Az Amélie csodálatos élete(Le Fabuleux Destin d’Amélie Poulain)2001-ben bemutatott francia–német romantikus vígjátékJean-Pierre Jeunet rendezésében, Audrey Tautou főszereplésével. A forgatókönyvet Jeunet és Guillaume Laurant írta. A film Párizs turisták által kedvelt negyedében, a Montmartre-on játszódik, és egyfajta szeszélyes, kissé idealizált módon mutatja be a várost.
Az Amélie csodálatos élete a legjobb film díját kapta az Európai Filmdíjon, négy César-díjat nyert el (köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat), két BAFTA-díjat (melyek egyike a legjobb eredeti forgatókönyv volt), és öt Oscar-díjra jelölték.
Az Amélie csodálatos élete a címszereplő főhős, Amélie Poulain történetét meséli el. A kis Amélie a többi gyerektől elkülönítve nő fel, visszafogott apja döntése nyomán, aki orvosként úgy találja, hogy lányának szívritmuszavara van (pedig szívverése csak apja testi érintése miatt gyorsul fel, melyet csak a rendszeres orvosi vizsgálatkor tapasztal meg). Anyja (aki éppoly neurotikus, mint apja) egy képtelen baleset folytán fiatalon életét veszti (amikor valaki öngyilkos szándékkal leugrik a Notre-Dame tetejéről, és pont ráesik). Az apa emiatt még jobban magába zárkózik, s az életét egy különös síremlék építésének szenteli. Amélie, magára maradva, maga szórakoztatja magát, és különösen élénk képzelőerőre tesz szert.
Amélie felnőve egy kis montmartre-i kávézó, a Két Malom pincérnője lesz, melyet egy volt cirkuszi akrobata tart fenn, alkalmazottai és törzsvendégei között pedig nem kevés különleges figura akad. 22 éves korában élete egyszerű mederben telik – néhány kútba esett próbálkozás után lemond a társkapcsolatról, és apró dolgokban leli örömét: szereti kiskanállal feltörni a karamellt a puding tetején, sétálni a párizsi napfényben, mélyen beletúrni a zöldségesnél a babszemek közé, kavicsokkal kacsázni a Saint-Martin csatornán, megpróbálni kitalálni, hány embernek lehet orgazmusa éppen abban a pillanatban („Tizenöt!” – jelenti be a kamerának), és szabadon engedni a képzeletét.
Lady Diana halála napján élete gyökeres fordulatot vesz. A megrázkódtatás okozta különféle véletlenek folytán rábukkan egy kilazult csempére a fürdőszobában, s mögötte egy öreg fémdobozra, amelybe egy kisfiú gyűjtötte emléktárgyait, aki évtizedekkel ezelőtt lakott a lakásában. Amélie-t lenyűgözi a kis doboz, és úgy dönt, felkutatja az időközben már felnőtt tulajdonosát, és visszaadja neki. Elhatározza, hogy ha sikerrel jár, és valóban örömet szerezhet a férfinak, akkor azt jelnek veszi, és hátra levő életét a jótékonyságnak szenteli, ha nem, akkor mindegy.
Számos téves próbálkozás és némi nyomozás után (melyben a zárkózottan élő Raymond Dufayel is segítségére van, egy festő, akit csontjai törékenysége miatt „üvegemberként” ismernek) végül rátalál az egykori lakóra. A dobozt egy telefonfülkében helyezi el, és amint egykori gazdája elhalad mellette, feltárcsázza egy másik fülkéből. A férfi belép, és teljesen felkavarják gyermekkori emlékei. Amélie követi őt egy közeli kávéházba, és megfigyeli a hatást, de nem fedi fel magát. A pozitív eredmény láttán valóra váltja ígéretét, és életét a másokkal való jótéteményeknek szenteli.
Afféle titkos őrangyal válik belőle: Apját (kerti törpéje és Amélie légikisasszony barátnője segítségével) ráveszi, hogy régi álmát valóra váltsa, és elszánja magát egy világ körüli útra; a presszó egy pincérnőjét és kiállhatatlan törzsvendégét csellel összeboronálja; házmesterének sok bánatos év után hallatlan örömöt szerez; a szomszédos zöldségboltban dolgozó kisegítőt, Lucient pedig megszabadítja főnöke zsarnokoskodásától (Amélie nagy élvezettel áll bosszút a főnökén).
De amíg mások útját egyengeti, vele magával senki sem törődik. A jótétemények közben, látván, hogyan tesznek szert mások a boldogságra, kénytelen szembesülni saját egyedüllétével. Ezt még nyilvánvalóbbá és fájdalmasabbá teszi, amikor megismerkedik Nino Quincampoix-val, egy hasonlóan magányos és szeszélyes fiatalemberrel – aki idegenek eldobott fényképeit gyűjti fotóautomatákból –, és beleszeret. Bár sokféle furfangos módszerrel próbálja becserkészni a fiatalembert (aki egy szexbolt alkalmazottja, amellett a vidámpark szellemvasútján kísért), többek közt az egyik, általa elvesztett fényképalbum utáni szövevényes hajtóvadászat útján, képtelen kitörni gyötrő félénkségéből, és valóban lehetővé tenni a találkozást. Raymond barátsága segíti hozzá, hogy felismerje: a saját boldogságára is gondolnia kell, mialatt másokért töri magát.
