Az 1994-es magyarországi országgyűlési választás a második önálló választás volt a Harmadik Magyar Köztársaság történetében. A választást 1994. május 8-án tartották, a második fordulóra május 29-én került sor.
A választást az MSZP nyerte, melynek a választás alatt Horn Gyula volt a listavezetője, majd június 4-től a miniszterelnök-jelöltje.[1] A szocialista párt a 386 parlamenti helyből 209-et szerzett meg. Akkoriban ez volt a legtöbb hely, amelyet egy párt meg tudott szerezni a szabad választáson.
A Magyar Demokrata Fórum hatalmas vereséget szenvedett el, hiszen az 1990-es országgyűlési választáson megszerzett 165 helyből csupán 38-at volt képes megtartani. Szintúgy sikertelen volt ez a választás a Szabad Demokraták Szövetségének is, amely képtelen volt előnyt kovácsolni a kormánypárt népszerűségvesztéséből, és hozzá hasonlóan a Fidesz is vesztese volt a választásnak. A gyenge gazdasági teljesítmény, illetve a látszólagos hozzá nem értés egyaránt hozzájárultak a kormánypárt bukásához.
A magyar választási rendszer kétfordulós, kétszavazatos, töredékszavazat-visszaszámláló rendszer, amely kombinálja a többségi (egyéni) és az arányos (pártlistás) rendszert. A 386 fős parlamentbe 176-an egyéni választókerületben, minimum 58-an országos és maximum 152-en területi pártlistákról szerzett mandátummal jutnak be. Pártlistáról akkor lehet mandátumot szerezni, ha a pártlistára leadott szavazatok országos átlagban meghaladják az 5%-os küszöböt.
A választók közvetlenül az egyéni jelöltekre és a pártok területi (19 megyei és 1 fővárosi) listáira szavaznak, lakóhely szerint. Az országos listákra közvetlenül nem lehet szavazni: ezeken az úgynevezett töredékszavazatok alapján oszlanak el a mandátumok.
Egyéni képviselőjelölt az lehet, aki legalább 750 ajánlószelvényt tudott összegyűjteni. Területi listát azok a pártok állíthatnak, amelyek a területhez tartozó egyéni kerületek legalább negyedében, de legalább két kerületben tudtak jelöltet állítani. Országos listát azok a pártok állíthatnak, amelyek képesek legalább hét területi listát indítani.
A választás időpontja
A választásra a Magyar Köztársaság alkotmánya alapján az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május havában kerül sor. A konkrét időpontot a köztársasági elnök jelöli ki,[2] legkésőbb 72 nappal a szavazás időpontja előtt. A szavazás napja nem eshet nemzeti ünnepre vagy munkaszüneti napra, illetve az azok előtti vagy utáni napra. A választást a szokásjog szerint vasárnap szokták tartani.[3]
Kampány
Az 1994-es magyarországi országgyűlési választások kampánya az egyik legérdekesebb és politikailag legjelentősebb időszaka volt a rendszerváltás utáni Magyarország történetének. Ez a választás egyfajta fordulópontot jelentett, hiszen az első, 1990-es szabad választásokat követően a politikai mezőny újrarendeződött, és több párt pozíciója jelentősen átalakult.
Az 1990-es választásokat követően a Magyar Demokrata Fórum (MDF) vezette koalíció kormányzott, de az 1994-re kialakult gazdasági nehézségek és társadalmi elégedetlenség jelentős kormányellenes hangulatot eredményeztek. Az ellenzék, különösen a Magyar Szocialista Párt (MSZP), egyre erősebbé vált. Az MSZP fokozatosan modernizálta magát és igyekezett megszabadulni a rendszerváltás előtti pártállami múlt terhétől.
Az MDF kampánya főként a kormányzásuk eredményeire épült, de kevésbé tudták meggyőzni a választókat, hogy meg tudják oldani az ország gazdasági problémáit. Az MSZP kampánya professzionális és modern volt. Az MSZP középre pozicionálta magát, hangsúlyozva szakértelmét és reformközpontú terveit. Nem radikális baloldali, hanem egy pragmatikus, szociáldemokrata arculatot próbált kialakítani. Az SZDSZ megőrizte liberális profilját, de kampányuk kevésbé volt erőteljes, és egyértelmű volt, hogy az MSZP a fő kihívó. Az újabb pártok, például a Fidesz, szintén aktívak voltak, de a kampányuk ekkor még kevésbé dominált a politikai színtéren. A kampány során jelentős szerepet játszott a média, különösen a televízió és a nyomtatott sajtó. Az MSZP jól használta a médiát üzeneteinek közvetítésére, az MDF viszont kormánykritikus sajtóval nézett szembe, ami tovább gyengítette pozíciójukat.
Az MSZP és az MDF közötti vita leginkább a gazdaságpolitika körül összpontosult. Az MSZP pragmatikus és szakmailag megalapozott tervekkel állt elő, míg az MDF védekezőbb pozícióba kényszerült. Az SZDSZ és a kisebb pártok próbáltak alternatív narratívákat kialakítani, de a politikai küzdelem főként az MSZP és az MDF között zajlott.
Az 1994-es választási kampány fontos tanulsága volt, hogy a szakértelem, a modern kommunikáció és a választók társadalmi problémáira való érzékenység döntő fontosságú a politikai sikerhez. Ez a kampány az MSZP újjáépülésének és a politikai mezőny átrendeződésének időszaka volt.[4]
Az MSZP fölényes győzelmet aratott, a választók 54%-a szavazott rájuk az első fordulóban. Az MSZP így egyedül is kormányzóképes lett volna, de koalícióra lépett az SZDSZ-szel, amely a második legerősebb párt lett. Horn Gyula lett az új miniszterelnök, és rövidesen megalakult a Horn-kormány.
Az MDF jelentős vereséget szenvedett, és az addigi kormányzó pártok, köztük az FKGP és a KDNP, szintén gyengén szerepeltek. A Fidesz ekkor még kisebb párt volt, de helyezkedésük megalapozta a későbbi előretörésüket.
Jegyzetek
↑MSZP: Horn a miniszterelnök-jelölt. Népszabadság, LII. évf. 130. sz. (1994. június 6.) 1. o.
.jpg)
.jpg)
