Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
A neurózis szorongással járó funkcionális mentális zavar.
Mivel a neurózist nem kísérik hallucinációk, illetve téveszmék, nem esik kívül a társadalmilag elfogadott viselkedési normákon. A pszichoneurózisban (neurotikus zavarban) szenvedő betegeket neurotikus személyiségnek nevezzük.
Maga a kifejezés a görög neuron – (ideg) és a toldalékszó – osis (betegség vagy abnormális állapot) együtteséből ered.
A neurózis tünetei
Boeree, C. George 2002-ben megjelent összefoglalója[1] alapján a neurózis tünetei többek között:
Általános tünetek:
szorongás
rossz kedélyállapot, depresszió
harag
irritáltság
mentális zavarodottság
önértékelési zavarok
Viselkedési tünetek:
fóbiás cselekvések
éberség
impulzív és megrögzött cselekvések
letargia
Kognitív problémák:
kellemetlen vagy zavaró gondolatok
megszállottság, fantáziálás
negatív gondolkodás
cinizmus
Interperszonális problémák:
társfüggés
agresszivitás
skizoid izoláció
szocio-kulturális tekintetben illetlen viselkedés
A neurózisnak főbb formái: szorongásos neurózis, pirománia, kényszercselekvések, hisztéria és fóbiák sora.
A neurózist kiváltó okok
Mint betegség, a neurózis szorongás, tudattalan konfliktusok és egyéb mentális problémák fizikális és pszichés megjelenésének együttese, mely bizonyos esetekben fizikai tünetekkel is járhat (pl. hisztéria). A pszichoanalitikus megközelítés szerint a neurózis az ego személyiségrész védekezési mechanizmusának következménye.
A neurózis története
A betegséget elsőként egy skót orvos, William Cullen jegyezte fel 1769-ben mint "érzelmi és motivációs zavar"-t, melyet az idegrendszerre gyakorolt hatás okoz. Ez számára többféle idegrendszeri zavart és tünetet jelentett, melyekről úgy vélte, hogy nem magyarázhatóak pusztán fiziológiai tünetekkel.
Cullen könyvében négy kategóriába sorolta a betegségeket:
lazák
cachexiák (az idült betegségek miatti leépülést kísérő panaszokra[2])
lokális betegségek
neurózis (idegenergia túltengése vagy hiánya)
Idővel a neurózis fogalma egyre szűkebbé vált. A kifejezés pontos, ma is használt definícióját mintegy száz évvel később végül Carl Jung és Sigmund Freud alkotta meg, melyet jelenleg is használ a kortárs pszichológiai és pszichiátriai szakirodalom.[3]
Dr. Tringer László kimerítő cikkben[4] foglalkozik a definícióval. Megfogalmazása szerint a neurózis az, ami:
nem az idegrendszer szervi elváltozására vezethető vissza,
nincs egyéb szervi eltérés sem
nem elmebetegségről van szó
A negatív kritériumok alapján történő diagnosztizálás miatt sok felesleges és költséges vizsgálatnak vetik alá a beteget, hogy a neurózisok esetén feltételezett szervi betegségeket kizárják.
A betegség gyakorisága a lakosság körében különböző felmérések szerint 15-30% az alkalmazott diagnosztikai kritériumok szigorúságától függően.
A neurózis új megfogalmazása
Dr. Tringer írása szerint a neurózisok közös ismérve a szenvedés, valamint az örömképesség elvesztése. A személy negatív szűrőn át éli meg a valóságot, embertársait, a jövőt és legfőképpen önmagát, így a neurózis negatív önképpel, vagy ennek narcisztikus kompenzációjával jár együtt. A neurotikus egyén inkább a valóság hiánymozzanataira nyitott, arra reagál, ami nincs jelen de jelen kellene lennie. Az állapot súlyosbodásával egyre inkább előtérbe kerül a negatív öndefiníció.
