Athaulf nyugati gót király

Athaulf
Nyugati gót király
Uralkodási ideje
410 – 415
Elődje	I. Alarik
Utódja	Sigerich
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Balthingok
Született	372 vagy 374 Pannonia[2]
Elhunyt	415. augusztus 15. (40-43 évesen) Barcelona[1]
Édesapja	nem ismert
Édesanyja	nem ismert
Testvére(i)	Anonyma
Házastársa	Galla Placidia
Gyermekei	Theodosius
A Wikimédia Commons tartalmaz Athaulf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Athaulf, más írásmóddal Ataulf, Athavulf, Atawulf (372?^[3] – 415. augusztus 15.) nyugati gót király 410-től haláláig.

Hatalomra kerülése

Elődje és sógora,^[4] Alarich Róma második megtámadásakor az ellencsászárrá tett Priscus Attalus segítségével a palotaőrség parancsnokává választatta Athaulfot, akit Alarich halála után a gótok új királyukul választottak, aki a Balt-nemzetségből származott, akárcsak elődje.^[5] Athaulf gót-hun és alán fegyvereseivel jelen volt Róma harmadik megtámadásánál és kifosztásánál, valamint Alarich halálánál is, mely akkor következett be, amikor éppen át akartak kelni Szicíliába és Afrikába, hogy gabonát szerezzenek.^[5] Egy vihar tönkretette a hajókat, ezért az új király lemondott a tengeri átkelés tervéről.^[5]

Észak felé indult, áthaladt Torinón és eljutott a Rhone deltájánál fekvő Arles városáig, majd a tengerparton vonult tovább Barcelona felé.^[5] A Pireneusokon át 412-ben elérte Toulouse-t, mely város a nyugati gót királyság első fővárosa lett.^[5] Bár Honorius császár minden tárgyalást elutasított Alarichhal, Athaulffal hajlandó volt egyezkedni.^[5] Kinevezte hadvezérré, és Galliába és Hispániába küldte, hogy a barbárok ellen hadakozzon.^[5] Galliában ekkor már csak a burgundok éltek, mivel a vandálok Andalúziába, az alánok Luzitániába, a svévek pedig Galiciába húzódtak.^[5] Athaulf nagyjából Dél-Gallia provinciát foglalta el, a Rhone és a Garonne, valamint a Pireneusok közti területet.^[5]

Házassága

Athaulf 414-ben Narbonne-ban feleségül vette Galla Placidiát, Theodosius lányát és Honorius húgát.^[5] Galla Placidia igen szép és művelt volt és a gótok nagy becsben tartották.^[5] A korabeli szerzők írásai alapján valószínűsíthető, hogy házasságuk nem kényszerből köttetett, hanem szerelmi házasság volt.^[5] Ezek a szerzők Athaulfot is igen szép, intelligens gondolkodású férfinak írják le.^[5] Orosius részletesen leírta az esküvőt: Athaulf római ruhát öltött, Galla Placidia a főhelynek számító császári ágyon ült és ötven fiatal rabszolga hordta elé a nászajándékokat: ötven aranytálat, amik a Róma kifosztásából származó arannyal és drágakövekkel voltak tele.^[5] Mindeközben az Alarich által választott, majd trónjától megfosztott volt ellencsászár, Attalus nászdalokat énekelt.^[6]

Az akkori római császárok nem ellenezték a császári ház és a barbárok közötti házassági kapcsolatot, feltéve, ha a barbár előkelő ranggal és megfelelő kultúrával rendelkezett.^[7] Azonban Athaulf és Galla Placidia esküvője a császár engedélye nélkül ment végbe.^[7] Galla Placidiát egy patricius, Constantinus szerette volna feleségül venni.^[7] Amikor tudomására jutott a házasság híre, elérte, hogy a császár és a gót király szakítson egymással.^[7] Athaulf válaszként újból császárrá tette Attalust.^[7] Constantinus megindult seregével Narbonne ellen, Attalust elfogták , Ravennába vitték, ahol a triumfuson gúnyolódtak rajta, majd a Lipari-szigetekre száműzték.^[7]

Halála

Athaulf szobra Madridban. Felipe de Castro alkotása, 1750-53

Athaulf ezután Hispániába ment, ahol a vandálokkal háborúzott "kincseit és a harcra nem alkalmas népet Barcelonában hagyva".^[7] 415-ben Galla Placidia fiút szült, de a gyerek hamarosan meghalt.^[7] Ugyanebben az évben Athaulfot is meggyilkolták.^[7] Jordanes így ír erről: "a vandálokkal sokáig hadakozván, a harmadik évben, miután Galliát és Hispániát meghódította, Euervulf kardjától meghalt, aki ágyékát átdöfte, minthogy termetén gúnyolódni szokott".^[7] Egy domesticusa, azaz magánhadseregének katonája ölte meg ágyékon szúrva, mivel ennek előző urát a király megölette.^[7] Az ilyesfajta hűséggyilkosságok abban a korban igen gyakoriak voltak.^[7] A merénylet elkövetésében szerepe volt annak a Sarusnak, aki Alarich és Athaulf ellensége volt, mivel ő védte Ravennát, Honorius császár lakhelyét.^[7] Sarus egyben fivére volt annak a Sigerichnek, aki Athaulf halála után a gótok királya lett.^[7]

Politikája

Athaulf az a barbár király volt, aki csodálta a római kultúrát, azonban a gótok egy radikális csoportja ellenezte a Rómával szembeni békés politikát.^[7] Orosius azt írta politikai elképzeléseiről, hogy "Erősen törekedett arra, hogy a római név eltörlésével az egész római területet gót birtokká tegye, és a gótok birodalmának nevezze el, vagyis Gothia legyen az, ami azelőtt Róma volt, és maga Athaulf az, aki azelőtt Caesar Augustus. Miután azonban többrendbeli tapasztalata bebizonyította, hogy sem a gótok nem élhetnek a római törvények alatt, sem az államban nem függeszthetők fel a törvények, amelyek nélkül nem állam az állam, úgy határozott, személyes dicsőségét abban keresi, hogy gót erőkkel helyreállítja és gyarapítja a római tekintélyt, és így az utókor előtt Róma helyreállítójaként (restituor orbis Romani) szerepel, ha már nem lehetett Róma újjászervezője. Ezért tartózkodik a háborútól, ezért törekszik a békére, különösen, mivel felesége, Placidia rábeszéléssel és tanácsaival jó elhatározásokra indítja."^[7]

Halálakor a nyugati gót királyság majdnem egész Hispániát és Gallia kétharmadát magában foglalta, és területe utódai alatt még tovább nőtt.^[8]

Jegyzetek

1. Athaulf König der Westgoten (410-415) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. [2007. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
2. Diccionario biográfico español (spanyol nyelven). Royal Academy of History, 2011
3. España 04 (364/534) (spanyol nyelven). REYES Y REINOS GENEALOGIAS. (Hozzáférés: 2007. február 21.)
4. Visigoths (angol nyelven). History Department Home Ian Mladjov's Resources. (Hozzáférés: 2010. november 2.)^{[halott link]}
5. Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963-09-3695-X, 13. oldal
6. Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 13–14. oldal
7. Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 14. oldal
8. Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 15. oldal

Források

• Ataulf. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

• Athaulf (magyar nyelven). Hunok – gepidák – langobardok. [2006. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. január 3.)

Előző uralkodó: I. Alarik

Nyugati gót király 410 – 415

Következő uralkodó: Sigerich