A 2002-es magyarországi országgyűlési választás volt a rendszerváltás után a negyedik.[1]
Az első fordulót 2002. április 7-én, a másodikat április 21-én tartották. A megjelenési arány országosan az első fordulóban 70,53%, a másodikban 73,51% volt. Az első fordulóban az 5%-os parlamenti küszöböt három lista haladta meg: az MSZP (42%), a Fidesz-MDF (41%), és az SZDSZ (5,5%). Kiesett négy év után a MIÉP (4,6%), nem került be, de állami támogatásban részesült (a 2006-os választásig): a Centrum (3,97%) és a Munkáspárt (2,16%). Kiesett (és aztán szét is) az FKGP (0,79%).
A magyar választási rendszer kétfordulós, kétszavazatos, töredékszavazat-visszaszámláló rendszer, amely kombinálja a többségi (egyéni) és az arányos (pártlistás) rendszert. A 386 fős parlamentbe 176-an egyéni választókerületben, minimum 58-an országos és maximum 152-en területi pártlistákról szerzett mandátummal jutnak be. Pártlistáról akkor lehet mandátumot szerezni, ha a pártlistára leadott szavazatok országos átlagban meghaladják az 5%-os küszöböt.
A választók közvetlenül az egyéni jelöltekre és a pártok területi (19 megyei és 1 fővárosi) listáira szavaznak, lakóhely szerint. Az országos listákra közvetlenül nem lehet szavazni: ezeken az úgynevezett töredékszavazatok alapján oszlanak el a mandátumok.
Egyéni képviselőjelölt az lehet, aki legalább 750 ajánlószelvényt tudott összegyűjteni. Területi listát azok a pártok állíthatnak, amelyek a területhez tartozó egyéni kerületek legalább negyedében, de legalább két kerületben tudtak jelöltet állítani. Országos listát azok a pártok állíthatnak, amelyek képesek legalább hét területi listát indítani.
A választás időpontja
A választásra az Alkotmány alapján az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május havában kerül sor. A konkrét időpontot a köztársasági elnök jelöli ki,[2] legkésőbb 72 nappal a szavazás időpontja előtt. A szavazás napja nem eshet nemzeti ünnepre vagy munkaszüneti napra, illetve az azok előtti vagy utáni napra. A választást a szokásjog szerint vasárnap szokták tartani.[3]
Kampány
Míg az előző választást többnyire a távolmaradás jellemezte, addig a 2002-es választás jóval nagyobb tömeget mozgatott meg. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a választás lényegében kétpólusúvá alakult. A kampány a korábbi országgyűlési választásnál jóval nagyobb számban szólította meg a szimpatizánsokat. A lelkesítő beszédek nagy tömegeket vonzottak a terekre és az utcákra. Ilyen volt a két forduló között a Testnevelési Egyetemen tartott Orbán-beszéd, illetve a Kossuth téri nagygyűlés, amelyre korábban nem volt példa a magyar demokrácia 12 éves történetében.[4]
A Fidesz vezetői az ország általános állapotára, és a jó gazdasági mutatókra tekintettel bíztak abban, hogy eséllyel indulnak a választáson, sőt annyira biztosak voltak a sikerben, hogy Orbán Viktor ismét távol maradt a nyilvános kampányszerepelésektől. Nehéz volt előre jelezni, hogy ki nyeri a választást, mert megközelítőleg egyensúlyban volt a kormányzópárt és az ellenzék.
Orbán Viktor a közvélemény-kutatásokból arra következtethetett, hogy a sikeres gazdaságpolitikának köszönhetően megvan az a fölény, ami elegendő a baloldal legyőzéséhez. A politikai elit azonban megosztottá vált a kormány megítélésében. Különösen a nagyvárosi középréteg volt az, amelyik bírálta a kormány azon törekvéseit, mint a tűzijáték árának titkossága, Ezüsthajó Kft., vagy a Kisgazdapárttal való szövetség és a radikális jobboldal felé történő elmozdulás. A Fidesz sikeresen megakadályozta, hogy a kisgazdapárt elnöke Torgyán József köztársasági elnöknek jelöltesse magát. Az FKGP népszerűsége pedig rohamosan csökkent és kisgazda politikusok fordultak el Torgyántól, akik később beálltak a Fideszbe.
Az MSZP szociális intézkedések ígéretével kampányolt. Kormányra kerülésük esetén meghirdették az úgynevezett 100 napos programot, melyben kezdeményezték az alkalmazotti bérek, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók javadalmazásának 50 százalékos emelését és a 13. havi nyugdíjat. Emellett a szocialisták elsősorban a fővárosra és a nagyvárosokra összpontosították kampányerőiket. A szociális program mellett a „Magyarország mindannyiunké, a jogállam is mindenkié” szólamokkal kampányoltak.[5]
Az SZDSZ plakátkampányának központi eleme volt a narancs és Orbán Viktor, melyen diktatórikus, vezérelvű tulajdonságokkal illették a miniszterelnököt.[6]
A választást az MSZP nyerte, amely koalíciót ajánlott az SZDSZ-nek. Kormányváltásra került sor, Medgyessy Péter lett az új miniszterelnök, és rövidesen megalakult a Medgyessy-kormány.