A Crurotarsi egyike az Archosauria két testvér kládjának. Az ide tartozó állatok koponyája gyakran masszív felépítésű, ellentétben az ornithodirákéval; a pofarész szűk és gyakran meghosszabbodott, a nyak rövid és erős, a lábak elhelyezkedése a gyíkokéhoz hasonló terpesztett, illetve a dinoszauruszokra és az emlősökre jellemző függőleges helyzet között változik (habár más módon illeszkednek). A testet gyakran két vagy több sorban elhelyezkedő lemezek védik. Számos crurotarsi nagy testméretet ért el: a hosszuk meghaladhatta a 3 métert is.
Taxonómiai történet
A Crurotarsi nevet csomópontok alapján Paul Serenoés A. B. Arcucci 1990-ben vezette be kládként a régi Pseudosuchia kifejezés helyett, de más meghatározással.[1][2] A crurotarsi a legtöbb publikált definíció szerint a mai krokodilusok, ornithozuchidák, etoszauruszokés phytoszauruszok közös ősének minden leszármazottját magában foglalja;[3] Nesbitt (2011) rövidebb definíciót adott, a Crurotarsi-t "a legkevésbé átfogó kládként definiálta, amely tartalmazza Rutiodon carolinensis Emmons, 1856 és Crocodylus niloticus Laurenti, 1768".[4] A Crurotarsans az archoszauruszok két fő kládjának egyikét alkotják.[5] Egy jobban körülhatárolt csoport a pszeudozuchiánok, melyeket úgy határoznak meg, mint minden archoszaurusz, amely közelebbi rokonságban áll a krokodilokkal, mint a madarakkal (ami összhangban van a crurotarsi hagyományos tartalmával).[6]
A triász–jura kihalási esemény során valamennyi nagy méretű crurotarsi kihalt. A pusztulásuk oka ma még ismeretlen, de a feltételezés szerint egy aszteroidabecsapódás utáni hirtelen éghajlatváltozás, vagy egy egész bolygóra kiterjedő kataklizma végzett velük. Ez tette lehetővé a dinoszauruszok számára, hogy domináns növényevőkké és húsevőkké válva a helyükbe lépjenek. Csak a Sphenosuchia és a Protosuchia csoportok (a crocodylomorphák) maradtak fenn.
A mezozoikumban az idő előrehaladtával a Protosuchia csoportból jóval krokodilszerűbb nemek emelkedtek ki. Miközben a dinoszauruszok uralni kezdték a szárazföldet, a krokodilok elterjedtek a folyókban, a mocsarakban és az óceánokban, ahol jóval nagyobb változatosságot értek el, mint napjainkban. A kréta–tercier kihalási esemény során a dinoszauruszok a madarak kivételével kihaltak, a crurotarsi krokodilok azonban alig változtak. Napjainkban a krokodilok, az aligátorok és a gaviálok a fejlődési vonaluk túlélő képviselői.
Törzsfejlődés
Az alábbi kladogram Parrish (1993-as), Nesbitt (2003-as és 2005-ös), valamint Nesbitt és Norell (2006-os) műve alapján készült.[7]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Crurotarsi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Benton, M. J.. Vertebrate Paleontology, 3rd ed., Blackwell Science (2004)
Sereno, Paul (1991). „Basal archosaurs: phylogenetic relationships and functional implications”. Journal of Vertebrate Paleontology(Suppl.) 11, 1–51. o.
