Jeles közéleti ember, jogász, tehetséges, színes, sokoldalú személyiség volt a nemesi származású Bezerédj család vámoscsaládi ágából származó Bezerédj György. Édesapja bezerédi Bezerédj Péter (1754-1812), insurgens kapitány, földbirtokos, édesanyja a barkóczi Rosty családból való barkóczi Rosty Magdolna (1762-1799) volt. Apai nagyszülei bezerédi Bezerédj Sándor (1711–1776), táblabíró, földbirtokos, és jákfalvi Novák Judit voltak. Anyai nagyszülei barkóczi Rosty Miklós (1715-1768), huszárkapitány, földbirtokos, és rábabogyoszlói Vajda Anna voltak.
Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen, jogi tanulmányait 1796-98 között Pozsonyban végezte. Francia, latin és olasz nyelvtudással rendelkezett. A zene szeretete meghatározó volt egész életében. Tudománya és hazafisága következtében nagy tekintélynek örvendett. Vas vármegye tiszteletbeli jegyzője volt. Az 1807. és 1808. évi országgyűlésen Vas vármegye középpárti követe volt. 1809-ben Veszprém vármegye főjegyzője lett. 1825. augusztus 8-tól Veszprém vármegye I. országgyűlési követté választotta, de lemondott elsőségéről Rohonczy János javára. 1827. augusztus 16-tól a Királyi Tábla ülnöke, 1827. szeptember 28-án József főherceg alnádornak nevezte ki, 1829-től a Dunántúli (kőszegi) kerületi tábla elnöke volt 1848. december 2-ig, amikor e tisztségéről lemondott.[2] A császári és királyi udvari tanácsosi cím birtokosa volt. Latin nyelvű életrajzát maga írta meg.
Érdekesség
A zsennyei kastélyon 1829 és 1830 között Bezerédj György részben átépítést hajtott végre. "Az eredetileg reneszánsz udvarházat több ízben is átépítették. Utoljára 1829-ben az Angliából hazatelepült botanikus Bezerédj György építette át Tudor stílusban. Ő alakította ki az épület körüli tájképi kertet is a helyben lévő kőrises-tölgyes idős egyedeinek meghagyásával. Bezerédj György az 1830-as években ritka növényeket, fákat hozatott, a 22 holdas parkot arborétummá fejlesztette. Bezerédj György 1863-ban hunyt el.
Ekkor Elek nevű fia vette át a birtokot. Bezerédj Elek Bécsben tanult, diplomáciai pályára készült. Az 1848-49-es szabadságharc hatására azonban lemondott eredeti szándékáról és a továbbiakban építészetet tanult. Az utolsó lényeges bővítést Bezerédj Elek végeztette 1863 és 1867 között, amit igazol a bejárat feletti kronosztichon. Ez a következő szöveget tartalmazza: "DVpLICaVIt CrVCeM, Alexius de Bezered"
A kastélyt a korszellemnek megfelelően romantikus felfogásban korszerűsítették. Ezt az állapotot őrizte meg napjainkig. A család bensőséges kapcsolatot ápolt a kor művészeivel. Többször járt Zsennyén Kisfaludy Károly, Szegedy Róza. Szívesen vendégeskedett a vadregényes környezetben lévő kastélyban gróf Batthyány Lajos és Deák Ferenc is. "A 20. század elején (1910-11-ben) Bezerédj Elek leánya, Emma, Békássy Istvánné építtette át az első emelet egy részét. Ekkor bontották le a hall fiókos dongaboltozatát és síkmennyezetet építettek. A Békássy család a két világháború között nem változtatott a kastélyépületen." Bezerédj Elek utódai a Békássy család tagjai őrizték híres könyvtárát és arborétumát.
Házassága és gyermekei
A mezőszegedi Szegedy család címere
1803. június 29.-én Gógánfán feleségül vette mezőszegedi Szegedy Antónia (*Kám, 1782. április 6.–†Gógánfa, 1842. október 22.) kisasszonyt, mezőszegedi Szegedy Ignác (1736-1796) zalai alispán és barkóczi Rosty Katalin Rozália (1753-1787) lányát, aki egyben Kisfaludy Sándorné mezőszegedi Szegedy Róza (1774-1832) asszonynak a húga volt. A menyasszonynak az apai nagyszülei mezőszegedi Szegedy Ferenc, Veszprém vármegye alispánja, királyi táblai ülnök, földbirtokos és medgyesi Somogyi Rozália voltak; az anyai nagyszülei barkóczi Rosty Ferenc (1718-1790), királyi tanácsos, vasi alispán, földbirtokos és bajáki Bajáky Katalin (1726-1782) voltak. Bezerédj György és mezőszegedi Szegedy Antónia házasságából született:
Oratio ad principem Ludovicum a Battyán comitatus Castriferrei haereditarium supr. comitem… dum sub gratiosissimis eorundem auspiciis in lyceo Sabariensi positiones ex universa philosophia publice propugnaret 23. aug. 1796. Sabariae.
