A tizenhárom gyarmat nagyon hasonló politikai, alkotmányos és jogrendszerrel rendelkezett, amelyet a protestáns angolul beszélők uraltak. Az első gyarmat Virginia volt, amit 1607-ben alapítottak. Az Új-Angliai gyarmatok, Maryland és Pennsylvania alapítását alapvetően alapítóik vallásgyakorlással kapcsolatos aggályai motiválták. A többi gyarmat üzleti és gazdasági terjeszkedés céljából jött létre. A középső gyarmatokat Hollandiától megszerzett Új-Hollandia gyarmatán hozták létre. Mind a 13 gyarmat része volt a Brit Birodalomnak, amelyet 1607 és 1707 között Angol-Amerika területnek neveztek, 1707 és 1776 között pedig Brit-Amerikának.[2]
A gyarmati népesség 1625-ről 1775-re kb. 2000-ről 2,4 millió főre nőtt, kiszorítva a területről az amerikai őslakosokat. Ebbe a népességszámba beletartoztak a törvényes rabszolgarendszer hatálya alá tartozó rabszolgák is. 1770-ben 3 gyarmaton Virginiában, Dél-Karolinában és Georgiában a lakosság több mint 50%-át a rabszolgák tették ki. A 18. században a brit kormány a merkantilizmus politikája szerint működtette gyarmatait, amelyben a központi kormányzat az anyaország gazdasági javára kezelte birtokait.
A 13 gyarmat magas fokú önkormányzati rendszerrel és aktív helyi választásokkal rendelkezett, és ellenálltak London azon követeléseinek, hogy nagyobb ellenőrzést gyakoroljanak felettük. A Francia–Indián háború (1754–1763) növelte a feszültséget a korona és a 13 gyarmat között, mivel a Hétéves háború részeként Nagy-Britannia államadóssága megduplázódott a háború alatt. A korona bevételi forrásokat keresett, és megpróbált új adókat kivetni gyarmataira. Az 1750-es években a gyarmatok együttműködésbe kezdtek egymással ahelyett, hogy közvetlenül Nagy-Britanniával tárgyaltak volna. A gyarmati nyomdászok és újságok segítségével megosztották ezeket a gyarmatközi tevékenységeket és aggodalmakat, és a gyarmatosítók az „Angolok jogai” védelmére szólítottak fel, különösen a „képviselet nélkül nincs adózás” elvére. A gyarmatoknak a brit kormánnyal az adókkal és jogaikkal kapcsolatos konfliktusuk az amerikai forradalomhoz vezettek, amelyben a gyarmatok közösen megalakították a Kontinentális kongresszust. A gyarmatok az Amerikai függetlenségi háborút (1775–1783) a Francia Királyság, Hollandia és kis részben Spanyolország segítségével vívták meg.[3]
1606-ban I. Jakab angol király oklevelet adott mind a Plymouth Társaságnak, mind a London Társaságnak állandó telepek létrehozása céljából Amerikában. A London Társaság 1607-ben megalapította Virginia kolóniát, ez volt az első véglegesen letelepedett angol kolónia a kontinensen. A Plymouth Company pedig megalapította a Popham kolóniát a Kennebec folyónál a mai Main állam területén, azonban ez rövid életű volt. A Plymouth Company számos gyarmatosítási projektet szponzorált, ezek közül a legnagyobb a Plymouth gyarmat létrehozása a mai Massachusetts területén, ahol a puritánok telepedtek le. A hollandok, a svédek és a franciák is sikeres amerikai gyarmatokat hoztak létre nagyjából az angolokkal egy időben, de idővel az angol korona alá kerültek a területeik. 1732-ben Georgia gyarmat létrehozásával teljessé vált a tizenhárom gyarmat, bár ezt a kifejezést csak az amerikai forradalomtól kezdve kezdték el használni. 1660-tól kezdődően egészen a függetlenedésükig a kolóniákat Londonban a „Déli Minisztérium” és a titkos tanács bizottsága, a Kereskedelmi és Ültetvényesek Tanácsa irányította.[4]
Észak-Karolina tartomány, Karolina tartomány részeként 1663-ban alapították, majd 1729-től királyi gyarmat lett.
Korábban, a part mentén, 1585-ben hozták létre a Roanoke-kolóniát, 1587-ben alapították újra, de 1590-ben eltűnt a lakossága.
Dél-Karolina tartomány, Karolina tartomány részeként 1663-ban alapították, majd 1729-től királyi gyarmat lett.
Georgia tartomány, tulajdonosi gyarmatként 1732-ben alapították, majd 1752-tól királyi gyarmat lett.
17. század
1606-ban I. Jakab angol király által megbízott Plymouth Társaság és a London Társaság befolyás övezeteik, állandó kolóniák létrehozására. Az átfedő területet(sárga) mindkét társaság megkapta azzal a kikötéssel, hogy egymástól 160 km távolságra hozhatnak csak létre kolóniákat. A korai települések elhelyezkedése látható. J: Jamestown; Q: Quebec; Po: Popham; R: Port Royal; SA: St. Augustine.
