A választást az FPÖ nyerte meg, 28,8%-os eredménnyel, az október 3-ai végleges eredmény alapján.[1] Ez tekinthető a párt eddigi legjobb eredményének, továbbá Ausztria történelmében az első olyan választás a második világháború óta, amikor szélsőjobboldali párt szerezte meg a legtöbb mandátumot.[2][3][4] A korábbi kormánypártok közül a Néppárt 20, míg a Zöldek 10 mandátumot veszítettek. A Szociáldemokrata Párt történetének legrosszabb eredményét érte el a szavazatarányt (21,1%) és helyezést (harmadik) illetően, viszont a 2019-es választásokhoz képest eggyel több mandátumot szerzett. A NEOS – Az Új Ausztria és Liberális Fórum javított a korábbi eredményén, 15-ről 18-ra nőtt a párt mandátumainak száma. Más párt nem érte el a 4%-os parlamenti küszöböt.
Háttér
A 2019-es ausztriai parlamenti választást az Ibiza-ügy kirobbanása után tartották, a Sebastian Kurz által vezetett akkori ÖVP–FPÖ-kormány feloszlása után. A választást magasan az ÖVP nyerte 37,5%-kal, míg az FPÖ mindösszesen a szavazatok 16%-át szerezte meg, mely a párt legrosszabb eredménye volt 2006 óta. Több, mint egy évszázados negatív rekordot döntött az Ausztria Szociáldemokrata Pártja (SPÖ) a szavazatok 21%-át megszerezve. A Zöldek a 2017-es eredményükkel ellentétben újra bejutottak a parlamentbe, és a NEOS is tovább erősödött.[5] Az ÖVP a Zöldekkel közös koalícióban alakította meg a második Kurz-kormányt 2020 januárjában.[6]
2021 júniusában Norbert Hofer lemondott az FPÖ párt vezetéséről, őt Herbert Kickl, a parlamenti frakció vezetője váltotta fel, akinek belügyminiszteri elbocsátása 2019-ben az ÖVP–FPÖ kormány összeomlását okozta.[7]
2021. október 6-án a Gazdasági és Korrupciós Ügyekkel Foglalkozó Ügyészség (WKStA) a kancellári hivatalban és az ÖVP-székházban házkutatást tartott a Kurz és környezetével szembeni vesztegetés és hűtlen kezelés gyanúja végett. A házkutatások célja, hogy bizonyítsák a vádakat, miszerint Kurz 2016-ban közpénzből finanszírozott közvélemény-kutatások eredményeit manipulálta saját javára, rosszabb színben feltüntetve Reinhold Mitterlehnert, az ÖVP akkori vezetőjét.[8] Ezt követően a Zöld Párthoz tartozó alkancellár, Werner Kogler ultimátumot adott Kurznak, miszerint ha nem mond le, bizalmatlansági szavazást fognak ellene kezdeményezni. Végül Kurz október 9-én lemondott a kancellári pozíciójáról, akit a külügyminiszter, Alexander Schallenberg váltott. Kurz a pályafutását akkor frakcióvezetőként folytatta, így széles körben elterjedt, hogy valójában ő maradt a kormányfő.[9][10][11] Kurz végül december másodikán lemondott minden politikai tisztségéről, mivel a családjára szeretne koncentrálni. Rövidesen utána Schallenberg is bejelentette, hogy az ÖVP tisztújításával ő is lemond a kancellári pozíciójáról.[12] December harmadikán Karl Nehammer korábbi belügyminisztert egyhangúlag választották meg a párt élére, így Alexander Van der Bellen elnök december 6-án beiktatta kancellárként.[13]
2019-től számos kisebb párt, köztük a Team HC Strache – Szövetség Ausztriáért, az Osztrák Kommunista Párt, a Sörpárt és az MFG Ausztria nagyobb mértékű támogatást élvezett a 2020-as bécsi, 2021-és felső-ausztriai és a 2023-as salzburgi önkormányzati és több helyi választáson, lehetővé téve számukra, hogy mandátumokat szerezzenek. Míg a Szövetség Ausztriáért eltűnt a nyilvánosságból, a többi pártnál fennállt az esély, hogy indulnak a parlamenti választásokon.
A koronavírus-járvány első évében erősödött a kormánypártok támogatottsága, viszont egy oltásokat kötelezővé tevő törvény elfogadását követően számos szavazót elvesztettek. A törvény elfogadása számos tömegtüntetést eredményezett, melynek következményeképp a törvény soha nem lépett hatályba.
