Az Elektrotechnikusok Egyesülete[2] tiszteletbeli tag, Nemzetközi Villamossági Részvénytársaság tiszteletbeli tag, Electrotechnischer Verein Berlin levelező tag, Magyar királyi udvari tanácsos
Munkahelyek
Más munkahelyek
Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt (Villamos osztály)
Gazdag kereskedőcsalád leszármazottja. Tanulmányait a budapestiMűegyetem Mérnöki karán és a Bécsi Műszaki Egyetemen végezte, ahol vízépítő mérnöki oklevelet szerzett 1877-ben. Az egyetem befejeztével Budapesten és Szegeden a Folyammérnöki Hivatalban dolgozott, részt vett a Duna és a Tisza szabályozási terveinek elkészítésében. Ezzel párhuzamosan elektrotechnikai kérdésekkel foglalkozott, s ennek révén ismerkedett meg Zipernowsky Károllyal1882-ben, és a Ganz gyár elektrotechnikai osztályára került. A két feltaláló első közös munkája egy SW típusú generátorként és motorként is üzemeltethető, öngerjesztésűváltakozó áramú gép volt, melyet 1883-ban kezdtek el gyártani. 1883-tól a villamossági osztály bécsi képviselője volt.
1885-ben Bláthy Ottó Titusszal hárman közösen alkották meg az első energiaátvitelre alkalmas transzformátort, az „indukciós készülékeken nyugvó erőátviteli és elosztási rendszert”, amelyen a kísérleti munka oroszlánrészét ő végezte. Ezt a szerkezetet ZBD néven ismerte meg a világ. (Zipernowsky–Bláthy–Déri) Ez a példány 100 V fölötti transzformátor volt. Bemutatták a műegyetemen, és az 1896-os párizsi világkiállításon is. Az akkori mérések 98%-os hatásfokot mértek. Ezzel a transzformátorral végre lehetséges volt az elektromos áramot nagy távolságra is szállítani.
1889-ben Bécs világításának koncesszióját a Ganz nyerte el, és az Union Bankkal közösen alapította meg a Nemzetközi Villamossági Részvénytársaságot. Déri Miksa ennek kötelékébe lépett, és igazgatóként ő szervezte meg és rendezte be a bécsi villamos erőművet.
1892-ben a Ganz gyár megépítette a Rómától 26 km-re lévő Tivoli vízi erőművet, és távvezetéket.
1897-ben szabadalmaztatta az örvényáramú fékrendszerét.
1898-ban egyfázisú repulziós motorként induló felvonómotort dolgozott ki, mely felgyorsulás után aszinkron motorként működött tovább. Az 1903–1904-es években dolgozta ki azt a két kefe rendszerű egyfázisú repulziós motort, amelyet a világ szakmai irodalma máig is Déri-motor néven ismer.
Wüger, H.: M. D. Bulletin des Schweizer Elektrotechn. Ver., 1964
Gohér Mihály: D. M. In: Műszaki nagyjaink. Szerk.: Szőke Béla. 2. k. Bp.: Gépipari Tudományos Egyesület, 1967. 333-350.
Aztalos Péter: Déri Miksa. In: Magyar tudóslexikonA-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 246–247. o. ISBN 963-85433-5-3
Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai. (Energetikai Kiadó Kht. 2005) ISBN 963 219 794 1