PROFILBARU.COM

	Báron Jónás
Született	1845. november 23.; Gyöngyös
Elhunyt	1911. augusztus 17. (65 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Báron Sándor
Foglalkozása	orvos; egyetemi oktató;
Iskolái	Pesti Királyi Tudományegyetem (1864–1869, orvostudomány)
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető (5. parcella, 1. sor, 17. sírhely)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Báron Jónás témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Báron Jónás (Gyöngyös, 1845. november 23. – Budapest, 1911. augusztus 16.)^[1] orvos, egyetemi tanár.

Élete

Báron Ármin hitközségi jegyző és Büchler Babetta gyermekeként született szegény sorban élő zsidó családban. A Pesti Királyi Katolikus Főgimnáziumban kitüntetéssel érettségizett (1864). Tanulmányait a Magyar Királyi Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta, ahol 1869-ben avatták orvosdoktorrá. Sebészi, szülészi és szemészmesteri képesítést szerzett.^[2] Első munkahelye a Szent Rókus Kórház sebészeti és nőgyógyászati osztálya volt, ahol gyakornokként működött. 1871 és 1873 között a Pesti Izraelita Kórház alorvosa, 1873–1874-ben a Budapesti Tudományegyetem Sebészeti Kórházának műtőnövendéke volt. Az osztály igazgatója, Kovács József felismerte tehetségét és egyengette útját. 1874 júliusában kinevezték a Budapesti Izraelita Kórház fősebészévé.^[3] 1879-ben a sérvek kór- és gyógytana című tárgykörből egyetemi magántanári képesítést szerzett.^[4]

Szakértekezései a Gyógyászat, az Orvosi Hetilap, a Pester Medizinisch-Chirurgische Presse, a Wiener Medizinische Presse és a Wiener Medizinische Wochenschrift folyóiratokban jelentek meg. Rendes tagja volt a Budapesti Királyi Orvosegyesületnek és a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak. Többször elnökölt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók ülésein. A sebész szakosztály alelnöke, majd a Magyar Sebésztársaság alapító tagja volt. 1911. augusztus 16-án szívbénulás következtében vesztette életét.

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.

Családja

Felesége Deutsch Karolina, Ilka (1860–1939)^[5] volt, Deutsch Sámuel nagykereskedő és Waitzner Mária lánya, akivel 1881. március 20-án Budapesten kötött házasságot.^[6]

Gyermekeik:

Báron Hugó (1883–1908)
Báron Imre (1884–1884)
Báron Sándor (1886–1961) orvos. Felesége Goldberg Mária Anna (1895–?)^[7]
Báron Gyula (1891–?) orvos. Felesége Sommer Mária Gizella (1896–?).
Báron Mária (1894–1975). Férje Székely (Stern) József (1885–1955) orvos.
Báron Leó (1898–1945). műszaki tisztviselő. Felesége Herold Gertrúd.
Báron Piroska (1905–?). Férje Lénárd Lőrinc (1897–?) gazdálkodó.

Művei

A sebészi kór és gyógytan alapvonalai Heitzmann K. tudor munkája nyomán. (Pest, 1871)
A gyökeres sérvműtétekről. (1891)

Jegyzetek

↑ Halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 400/1911. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. március 5.)
↑ Orvosi Hetilap, 1870. szeptember 25. (14. évfolyam, 39. szám)
↑ Orvosi Hetilap, 1874. augusztus 2. (18. évfolyam, 31. szám)
↑ Gyógyászat, 1879. szeptember 20. (19. évfolyam, 38. szám)
↑ Báron Jónásné halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 261/1939. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. március 5.)
↑ Házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 85/1881. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. március 5.)
↑ Báron Sándor házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 460/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. március 5.)

Források

Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 91. o. Online elérés
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.

További információk

Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
Révai nagy lexikona II. kötet (Arány–Beke). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911.
Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8