Az USA vasútjainak legfontosabb feladata a nagy távolságú, nagy tömegű teherszállítás. A teherszállítás magántársaságok kezében van, akik a pályát is üzemeltetik. Személyszállítás a legtöbb vonalon nincs. A vasútvonalak teljes hossza 293 564 km, normál nyomtávú.[1]
Az USA-ban az első gőzmozdony, becenevén John Bull, még Angliából érkezett. Azonban hamarosan beindult az amerikai mozdonygyártás is, figyelembe véve a helyi igényeket. Ezzel született meg a jellegzetes amerikai gőzmozdonytípus. A mozdonyoknak szükségük volt nagy és erős pályakotróra, erős világításra, de ehhez mégis alacsony tengelyterhelés kellett, hogy ne rongálja meg a gyorsan és egyszerűen fektetett vágányokat.
Észak-Amerikában Európával szinte egyidejűleg vette kezdetét a nagy ütemű vasútépítés. 1829-ben nyílt meg az első észak-amerikai gőzvontatású vasútvonal. 40 évvel később már New Yorktól San Franciscóig lehetett vonattal utazni.
Hamarosan több ezer kilométer pálya épült mindkét parton, majd megkezdődött az Amerikai Egyesült államok első transzkontinentális vasútvonalának az építése is. A pálya rekordgyorsasággal készült el, hét évvel korábban, mint előzetesen tervezték. A vasút lehetővé tette a vadnyugat gyors benépesítését európai telepesekkel. A civilizáció gyors előrenyomulása, élén a Tüzes lóval, az indián kultúra szinte teljes pusztulását okozta.
Ezzel létrejött az ország keleti partja, az Atlanti- és a nyugati part, a Csendes-óceán közötti, kb. 5000 km hosszú vasúti összeköttetés, bekapcsolva az ország gazdasági vérkeringésébe a mezőgazdasági és ipari művelésre alkalmas területeket. Ebben az időszakban a vonatok menetsebessége általában nem haladta meg a 80 km/h-t. A közbenső szükséges megállások – utascsere, vízvétel, tűzkezelés, személyzetváltás stb. – miatt a tényleges utazási sebesség kb. 50 km/h lehetett. Ebből következett, hogy egy nap (24 óra) alatt megtehető út kb. 1200 km, vagyis a két tengerpart közötti út megtételéhez mintegy négy napra volt szükség.
A hosszú utazás fáradalmainak enyhítésére az ülőhelyes kocsik mellett, a tehetősebb utasok részére „felár” ellenében fekvőhelyes hálókocsit soroltak meghatározott, menetrend szerint közlekedő vonatokba. Pullman George Mortimer (1831–1897) amerikai feltaláló, majd gyáros, a róla elnevezett forgóvázas, négytengelyű vasúti személykocsi gondolatával, majd megvalósításával (1864) jelentőset alkotott. Megszületett a távolsági személyszállítási igény kielégítésére alkalmas személykocsi: a 4 tengelyű, forgóvázas, középátjárós Pullman-kocsi. E kocsi nappali használatban két üléssoros, középátjárós, egyszerű termes személykocsi. Este a szemközti üléseket összehúzták – ez lett az alsó fekhely –, és a tetőhajlásba felcsukott felső ágyat lehajtva egy második utas számára biztosítottak fekvőhelyet. Az ágyak hosszirányba feküdtek, így a kocsin – középen – éjjel is végig lehetett menni.
A klasszikus Pullman-hálókocsi meglehetősen tömegszállás-jellegű volt, Európában nem is terjedt el. Ma már hazájában is korszerűtlen. Az újabb megoldások szeparált fülkékkel épültek.[3]
Az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama, és az elnökhelyettes Joe Biden, egy 8 milliárd dollár értékű projektnek a részleteit közölték egy tájékoztatón 2010-ben. A nagy ívű terv a vasúti városközi távolsági személyszállítás fejlesztésének szövetségi pénzből finanszírozását, és az ország első igazi nagysebességű vonalának, a Florida High Speed Rail megépítését jelenti. A bejelentés helyszínéül a floridaiTampát választották ki, mivel ez a város lesz az egyike, amelyet a jövőbeli új nagysebességű vasútvonal fog kiszolgálni. A pénz több mint a negyedét Kalifornia kapja, először 2,25 milliárd dollárt az Anaheim–Los Angeles–San Francisco nagysebességű vonal építésére. Kalifornia Nagysebességű Hivatala kijelentette, alapvető áttörés következik be a 836 kilométeres vonalon jövő évben, melynek befejezését 2020-ra tervezik. Chicago–St. Louis vonal felújítására 1,1 milliárd dollárt különítettek el. A vonalat 177 km/h-s sebességre építik át, beleértve természetesen a vonatirányítási rendszer, biztosítóberendezések felújítását is. Számos további vasútvonal felújítására is sor kerül, a szintbeli keresztezések megszüntetésére. Jelentkeztek a járműgyártók is, szeretnének a jármű-megrendelésekből részesedni.
Az alábbi vonalak építésére, felújítására kerül sor:
Kalifornia nagysebességű vonal - 2300 millió dollár
Napjainkban a vasútra nagy szerep hárul, az összes teherszállításból kb. 30%-kal részesedik. Vonatok szállítják a szén 70%-át, a konzervek és a fagyasztott élelmiszerek 74%-át, a hús- és tejtermékek 45%-át, a háztartási készülékek 45%-át, az autók és autóalkatrészek 76%-át, a celluóz és papíráru 86%-át, az épületfa 78%-át, a vegyi anyagok 63%-át, és a fém félkésztermékek 68%-át.[5]
Érdekesség
Az egész amerikai kontinens legészakibb vasúti állomása az alaszkaiFairbanksben található, és a legnyugatibb is ugyanitt, ezen a vonalon, Talkeetna városában van.
