Tehetős kisiparos családból származott, 8 testvére volt. Az érsekújvári állami gimnázium magyar tagozatán érettségizett.
A pozsonyiComenius Egyetemen tanult magyar és szlovák nyelvet. 1929-ben, a trianon utáni első komáromi noviciusként, belépett a bencés rendbe. Teológiát a prágaiKároly Egyetemen végzett. 1934-ben pappá szentelték, majd a Mária kongregáció alsó tagozatának prézese volt. 1934-1938 között a komáromi gimnáziumban tanított, majd 1938-1939-ben és 1940-1943 között Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen volt egyetemi hallgató, majd középiskolai tanári diplomát szerzett, s olasz nyelvből is vizsgát tett. 1939-1940-ben Veszprémvarsányban volt lelkész,[1] majd a budapesti bencés gimnáziumban, 1943-tól pedig ismét Komáromban tanított. 1944-ben részt vett a komáromiak tihanyi cserkésztáborozásán.[2] A magyar gimnázium bezárása után titokban tanított és elsősorban lelkipásztori munkát fejtett ki. 1949-ben a komáromi rendházat is bezárták és a bencéseket áthelyezték.
1949 szeptemberétől znióváraljai segédlelkész, a gimnáziumban hittant tanított és a kisszemináriumban prefektus volt. 1952 áprilisától jánosgyarmati, 1954-1957 között nagycétényi, 1957-1966 között taksonyfalvai, 1966-1967-ben vágai[3] és végül 1967-1977 között bakai plébános volt. Ott új plébániát építtetett és felújíttatta a templomot. 1977-ben agyvérzést kapott és nyugalomba vonult és szülővárosában volt segédlelkész. Az érsekújvári kórházban hunyt el, újabb agyvérzés következtében. Érsekújvárott a családi sírban nyugszik.
1935-ben a komáromi Katholikus Tanulmányi Hét egyik előadója.[4] 1960-ban Deákiban ő is találkozott Legányi Norbert pannonhalmi főapáttal.[5] 1968-ban több paptársával együtt kifogásolta, hogy nem esik szó a vallásszabadság ügyéről.[6] Az Egyházmegyei Liturgikus Bizottság tagja volt.
Tóth János Aldemár 2024: Ilyeneknek láttam bencés rendtársaimat (1977). Budapest, 48-49
Várszegi Asztrik 2010: Život pannonhalmských benediktínov v meste Komárno v Československej republike a neskôr na Slovensku (1812–1945–1989). In: Pavol Jakubčin (zost.): Likvidácia reholí a ich život v ilegalite v rokoch 1950–1989. Bratislava, 208
A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend névtára 1802-1986. p. 196-197