Számos ÖVP-t övező korrupciós botrány és a növekvő infláció okán a kormánypártok támogatottsága jelentős mértékben esett a tiroli, alsó-ausztriai, karintiai és salzburgi tartományi választásokon. 2023 májusában Ausztrában az infláció 10% volt, megelőzve az eurózóna országainak átlagát, mely akkor 7% volt. Nehammer vezetése alatt az osztrák kormány 2022-ben egy hatmilliárd eurós intézkedéscsomagot vezetett be, amelynek célja az emelkedő megélhetési költségek háztartásokra gyakorolt hatásának enyhítése volt. Az intézkedések segítették korlátozni a szegénységet, azonban bizonyos szakértők szerint tovább rontotta az inflációt.[14]
2022. december 8-án Nehammer megvétózta Románia és Bulgáriaschengeni övezethez való csatlakozását. Az indoklása szerint a csatlakozás korai lenne, és először az Európai Unió határvédelmének megszigorítására lenne szükség az illegális migráció megszorításának érdekében.[15]
2023. május 23-án az SPÖ akkori vezetője, Pamela Rendi-Wagner bejelentette, hogy nem indul a párt tisztújításának második fordulójában, miután az első fordulóban csak a harmadik helyen végzett, Hans Peter Doskozil és Andreas Babler mögött. Két nappal később visszavonult az osztrák politikából. A második fordulóból június 3-án Doskozil került ki győztesként, viszont két nappal később az SPÖ bejelentette, hogy nem ez a valós választási eredmény, ugyanis bizonyos eredmények összekeverődtek egy Microsoft Excel táblázatban, így a párt új vezetője valójában Babler lett.[16]
Az SPÖ évekig húzódó belső konfliktusai és a kormánypártok gyengülése lehetőséget adott a szélsőséges, populista FPÖ-nek, hogy előretörjön, annak ellenére, hogy a párt politikusai közül többen is kapcsolódnak az Ibiza-ügyhöz. A 2023-24-es közvélemény-kutatások jelentős többsége szerint az FPÖ a legesélyesebb, hogy megnyerje a választást. A támogatottságuk mellett az ellenzőik száma is jelentős: 2023. májusi közvélemény-kutatások szerint a megkérdezettek kétharmada ellenezne egy Kickl által vezetett kormányt. Továbbá Van der Bellen elnök kijelentette, hogy nem feltétlenül iktatna be automatikusan egy Kickl-kormányt, viszont nyitott lenne egy mérsékeltebb FPÖ-tag által vezetett kormány felé.[17]
A növekvő infláció és lakhatási válság következtében az Osztrák Kommunista Párt (KPÖ) népszerűbbé vált: 2023 áprilisában a salzburgi tartományi választásokon 12%-ot értek el és bizonyos közvélemény-kutatásokban is 7%-ra mérték őket.
2023. október 18-án Sebastian Kurz volt kancellárt szövetségi bíróság elé állították, a vádak szerint hamis kijelentéseket tett egy parlamenti vizsgálóbizottságnak.[18]
2023. november 4-én a KPÖ megszavazta Tobias Schweigert listavezetőnek.[19] 2024. január 18-án Dominik Wlazny bejelentette a Sörpárt indulását a választásokon.[20]
Kampánytémák
2024 júniusának elején az ORF megbízásából készült felmérés szerint a megkérdezettek 44%-a a bevándorlást, 43%-a a biztonságot és a háborút, 33%-a a környezet- és klímavédelmet, valamint 32%-a a gazdaságot említette prioritást élvező témaként. Az átlag feletti mértékben említették az FPÖ támogatói a bevándorlást (71%), a Zöldek szavazóbázisa pedig a környezet- és klímavédelmet (52%) mint fő témát.[21]
A választási rendszer
A Nemzeti Tanács 183 tagját nyílt listás, arányos rendszerben választják, kilenc választókerületben, és 39 alválasztókerületben. A választókerületeket a tartományi rendszer alapján alakították ki, és különböző számú képviselőt delegálnak, 7 és 36 között. Az alválasztókerületek szintjén a Hare-kvóta, szövetségi szinten pedig a D’Hondt-módszer alapján osztják szét a mandátumokat. A küszöb 4 százalék, illetve egy mandátum valamelyik alválasztókerületben. A szavazók három preferenciaszavazatot adhatnak le, a szövetségi, az állami és a választókörzeti szinten.[22]
A választáson induló pártok
A választáson a 2019-ben a Nemzeti Tanácsba jutott pártok mindegyike elindult, továbbá egyéb pártok és mozgalmak is, akár országos, akár tartományi szinten.[23]
MFG: MFG Österreich: Menschen, Freiheit, Grundrechte – (MFG Ausztria: Emberek, Szabadság, Alapvető jogok)), Burgenland és Karintia kivételével az összes tartományban indult
GAZA: Liste Gaza: Stimmen gegen den Völkermord – (Gáza Lista: Hangok a népírtás ellen), Karintia és Salzburg kivételével az összes tartományban indult
BGE: Die Gelben – (A Sárgák), Burgenlandban indult
