Félcserjék vagy lágy szárú növények, 1-2 méteres kúszó hajtásuk 20–70 cm-nél jobban nem emelkedik el a földtől; a talajt érintő szárcsomókon gyakran legyökerezik, így gyorsítva a növény terjedését, a talajon szinte szőnyeget alkotva. Az átellenes levelek széles-lándzsástól tojásdadig terjednek, 1–9 cm hosszúak, 0,5–6 cm szélesek; csaknem minden faj örökzöld, ám a lágy szárú pusztai meténg(V. herbacea)lombhullató, telenként gyökérrendszeréig elhal.[4][5] Az év nagy részében nyíló magános virágok a lángvirág (Phlox) virágához hasonlóan hajócsavarhoz hasonlóan ferdén levágott, rombos cimpájúak,[6] 2,5–7 cm szélesek, 5, többnyire ibolyaszín, néha fehér szirommal, melyek alapjuknál pártacsővé forrnak össze. A termés villaszerű tüszőtermés, melyből a varrat felnyílásakor szabadulnak ki a magvak.[4][5]
A dísznövényként termesztett, s jelenleg a Catharanthus nemzetségbe sorolt rózsás meténget vagy rózsameténget (Catharanthus roseus) korábban ebbe a nemzetségbe sorolták Vinca rosea néven; a Catharanthus a Vincatestvércsoportja.[10]
A kis meténgből (Vinca minor) izolálta először Szántay Csaba magyar vegyész 1975-ben a vinpocetint, a későbbi Cavinton alapanyagát.
Galéria
Balról jobbra: Kúszó száron levelek és virág (Vinca difformis); levelek (fent kis télizöld, lent nagy télizöld); virágok (kis télizöld); magvak (nagy télizöld)
↑B. Sennblad, B. Bremer: Classification of Apocynaceae s.l. according to a new approach combining Linnaean and phylogenetic taxonomy. Syst. Biol. 51(3), 2002, S. 389-409. (PDF)Archiválva2011. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Vinca című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 963 9491 349