gépészmérnök, fizikus, villamossági mérnök, a párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű váltakozóáramú induktorokon alapuló áramelosztó rendszer, az öngerjesztésűváltakozó áramúgenerátor, valamint a transzformátor egyik szabadalmaztatója
Aktivitási típus
üzemvezető mérnök, egyetemi tanár, elméleti és gyakorlati kutatás megszervezése
Mechwart az akkor 25 éves Zipernowskyra bízta a Ganz gyárban 1878-ban létesített új villamos osztály vezetését. Itt néhány hónap alatt Zipernowsky tervei alapján készítették el az öntőműhely világításához szükséges első egyenáramú dinamót, amellyel 56 V feszültségű 12 A áramerősségűegyenáramot termelve szénrudas ívlámpát tápláltak.
Figyelme a váltakozó áram felé fordult, mert abban látta a jövőt, míg Edison is, Siemens is úgy ítélte, hogy a váltakozó áramnak nincs jövője, mert a termelt energia elosztása megoldhatatlan feladatnak tűnt.
1883-ban a bécsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon egy 150 lóerős gőzgéphez közvetlenül kapcsolt egyfázisú váltakozóáramú generátort mutattak be, amely a váltakozó áramú rendszer fejlődésében úttörő lépés volt, és méreténél fogva is általános feltűnést keltett. A gép később évekig a Keleti pályaudvar világítását táplálta.
1885-ben Déry és Zipernowsky szabadalmaztatta a párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű váltakozóáramú induktorokon alapuló áramelosztó rendszert. Ezt néhány hónap múlva követte legnagyobb jelentőségű munkájának, a zárt vasmagos transzformátornak szabadalmi bejelentése, amelynek Bláthy Ottó is részese volt.
Ezzel a váltakozóáramú Ganz-rendszer diadalútja kezdődött, melyet 1893-ig Zipernowsky személyesen vezényelt. Legnagyobb sikere a Róma városát ellátó tivoli erőmű és távvezeték létesítése volt, 1892-ben.
1893-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Ugyanebben az évben június 11-én kinevezték a Műegyetemen újonnan megalakított Elektrotechnika Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárának. Ekkor Zipernowsky megvált a Ganz gyártól, és a továbbiakban tevékenységét az oktatásban és a tudományos közéletben folytatta.
A Műegyetem 1906/1907-es tanévben átadott fizikai-elektrotechnikai épületében (ma F épület) a tanszék saját előadótermet és laboratóriumot kapott, amelyet Zipernowsky korszerű gépekkel szerelt fel. A nagyfeszültségű technika terén a tanszék Európa más egyetemeit és próbatermeit is megelőzte. A terem egykori felszereléséből egy gépcsoport ma is az eredeti helyén található.
Zipernowskyt az 1900-ban megalakult Magyarországi Elektrotechnikusok Egyesülete (ma Magyar Elektrotechnikai Egyesület) 1903-ban Dérivel és Bláthyval együtt tiszteletbeli tagjává nyilvánította, majd 1905-ben Zipernowskyt választották elnöknek.
1912-ben Zipernowsky 5000 koronát adományozott az egyesületnek, hogy annak kamatát minden évben díj gyanánt ítéljék oda. Az egyesületi választmány ezüst Zipernowsky-plakettel egészítette ki a díjat.
Az egyesület 1937-es közgyűlésén már nem vett részt, búcsúlevelét felolvasták, utódja Verebélÿ László lett.
