1945–1950 között az ELTE filozófia-társadalomtudomány-lélektan szakán tanult. 1950-től közgazdasági technikumokban, 1960-tól tanítóképző intézetben, 1968-tól a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tanított. 1970-től az ELTE Bölcsészettudományi Kar (ELTE-BTK) Filozófia Tanszékének adjunktusa, 1974-től docense, 1978-tól egyetemi tanára volt. 1985-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1990-től rendes tagja.
Első versei 1957-ben jelentek meg. Műveiben az etika és a történelemfilozófia érintkezési pontjait kutatta, illetve egy filozófiai antropológia kimunkálásán dolgozott. Esztétikai és történelemfilozófiai munkássága mellett fontosak etikai tanulmányai, amelyek oktatók nemzedékeinek gondolkodását befolyásolták. Fontos szerepe volt a középiskolai filozófiaoktatás létrejöttében és az általános filozófiai műveltség elterjedésében.
Megjelent művei
Művészet, katarzis, nevelés. Budapest, Tankönyvkiadó, 1970
Ancsel Éva összes bekezdése; Kossuth, Budapest, 1999
Bekezdések életemről. Beszélgetések Ancsel Évával; szerk., jegyz. Gimes Katalin; Magvető, Budapest, 2024 (Tények és tanúk)
Díjai
A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1977)
A Magyar Népköztársaság Állami Díja (1983) – Több évtizedes kiemelkedő pedagógiai és filozófiai munkásságáért, az utóbbi években publikált magas színvonalú esszéköteteiért.