„Négy évig együtt is éltem Edinával, de az egyik kedvenc partnerem volt a színpadon is. Edina később férjhez ment egy akkor nagyon ismert nőgyógyászhoz, aki gégerákban meghalt. Majd ismét társat választott, aki szintén a revüben dolgozott, de ez a férje is elhunyt.[1]”
(Ekkoriban ment férjhez dr. Héczey Nándorhoz, Pest akkori legismertebb nőgyógyászához.)
1965-ben jelentős szerepet kapott a Rapszódia az elragadtatásról című darabban, Garai Gábor verses–táncjátékában az Irodalmi Színpadon. A Szellő-lány szerepét osztották rá. A Szellő-lány hangja Szentpál Mónika volt, az előadásban partnerei voltak: Mensáros László – Szobrász; Nagy Margit – Szobor-lány; Bánffy György – Mester; Tallós Endre, Koncz Gábor (szerepkettőzés) – Árnyék. 1967-ben ismét Berlinben táncolt. Korda János táncművésszel, a kelet-berlini Friedrichstadt-Palastban, majd Drezdában, Rostockban, Lipcsében, és Nyugat-Németországban: Kölnben illetve Nyugat-Berlinben is. Disszidálása után Európában turnézott, Nyugat-Németországban, Brüsszelben, Párizsban lépett fel, amikor megismerkedett Alexander Fischerrel, második férjével. Még egy ideig táncolt, de amikor vetkőzni is kellett a szólistáknak, abbahagyta.
Koreográfiákat készített Párizsban, nem érezte jól magát, de ott élt haláláig.
„
Én annyira szeretek táncolni, hogy még színházon kívül is állandóan táncolnék…
”
– Balogh Edina
Halála
1997. szeptember 15-én Párizsban öngyilkos lett. Kiugrott a nyolcadik emeleti lakásából, és szörnyethalt. Kilátástalan volt az élete.
„Párizs más, más az élet, más a stílus, nekem idegen... Nem érzem itt jól magam... Ha az ember elér egy kort, akkor már nem érdekes. Főleg, ha táncosnő.[2]”
Tóth Miklós – Zágon István – G. Dénes György: Köztünk maradjon... Az Illat-táncot táncolja (Blaha Lujza Színház, a Fővárosi Operettszínház kamaraszínháza, Budapest)
Eisemann Mihály: Bástyasétány 77... Az Álomkép táncosa (Blaha Lujza Színház, a Fővárosi Operettszínház kamaraszínháza, Budapest)
