A Canadian Pacific Railway (CPR) (CP, CPAA, MILW, SOO), 1968 és 1996 között CP Rail, majd egyszerűen Canadian Pacific néven ismert, 1881-ben alapított, I. osztályú kanadai történelmi vasúttársaság volt. A vasút tulajdonosa a Canadian Pacific Railway Limited, amely jogi tulajdonosként kezdte meg működését egy 2001-es vállalati átszervezés során.[2]
A vasúttársaság első vonala Kelet-Kanada és Brit Columbia között épült meg 1881 és 1885 között (összekötve a korábban épült Ottawa-völgyi és Georgian Bay környéki vonalakkal), teljesítve a Brit Columbiára[4] kiterjesztett kötelezettséget, amikor az 1871-ben belépett a Konföderációba; ez volt Kanada első transzkontinentális vasútja. A CPR elsősorban teherszállító vasút volt, de évtizedekig az egyetlen praktikus hosszú távú személyszállítási eszköz volt Kanada legtöbb régiójában, és nagy szerepet játszott Nyugat-Kanada betelepedésében és fejlődésében. A CPR Kanada egyik legnagyobb és legerősebb vállalatává vált, és ezt a pozíciót még 1975-ben is megtartotta. 1986-ban megszüntették az elsődleges személyszállítási szolgáltatásait, miután azt 1978-ban a Via Rail Canada vette át.
A CP 2021 decemberében 31 milliárd dollárért felvásárolta Kansas City Southern Railwayt. A két vasúttársaság 2023. április 14-én egybeolvadt, megalapítva ezzel a CPKC Railwayt, az első olyan vasúttársaságot, amely Kanadában, az Egyesült Államokban és Mexikóban is közvetlenül üzemel.
A CP teherforgalmának több mint fele gabona (a 2016-os áruszállítási bevétel 24%-a[6]), intermodális áruszállítás (22%) és szén (10%), és a nyereség túlnyomó többsége Nyugat-Kanadában keletkezik. A kereskedelem jelentős eltolódása az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra komoly visszaesést okozott a CPR Thunder Bayen keresztül történő búzaszállításaiban. Emellett vegyi anyagokat és műanyagokat (a 2016-os bevétel 12%-a), autóalkatrészeket és összeszerelt autókat (6%), hamuzsírt (6%), ként és egyéb műtrágyákat (5%), erdészeti termékeket (5%) és különféle egyéb termékeket (11%) szállít. Vasúthálózatának legforgalmasabb része a Calgary és Vancouver közötti fővonal mentén található. 1970 óta a szén a CPR által szállított egyik fő árucikké vált. A szenet egységvonatokban szállítják a hegyvidéki szénbányákból, leginkább a Brit Kolumbia Sparwoodból a Roberts Bank és North Vancouver terminálokra, ahonnan aztán Japánba szállítják.
A gabonát a CPR a prériről Thunder Bay (a korábbi Fort William és Port Arthur városok), Quebec City és Vancouver kikötőibe szállítja, ahonnan a tengerentúlra szállítják. A hagyományos téli exportkikötő a New Brunswick-i Saint John volt, amikor a jég lezárta a Szent Lőrinc folyót. A gabona mindig is jelentős áruféleség volt a CPR által szállított termékek között. 1905 és 1909 között a CPR kétvágányú pályát épített az Ontario állambeli Fort William (a mai Thunder Bay része) és Winnipeg közötti szakaszon, hogy megkönnyítse a gabonaszállítást. Több évtizeden át ez volt a CPR egyetlen hosszú, kétvágányú fővonali szakasza a városi területeken kívül. Ma, bár a Thunder Bay-Winnipeg szakasz ma már egyvágányú, a CPR-nek még mindig van két hosszú távú kétvágányú vonala, amelyek vidéki területeket szolgálnak ki, köztük a Brit Columbia állambeli Kent és Vancouver közötti 121 kilométeres szakasz, amely a Fraser folyót követi a Coast Mountainsban, valamint a Canadian Pacific Winchester Sub, egy 160 kilométeres kétvágányú fővonal, amely az Ontario állambeli Smiths Falls-tól Montreal belvárosán keresztül vezet, és amely számos vidéki mezőgazdasági településen halad keresztül. A CPR azonban a Winchester Sub kétvágányú fővonalának részleges leszerelésének közepén tart. Golden és Kamloops (Brit Columbia) között is vannak különböző hosszú kétvágányú szakaszok, és az eredeti Winnipeg-Thunder Bay kétvágányú szakaszok (például az Ontario állambeli Kenorán és Keewatinon átvezető 30 kilométeres szakasz) még mindig kétvágányúak.
Winchester, Clarence, ed. (1936), "The conquest of Canada", Railway Wonders of the World, pp. 65–74, illustrated account of the construction of the Canadian Pacific Railway