Középső gyarmatok
1609-től kezdődően holland kereskedők szőrmekereskedelmi állomásokat hoztak létre a Hudson folyón, a Delaware folyón és a Connecticut folyón, hogy megvédjék érdekeiket a szőrmekereskedelemben. A Holland Nyugat-indiai Társaság állandó településeket hozott létre a Hudson folyón, létrehozva Új-Hollandia gyarmatát. 1626-ban Peter Minuit megvásárolta Manhattan szigetét a lenape indiánoktól, és létrehozta Új-Amszterdam előőrsét. Viszonylag kevés holland telepedett le Új-Hollandiában, de a gyarmat uralta a regionális szőrmekereskedelmet. Az angol gyarmatokkal kiterjedt kereskedelmet folytattak, és sok új-angliai és virginiai terméket holland hajókon szállítottak Európába. A hollandok is bekapcsolódtak a feltörekvő atlanti rabszolga-kereskedelembe, és néhány rabszolgasorba vetett afrikai embert hoztak az észak-amerikai angol gyarmatokra, bár sokkal többet küldtek Barbadosra és Brazíliára. A Nyugat-indiai Társaság új Hollandia területét kívánta növelni, mivel kereskedelmileg sikeres volt, de a kolónia nem vonzotta az embereket ugyanúgy, mint az angol gyarmatok. A holland gyarmatra főleg angolok, németek, belgák és zsidók vándoroltak be.[5]
1638-ban Svédország létrehozta Új-Svédország gyarmatát a Delaware-völgyben. Új-Svédország kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat épített ki a déli angol gyarmatokkal, és szállította a Virginiában megtermelt dohány nagy részét. A svéd gyarmatot 1655-ben hódították meg a hollandok, miközben Svédország részt vett a második északi háborúban.[6]
Az 1650-es évektől kezdve az angolok és a hollandok háborúk sorozatát vívták, az angolok pedig Új-Hollandia meghódítására törekedtek. Richard Nicolls 1664-ben elfoglalta a gyengén védett Új-Amszterdamot, beosztottjai pedig gyorsan elfoglalták Új-Hollandia többi részét. Az angolok Új-Amszterdam gyarmatát „New Yorkra” nevezték át. Ugyanebben az évben Nicolls lett New York első kormányzója. Az 1667-es bredai szerződés véget vetett a második angol-holland háborúnak, és megerősítette az angolok helyzetét a régió felett. 1672-ben a hollandok a harmadik angol-holland háborúban rövid időre visszaszerezték Új-Hollandia egyes részeit, de az 1674-es Westminsteri Szerződésben lemondtak a területről, ami véget vetett a holland gyarmati jelenlétnek Amerikában. Nagyszámú holland telepes maradt a kolónián, uralva a Manhattan és Albany közötti vidéki területeket, miközben az Új-Angliából érkezők, valamint Németországból bevándorlók kezdtek beköltözni. New York városa rohamosan fejlődni kezdett, nagyszámú bevándorlók telepedtek le, köztük fekete rabszolgák is. 1674-ben Kelet-Jersey és Nyugat-Jersey elszakadtak New York gyarmatától és saját kolóniát hoztak létre.[7]
Pennsylvaniát 1681-ben alapította William Pennkvéker saját gyarmataként, majd rá egy évre Philadelphiát is megalapította. Az új gyarmatra főleg kvékerek, skótok, írek és németek érkeztek. Philadelphia később a gyarmatok egyik legnagyobb városa lett központi elhelyezkedésével, kiváló kikötőjével és a 28 000 ezer lakosával.[8]
Déli gyarmatok
Az első sikeres angol kolónia Jamestown volt, amelyet 1607. május 14-én hoztak létre a Chesapeake-öböl közelében. A kolónia alapítást a London Társaság, egy aranyat kereső részvénytársaság finanszírozta és koordinálta. Az első évek rendkívül nehezek voltak, nagyon magas volt a betegségek és az éhezés okozta halálozási arány, a helyi indiánokkal vívott harcok és csak minimális aranyat találtak. A kolónia azonban életben maradt és virágzásnak indult azáltal, hogy dohányt kezdtek el termeszteni.[9]
1632-ben I. Károly angol királyCecil Calvertnek Baltimore 2. bárójának adta át Maryland tartomány alapítólevelét, így a báró lett Maryland első tulajdonosa. Calvert apja katolikus tisztviselő volt, aki ösztönözte a katolikusok bevándorlását az angol gyarmatokra.[10]
Karolina tartomány volt a második próbálkozás az angolok letelepedésére Virginiától délre, az első Roanoke volt, ami kudarccal zárult. Ez egy magánvállalkozás volt, amelyet angol lordtulajdonosok egy csoportja finanszírozott, akik 1663-ban alapítólevelet kaptak II. Károlytól a Karolina tartomány megalapítására, abban a reményben, hogy egy új gyarmat délen jövedelmezővé válik, mint Virginia. A próbálkozás kudarcot vallott, mert szinte alig akart valaki arra a területre kivándorolni. 1670-ig csak 1-2 kolóniát sikerült alapítani, azok is rövid életűek voltak. Végül azonban a Lordok egyesítették maradék tőkéjüket, és finanszíroztak egy letelepedési missziót a Sir John Colleton által vezetett területre, ahol megalapították Charlestont.[11]
.svg)
