Miután 1910-ben tanári képesítést szerzett Léván, a fővárosba költözött, s 1913-ban letett eredményes gyógypedagógiai tanári vizsgáját követően a Siketnémák Intézetének tanára lett. Miután 1921-ben fül-orr-gégészeti szakvizsgával kiegészített orvosi diplomáját is megszerezte, 1922-ben Török Bélával létrehozta a siketek nevelésére szakosodott Nagyothallók Iskoláját. Ezzel párhuzamosan 1921–1923 között szerkesztette a Magyar Siketnéma Oktatás című folyóiratot, több intézményben foglalkozott értelmi fogyatékosok, látássérült, nagyothalló és beszédhibás gyerekek nevelésével, tevékenyen részt vett a magyar iskolaorvosi rendszer kiépítésében, illetve magán- és iskolaorvosi praxist épített ki. 1935-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium gyógypedagógiai referense lett. 1936-tól a Gyógypedagógiai Nevelőintézet tanára, 1937-től igazgatója lett. 1942-től 1963-as nyugdíjba vonulásáig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója volt, 1946-tól egyúttal tanszékvezetőként is tevékenykedett. 1953-tól országgyűlési képviselő volt. 1958-ban kezdeményezésére és irányításával jött létre az NDK-beliBrandenburgban az értelmi fogyatékosok nevelésére szakosodott Barczi-Haus.
Munkásságát az értelmi fogyatékosok és nagyothallók gyógyító nevelésének, illetve a gyógypedagógus-képzésnek szentelte. Ő fektette le a gyógypedagógia elméleti alapjait, leírta az agykérgi eredetű süketnémaság (surdomutitas corticalis) kórképét, s a kezelésére kidolgozott gyógypedagógiai, hallásnevelési eljárása világszerte ismertté tette szakmai körökben. Munkásságáért 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.
Az általa vezetett Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola 1975-ben felvette a nevét, s az ELTE-be történő 2000. évi integrációját követően is megőrizte (napjainkban ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar).
Művei
Egészségtani próbatanítások, Budapest, Franklin, 1928.
A magyar beszédhangok képzése, Budapest, Franklin, 1928.
Az egészségvédelmi nevelés vezérkönyve, Budapest, k.n., 1935.
A siketség átöröklődése és az ezzel kapcsolatos praeventio, Budapest, Franklin, 1936.
Hallásébresztés – hallásnevelés, Vác, Siketnémák és Vakok Tanárainak Országos Egyesülete, 1938.
Gyakorlati fonetika és hibás beszédjavítás, Budapest, 1950.
A kiejtés, az olvasás és az írás tanításának fiziológiai vonatkozásai a gyógypedagógiai nevelők számára, Budapest, Tankönyvkiadó, 1954.
Általános gyógypedagógia, Budapest, Tankönyvkiadó, 1959.
↑A Belügyminisztérium 1898. évi 82405. sz. rendelete. MNL-OL 30790. mikrofilm 379. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1898. év 76. oldal 43. sor.