PROFILBARU.COM

	Carl Orff
	1970 k. Jens Rusch portréján
	Életrajzi adatok
Született	1895. július 10.; München, Bajor Királyság, Német Császárság
Származás	német
Elhunyt	1982. március 29. (86 évesen); München, Bajorország, Német Szövetségi Köztársaság
Sírhely	Andechs Abbey
Házastársa	Liselotte Orff (1960–1982); Luise Rinser (1954–1959); Gertrud Orff (1939–1953); Alice Solscher (1920–1927);
Gyermekei	Godela Büchtemann-Orff
Iskolái	Müncheni Zene- és Színházművészeti Főiskola; Wittelsbacher-Gymnasium München; Ludwigsgymnasium; Mozarteum;
	Pályafutás
Műfajok	opera; zenepedagógus, zeneszerző
Hangszer	orgona; zongora; gordonka; percussion; xilofon;
Díjak	A művészetek és a tudományok érdemrendje; München díszpolgára (1975); Bajor Érdemrend; A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja; a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal; Frankfurt am Main város Goethe-plakettje (1965); Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1981); Bayerischer Poetentaler (1965); Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1974); a Müncheni Egyetem díszdoktora; honorary doctor of the University of Tübingen; Pour le Mérite; Romano Guardini award (1974); honorary golden medal of the state capital Munich;
Tevékenység	zeneszerző; zenetudós; zenepedagógus; egyetemi oktató; zeneteoretikus; librettista;
	Carl Orff weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Orff témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Carl Orff (München, Bajor Királyság, 1895. július 10. – München, Bajorország, 1982. március 29.) német zeneszerző, zenetanár. A 20. századi zene – és benne az akkori német muzsika – egyik leghíresebb és legérdekesebb alakja. Műveit világszerte ma is a legnagyobb sikerrel játsszák. Ezt a hírnevet nemcsak operák és más vokális alkotások révén szerezte, hanem pedagógiai munkásságával is. Fő műve a Carmina Burana című repetatív, szélsőséges stílusú színpadi oratórium.

Élete

Münchenben született 1895. július 10-én. Tanulmányait a századforduló egyik neves német zeneszerzőjénél, Heinrich Kaminskinál végezte, és zenei pályája mindjárt az oktatás frontján indult el. Egy balettiskolának volt a zenetanára. Ez a pályakezdés, a zenetanítás alapelemeivel, valamint a tánccal való foglalkozás úgyszólván egész munkásságára rányomta bélyegét. Pedagógiai műve, a világszerte alkalmazott „Orff-Schulwerk” elsősorban a ritmikus képzésre fektet súlyt – nemegyszer a tánccal, illetve mozgásművészettel összekapcsolva –, de egyaránt gondja van az énekes és hangszeres képzésre is. Salzburgban iskolát is alapított: Orff-Schule. Orff szerint a zene és a tánc egységet alkot: Münchenben létrehozta a Zene- és Mozgásművészeti Intézetet.

Munkássága

Orff zeneszerzői életműve szinte teljes kizárólagossággal színpadi alkotásokból áll. Orff témáinak nagy részét a mitológiákból, a mesékből, és a középkori mondákból vette. Első nagy színpadi sikerét 1937-ben, Frankfurtban aratta, az akkor színpadi változatban előadott Carmina Buranával. Ezt követték további művei, ezúttal már kifejezett operák: A hold, Az okos lány, a Bernauerin, majd a Carmina Burana párdarabjai: a Catulli Carmina és a Trionfo di Afrodite. Élete utolsó évtizedeiben Orff egyre inkább a görög–római kor alkotásai felé fordult: megzenésítette az Antigoné-témát, az Oidipuszt.

Carl Orff 1956-ban, Lieselotte Holzmeisternek, a Fidula Zenekiadó alapítójának társaságában

Orff zenéjének fogadtatására elég gyakran jellemző az a sajnálatos tény, hogy félreértik. Ez a zene ugyanis annyira komplex, annyira – túlmenően a wagneri értelmezésen – „összművészeti alkotás”, hogy nem lehet kizárólagosan zenei szempontok szerint értékelni. A zeneszerzőnek magának nem is volt soha célkitűzése – talán az egy Carmina Burana kivételével –, hogy csak zenét szerezzen. Mintegy színpadi rendezőként ő maga „komponálta meg” a muzsika mellett a vizuális elemeket: az akciót, esetleg a díszleteket, és gyakran a szöveget is ő írta. Ezekben a művekben tehát a zene csak egyike a művet alkotó elemeknek, méghozzá nem is mindig a legfontosabb elem. Valószínűleg ez a célkitűzés hozta magával, hogy Orff a szándékos archaizálás, sőt nemegyszer a tudatos primitívség és trivialitás módszerét választotta. Minthogy színpadának lényege a mozgás, muzsikájának éltető eleme a ritmus. Orff-zene hallatán az az érzésünk, hogy a dallam és a harmónia, a forma és a hangszerelés a ritmusból születik. A ritmuson kívül csak a melódiára fektet súlyt, ezek – a korai művekben – szélesen íveltek, néha a gregorián hangvételét alkalmazzák, néha pattogóan táncos lejtésűek. A harmóniavilág a lehető legegyszerűbb. A hangszerelés a modern nagyzenekar szinte minden eszközét felhasználja, nem utolsósorban – a ritmikus fogantatás következménye ez is – az igen nagy méretű ütőhangszercsoportot. Életének utolsó évtizedében stílusa még szikárabbá vált, már szinte a mondókák és a legegyszerűbb gregorián formulák tömörségéig jutott el.

Művei

Rövid művek

A Hold (1939)
Az okos lány (1943)
Egy nyári álom (1952)

Bajor világszínház

Die Bernauerin (1947)
Astutuli, egy bajor komédia (1953)
De temporum fine comoedia, Vigilia (1973)

Trionfi

Carmina Burana (1937)
Catulli Carmina (1943)
Trionfo di Afrodite (1953)

Antik művek

Antigonae (1949)
Oedipus der Tyrann (1959)
Prometheus (1968)

Emlékezete

Carl Orff München díszpolgára. Sírja az andechsi apátság templomában, a „Schmerzhaften” oldalkápolnában található. A felső-bajorországi Dießen am Ammersee-be 1955-ben költözött, és később itt hozták létre a Carl Orff Múzeumot.

Források

Hannelore Gassner: Carl Orff életrajz (angol nyelven). orff-zentrum.de. [2009. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
Carl Orff diszkográfia (angol nyelven). discogs.com. (Hozzáférés: 2011. március 20.)

Irodalom

Alberto Fassone: Carl Orff. In: Grove Music Online ed. L. Macy (hozzáférés: 2004. november 27.)
Lilo Gersdorf: Carl Orff. Rowohlt, Reinbek, 2002, ISBN 3-499-50293-3
Michael H. Kater: Carl Orff im Dritten Reich. In: Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte 43, 1 (1995. január), 1–35. o.
Michael H. Kater: Komponisten im Nationalsozialismus: acht Porträts. Parthas, Berlin, 2004, ISBN 3-936324-12-3
Andras Liess: Carl Orff. Idee und Werk. Neubearbeitete Auflage. Goldmann, München, 1980, ISBN 3-442-33038-6
Hans Maier: Carl Orff in seiner Zeit. Schott, Mainz, 1995
Godela Orff: Mein Vater und ich. Piper, München, 1995, ISBN 3-492-18332-8

További információk

Carl Orff a PORT.hu-n (magyarul)
Carl Orff az Internet Movie Database oldalain
Orff Zentrum Munchen (angol nyelven). orff-zentrum.de. [2009. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 20.)