A csiperkék(Agaricus) a gombák egy nemzetsége kb. 300 fajjal,[1][2] amely közül igen sok ehető faj van (kivételek például a fertőtlenítő (karbol) szagúak). Közeli rokonságban van az őzlábgomba(Lepiota) nemzetséggel. Másik neve sampinyon, a kifejezés a franciából lett átvéve.
A leggyakoribb két idetartozó faj a mezei csiperke vagy kerti csiperke(Agaricus campestris) és az erdőszéli csiperke(Agaricus arvensis).
Kalapja fiatalon selymesen fehér, domború, de később ellaposodik, és enyhén megsárgul. Átmérője elérheti a 10–12 cm-t is. Lemezei rózsaszínűek, később barnára, feketére színeződik, spórái feketés barnák. Tönkjén gallért találunk, illata kellemes.
Az erdőszéli csiperke kalapja nagyobb, akár 20 cm-t is eléri, színe krémszínű.
Egész nyáron számíthatunk a megjelenésükre, esők utáni, meleg párás éjszakákat követően tömegesen jelennek meg. Réteken, szántókon, legelőkön, de füves kertekben is megtalálhatók.
Felhasználják nyersen salátákba, valamint levesnek, mártásnak; vajban párolva, fokhagymával ízesítve, vagy akár kalapját kivájva, húsos töltelékkel megtöltve és kisütve, továbbá rántva is kitűnő.
Figyelem! Könnyen összetéveszthető a fehér lemezű, mérgező galócákkal, például a gyilkos galócával. A sárguló csiperkék enyhén mérgezők. Onnan ismerhetők fel, hogy húsuk sérülésre, törésre, bevágásra megsárgul, és vegyszer (karbol, fenol) szaguk van.
A saját gyűjtésű vagy vásárolt gombát feltétlen vigyük el gombavizsgálatra, amit bármelyik piacon magánszemélyeknek ingyen elvégeznek!
↑Bas C (1991). A short introduction to the ecology, taxonomy and nomenclature of the genus Agaricus, 21-24. In L.J.L.D. Van Griensven (ed.), Genetics and breeding of Agaricus. Pudoc, Wageningen, The Netherlands.
