Egyesült Királyság
A bevetés szabályai (eredeti címe: Rules of Engagement) egy 2000-ben bemutatott amerikai háborús filmdráma, rendezte William Friedkin. A forgatókönyvet Stephen Gaghan készítette. A produkció főszerepében Tommy Lee Jones és Samuel L. Jackson.
A film premierjét 2000. április 7-én mutatták be az Egyesült Államokban.[2] Magyarországon szeptember 14-től kezdték vetíteni a mozikban.[2]
A film az 1968-as vietnámi háború idején kezdődik, amikor az amerikai tengerészgyalogság két párhuzamos egysége és a vietkongok két csoportja csatát vív a dzsungelben. Hays Hodges hadnagy és egysége reménytelen helyzetben találja magát. Ugyanakkor Terry Childers hadnagynak sikerül elfognia a vietnámi vezetőt, Bink Le Cao ezredest a rádiósával együtt. Childers lelövi a rádióst, mire a megfélemlített Cao azonnali visszavonulást rendel el. Childers ezután a korábban megbeszéltek szerint szabadon engedi Caót.
A jemeni Szanaában 28 évvel később erőszakos zavargások törnek ki az amerikai nagykövetség előtt. A megvadult tömeg gyújtószerkezeteket dobál a nagykövetségre, és megpróbálják fegyverrel megrohamozni az épületet. A nagykövetséget evakuálják, Childers parancsára pedig tüzet nyitnak a tömegre, annak ellenére, hogy a fegyveresek között számos nő, gyermek és fegyvertelen ember van. Az eredmény egy 83 halottal és több mint 100 sebesülttel járó mészárlás. A halott nők, gyerekek és idős emberek képei bejárják az egész világot. Washingtonban az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója úgy akarja minimalizálni a válságot, hogy teljes egészében Childers ezredesre hárítja a felelősséget, és a lehető leggyorsabban hadbíróság elé állítja bűnbakként. Ennek érdekében megsemmisíti a nagykövetségen elhelyezett biztonsági kamera videofelvételét, amely felmenthetné Terry Childers-t, és nyomást gyakorol a nagykövetre, akinek tanúként kellene vallomást tennie a tárgyaláson.
Terry Childers felkéri régi barátját, Hays Hodgest, hogy vegye át a védelmet. Hodges együtt harcolt Childersszel Vietnámban, és az életét neki köszönheti. Közben katonai ügyvédként nyugdíjba készül. Hodges elindul, hogy bizonyítékokat keressen Jemenben, és szembesül a sérült és megcsonkított áldozatok borzalmas látványával. Nem talál felmentő bizonyítékot, és megrendítik a barátja ártatlanságával kapcsolatos kételyek. Mindezek ellenére a hátralévő időben megpróbálja a lehető legjobban előkészíteni a védelmet.
A tárgyalás során a dráma akkor éri el a tetőpontját, amikor Childerst azzal vádolják, hogy nem tartotta be a szolgálati szabályzatot. Elveszti a fejét, és súlyosan terheli magát, miután Bink Le Cao ezredes is megjelenik a vietnami események tanújaként. Úgy tűnik, az esélyek nem az ő javára szólnak, de másnap, Hodges és a katonai ügyész záróbeszédei után meglepetésszerűen felmentik Childerst a fő vádpont, a 83 rendbeli gyilkosság alól. A kérdés azonban továbbra is fennáll, hogy a Jemenben tüntető tömeg tüzet nyitott-e vagy sem. Mivel a döntő bizonyíték, egy videokazetta, amelyen egy térfigyelő kamera felvételei szerepelnek, továbbra sem lelhető fel, sem a vád, sem a védelem nem tudja végül tisztázni ezt a központi kérdést, de Hodgesnek sikerül bebizonyítania, hogy a videokazettának léteznie kellett.
A végkicsengésben rövid szövegek foglalkoznak a további fejlődéssel. Eszerint Childers végül becsülettel leszerel a hadseregből, a megsemmisített bizonyítékok ügye tisztázódik, a követet pedig hamis tanúzás miatt elítélik.
További magyar hangok: Botár Endre, Kapácsy Miklós, Tarján Péter
A második szinkronban szerephez nem rendelt hangok: Barbinek Péter, Bartók László, Berecz Kristóf Uwe, Dézsy Szabó Gábor, Farkas Zita, Gardi Tamás, Juhász Zoltán, Karsai István, Megyeri János, Széles Tamás, Végh Ferenc
A film vegyes kritikát kapott. A Rotten Tomatoeson 37%-os minősítést ért el 99 értékelés alapján, az összefoglaló szerint: „A forgatókönyv nem meggyőző, a tárgyalótermi cselekmény pedig nem hiteles.”[4] Michael Wilmington a Chicago Tribune-től azt írta, hogy a film „olyan gyilkos komolysággal, bizonyossággal és komor ünnepélyességgel van megírva ... hogy inkább megöli az érdeklődésünket.”[4] Philip Wuntch a Dallas Morning Newstól azt írta: „[A film] megerősíti az egykori csodagyerek rendező, William Friedkin tehetségét.” Lisa Schwarzbaum az Entertainment Weekly-től azt írta: „A két színész a keményfejű anyag katonái, akik vigyázzban állnak a könnyedebb színészek mezőnyében.”[4]
A MetaCritic 45 pontot adott a 100-ból 31 vélemény alapján.[5] Jonathan Foreman a New York Posttól azt írta: „Amilyen mechanikus és kiszámítható, mint egy kakukkos óra, fele olyan jól sem működhetne, mint ahogyan működik.”[5] Carrie Rickey a The Philadelphia Inqurertől azt írta: „[A film] saját ügyetlen történetmesélésének áldozata.”[5] John Hartl a Film.com-tól azt írta: „Ami újra és újra megmenti a filmet, az Jones és Jackson alakításának ereje.”[5]
A Box Office Mojo szerint a film nyereséges volt. Hatvanmillió dolláros költségvetésre 71 millió dolláros bevétel érkezett be.[6]