|
Ciprusi törpe elefánt
A ciprusi törpe elefánt (Palaeoloxodon cypriotes, korábban Elephas cypriotes) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó fosszilis faj.
Leírása
A ma elfogadott tudományos vélemények szerint a ma már kihalt erdei őselefántból (Palaeoloxodon antiquus) alakulhatott ki. Valószínűleg a pleisztocén kor vége felé - körülbelül 110 000 évvel ezelőtt -, a Würm-glaciális ideje alatt vándorolhatott a részben kiszáradt - legalábbis 100 méterrel alacsonyabb vízszintű - Földközi-tenger medencében Anatóliából Ciprusra, majd a tengerszint helyreállása után az izolált zsugorodás körülményei között vált törpe méretűvé. Ennek a jelenségnek az okát – csakúgy, mint más elszigetelt állatcsoportok, elefántok, mamutok törpe-növése esetében – az állomány belterjességében, a táplálék szűkösségében és a ragadozók hiányában vélik megtalálni a kutatók. Becsült tömege mindössze 200 kilogramm és marmagassága 140 centiméter volt, ami azt jelenti, hogy ősei testtömegének (kb. 10 tonna) 98%-át elvesztette. Agyarai aránylag kisebb mértékben csökkentek, szárazföldi őseihez képest 40%-ra estek vissza.
A ciprusi törpe elefánt körülbelül 9000-11 000 évvel időszámításunk előtt pusztult ki. A fajt először az Elephas nembe sorolták be, Elephas cypriotes néven; Dorothea Bate paleontológus írta le elsőnek.[1] 2016-ban, miután nukleinsavas DNS-vizsgálatokat végeztek az élő és kihalt elefántfélék között, a genetikusok rájöttek, hogy a Palaeoloxodonták valójában a Loxodontákal és nem pedig az Elephasokkal állnak közelebbi rokonságban.[2][3][4]
Ásatások
Ellentétben a ciprusi törpe vízilóval, amelynek maradványai nagy tömegben kerültek elő, a törpe elefánt csontjait nagyon ritkán lelték fel. Dorothea Bate írta le tudományosan az első ilyen leletet, amelyet egy barlangban talált a Kerínia-hegységben 1902-ben.[5][6]
Jegyzetek
- ↑ Reese, David S.: Men, Saints, or Dragons? in Folklore, Vol. 87, No. 1 (1976), pp. 89-95
- ↑ (2016. szeptember 16.) „Elephant history rewritten by ancient genomes”. Nature. DOI:10.1038/nature.2016.20622.
- ↑ (2007) „Relationships within the Elephantinae using hyoid characters”. Quaternary International 169-170, 174. o. DOI:10.1016/j.quaint.2007.02.003.
- ↑ Palaeloxodon cypriotes, the dwarf elephant of Cyprus: Size and scaling comparisons with P. falconeri (Sicily-Malta) and mainland P. antiquus (PDF Download Available). researchgate. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
- ↑ Bate, D. M. A.: Preliminary Note on the Discovery of a Pigmy Elephant in the Pleistocene of Cyprus in Proceedings of the Royal Society of London Vol. 71 (1902 - 1903), pp. 498-500
- ↑ ’’Further Note on the Remains of Elephas cypriotes from a Cave-Deposit in Cyprus’’ by Dorothea M. A. Bate in Philosophical Transactions of the Royal Society of London, Series B, Containing Papers of a Biological Character, Vol. 197 (1905), pp. 347-360
- D.M.A. Bate, Preliminary Note on the Discovery of a Pigmy Elephant in the Pleistocene of Cyprus, in Proceedings of the Royal Society of London 71 (1903), pp. 498-500.
- A.H. Simmons, Faunal Extinction in an Island Society: Pygmy Hippopotamus Hunters of Cyprus, New York, 1999. ISBN 0306460882
- M. Masseti, Did endemic dwarf elephants survive on Mediterranean islands up to protohistorical times?, in G. Cavarretta - P. Gioia - M. Mussi - M.R. Palombo, La terra delgli Elefanti. The World of Elephants, Rome, 2001, pp. 402-406.
- P. Davies - A.M. Lister, Palaeoloxodon cypriotes, the dwarf elephant of Cyprus: size and scaling comparisons with P. falconeri (Sicily-Malta) and mainland P. antiquus, in G. Cavarretta - P. Gioia - M. Mussi - M.R. Palombo, La terra delgli Elefanti. The World of Elephants, Rome, 2001, pp. 479-480.
- M.R. Palombo, Endemic elephants of the Mediterranean Islands: knowledge, problems and perspectives, in G. Cavarretta - P. Gioia - M. Mussi - M.R. Palombo, La terra delgli Elefanti. The World of Elephants, Rome, 2001, pp. 479-480.
|
|
