1964-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. 1981-1985 között, illetve 1989 januárjától egy pénzügyi cég vezérigazgató-helyettese volt.[1]
1970-től 1994-ig – miniszterelnöki időszakait leszámítva – a Løgting tagja volt, 1990-től 1994-ig pedig a Folketing két feröeri képviselőjének egyike is. 1970 és 1981 között megszakítás nélkül ő töltötte be a miniszterelnöki posztot. 1985-1989 között még egy teljes ciklust kitöltött, majd 1991-1993-ig újra ő volt a miniszterelnök,[1] amíg egészségügyi okokból át nem adta a posztot párttársának, Marita Petersennek. 1989-1991-ig az Északi Tanácsban képviselte hazáját.[1]
1972-től 1993-ig a szociáldemokraták elnöki posztját is betöltötte, és apjához hasonlóan fontos politikai szereplő volt. Ügyes tárgyalópartnerként tartották számon. Legnagyobb politikai sikerei közé számít a feröeri természeti kincsek fölötti rendelkezés 1992-es átvétele az akkori dán államminisztertől, Poul Schlütertől. Ez magában foglalja a kontinentális talapzatban esetlegesen megtalált kőolajkincs feletti rendelkezés jogát is, ami a kutatófúrások sikeressége esetén a Dániától való gazdasági függetlenedés lehetőségét jelenti.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Atli Pætursson Dam című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
Profilja, Løgtingið 150 - Hátíðarrit, p. 265 (feröeri)
