt a fejedelemnél az összes nagyenyedi polgár nemessé emelése érdekében.[6]
II. Rákóczi György háborúinak következtében bujdosásra kényszerült, Erdélytől távol, Magyarországon halt meg.
.svg){kind=small}
