Łódźban született, 1922-ben került az ŁKS Łódź csapatához, és négy évvel később a csapat meghatározó védője lett. 1939-ig játszott a Rycerze Wiosny[1] együttesében, és több mint 400 mérkőzésen lépett pályára. Ezek közül több találkozón ő volt a csapatkapitány.
Az 1936-os berlini olimpiai játékokon válogatott egyik kulcsvédője volt, aki minden mérkőzésen részt vett (3–0 Magyarország ellen, 5–4 Nagy-Britannia ellen, 1–3 Ausztria ellen és 2–3 Norvégia ellen). Lengyelország a tornán a 4. helyen végzett.
Az 1938-as labdarúgó-világbajnokság selejtező mérkőzésein is játszott. Varsóban Lengyelország 4–0-ra legyőzte Jugoszláviát. A visszavágón, Belgrádban a jugoszlávok ugyan 1–0-ra győztek, de 4–1-es gólaránnyal a lengyelek kvalifikálták magukat. 1938. június 5-én a Brazília elleni legendás világbajnoki mérkőzésen is játszott Strasbourgban, Franciaországban. A lengyelek 6–5-ra kikaptak, de a mérkőzést többen a lengyel válogatott egyik legjobb teljesítményének tartják.[2]
1939 augusztusában aktív katonai szolgálatra hívták be, és az 1939. szeptemberi Lengyelországi hadjáratban harcolt. Egerben hadifogolytáborban tartották fogva, de Jugoszlávián és Görögországon keresztül sikerült megszöknie, és eljutott Palesztinába, ahol a lengyel 2. hadtest katonája lett, Tobruknál és Monte Cassinónál harcolt. A háború után 1947-ben visszatért szülővárosába. 1958-ban Łódźban halt meg.
↑Ryszard Wryk: A második köztársaság olimpikonjai. Poznań: Tudomány és Innováció, 2015, 206. o. ISBN 978-83-64864-22-3
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Antoni Gałecki című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
