Athéni Ariszteidész

Ez a szócikk az athéni apologétáról szól. Hasonló címmel lásd még: Ariszteidész (egyértelműsítő lap).

Athéni Szent Ariszteidész
apologéta
Születése
2. század Athén
Halála
150 körül ? Athén
Tisztelete
Egyháza	Görög ortodox egyház
Tisztelik	Ortodox kereszténység
Ünnepnapja	augusztus 31. Római katolikus egyház szeptember 13. Ortodox kereszténység
Irodalmi munkássága
Fő művei	Apológia
A Wikimédia Commons tartalmaz Athéni Szent Ariszteidész témájú médiaállományokat.

Athéni Szent Ariszteidész (görög betűkkel Ἀριστείδης, Athén, 2. század) filozófus, a legelső apologéta.

Munkássága

138 és 147 között Hadrianus és Antoninus Pius császároknak címzett Apológia című görög nyelvű művét kaiszareiai Euszebiosz még ismerte, utána nyoma veszett. Csupán 1878-ban került elő egy-két fejezetet tartalmazó töredéke. 1889-ben fedezte föl szír fordításának kéziratát J. R. Harris.

Ariszteidész 17 fejezetben tárgyalta az egyistenhit tételét, hogy Isten a világ teremtője és gondviselője. Vallási szempontból négy csoportra osztotta az emberiséget:

1. bírálta a barbárok (kháldeusok, egyiptomiak) sokistenhitét és fetisizmusát,
2. a görögök mítoszait,
3. a zsidók ritualizmusát,
4. kifejtette a keresztények istenismeretét, amelynek szerinte megfelel emelkedett erkölcsiségük.

Több ponton rokonságot mutat a Diognétoszhoz írt levéllel, így többen a levél szerzőjének őt tekintik.^[1]

A Damaszkuszi Szent Jánosnak tulajdonított Barlám és Jozafát című regény 26-27. fejezete Ariszteidész Apológiájának szabad átdolgozása lehet

Művei

Kiadása

• Harris, J. R. – Robinson, J. A.: Texts and Studies 1,1. Cambridge, 1893

Magyarul

• Apológia. (ÓÍ VIII:15. Ford. görögből Vanyó László, szírből Fodor György)

Jegyzetek

1. Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 457. o.  

Források

• Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma. Második kiadás. Szent István Társulat, Budapest, 1988. pp. 238-239. (Ókeresztény írók I.) ISBN 963 360 355 2 (I)
• Magyar katolikus lexikon

Kapcsolódó szócikkek

• Ókeresztény irodalom