Kampány
2024. június 15-én Nehammer kizárta annak lehetőségét, hogy a Herbert Kickl által vezetett FPÖ-vel koalíciót kössenek, viszont más pártvezetővel nyitott lenne az összefogás lehetőségére.[25]
2024. június 17-én környezetvédelmi miniszter, Leonore Gewessler részt vett Luxemburgban az EU-tagállamok környezetvédelmi minisztereinek találkozóján, ahol egy, a természet helyreállítására törekvő törvénytervezethez járult hozzá. Mindez a kancellár jóváhagyása nélkül történt, mivel Ausztriában nem volt belpolitikai konszenzus az ügyben. Ennek következtében a kancellár, Karl Nehammer az Európai Bírósághoz fordult, mivel Gewessler „nem tartotta tiszteletben az érvényes jogi rendelkezéseket”.[26][27] Az események ellenére mind az ÖVP, mind a Zöldek fenntartották a koalíciójukat.[28]
2024 augusztusának végére a pártok elkezdték az intenzív plakátkampányukat. A kampányidőszak július 9-től a választás napjáig, szeptember 29-ig tartott, és minden pártnak törvény szerint maximum 8,66 millió euró állt rendelkezésére.[29]
A 2024. augusztusi események, köztük a bécsi Taylor Swift koncertre tervezett terrortámadás és a németországi Solingenben történő késes támadás a választási prioritásokat elmozdította a vallási szélsőségek és terrorizmus elleni védelem felé. A kancellár, Nehammer koalíciós feltételnek szabta meg a terrorgyanús személyek szociális médiafelületeken és üzenetküldő alkalmazásokon való megfigyelését, melyet szerinte már több másik országban is bevezettek.[30] Fontos megjegyezni, hogy az ÖVP ezzel a feltételével egyedül maradt, szemben minden másik párttal.[31] Az FPÖ az eseményekre „zéró menedékjog” felvetésével, továbbá a törvényt nem tisztelő külföldiek kitoloncolásának és egy radikális/politikai iszlámot betiltó törvénynek követelésével reagált.[32]
Felmérések és előrejelzések
Eredmények
Ausztriában a szavazás napján 6 346 059 volt szavazásra jogosultak száma, ebből 4 929 745 leadott szavazatot számoltak össze, melyből 46 857 (a leadott szavazatok 0,95%-a) volt érvénytelen. A megszámlált szavazatok száma 77,68%-os részvételi arányra következtet. A részletes eredmények a következőek:[33][34]
A választást követő első közvéleménykutatás szerint az FPÖ tovább erősödött (30%), továbbá a megkérdezettek 29%-a egy FPÖ–ÖVP kormányt részesítene előnyben, 23% pedig ÖVP–SPÖ–NEOS koalíciót látna szívesebben kormányon.[40] Egy ezt követő közvéleménykutatás eredménye szerint a megkérdezettek 58%-a szeretné, hogy a szövetségi elnök, Alexander Van der Bellen hivatalosan az FPÖ-t kérje fel először kormányalakításra.[41] Az, hogy a köztársasági elnök a legerősebb pártot kéri fel kormányalakításra, megszokás Ausztriában, azonban nem alkotmányos kötelezettség.[42] Van der Bellen a választások után azt nyilatkozta, hogy biztosítja, hogy olyan kormány fog alakulni, amely tiszteli a liberális demokrácia alapjait.[43] Az elnök október 4-én kezdte meg a tárgyalásokat a pártvezetőkkel és később október 18-ig adott időt nekik, hogy "maguk rendezzék a dolgukat". Továbbá azt is nyilatkozta, hogy ez egy rendkívül egyedi helyzet, hiszen egy másik párt sem mutat hajlandóságot arra, hogy a választást megnyerő párttal koalíciót kössön, így nevetséges lépés lenne ilyen körülmények között felkérni az FPÖ-t, hogy kormányt alakítson.
Október 22-én Van der Bellen felkérte Karl Nehammert, hogy kormányt alakítson, és hogy egyeztessen az SPÖ-vel és annak vezetőjével, Andreas Bablerrel.[44] Nehammer úgy reagált, hogy szükségük lesz egy harmadik pártra is, hogy stabil parlamenti többségük legyen. A felkérésre Kickl kritikusan reagált, mondván, hogy egy kipróbált és tesztelt megszokás tört most meg, hangsúlyozva, hogy "ma még nincs vége a történetnek".[45] Október 25-én az ÖVP és az SPÖ elkezdtek hivatalosan tárgyalni a kormányalakításról. Nehammer továbbá egyeztetett a Zöldek és a NEOS delegációival is. A tárgyalások után Nehammer azt nyilatkozta, hogy a kormányalakításhoz vezető út "hosszú és rögös lesz", mivel a rendelkezésre álló pártok irányelvei rendkívül különbözőek.[46]
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 2024 Austrian legislative election című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Nationalratswahl in Österreich 2024 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
.png)
_(cropped).jpg)
.png)
.jpg)
