Az alapítvány célja jogtudósok, teológusok és orvosok képzése volt Szászország Ernő-ági törzsterületének igazgatására. Az első rektor Martin Pollich, a teológiai kar első dékánja Johann von Staupitz, az első kancellár Goswin von Orsoy volt, és sokan lettek a középiskola és az egyetem első hallgatói.
A wittenbergi gimnázium az ott tevékenykedő humanistáktól a Leucorea nevet kapta, ami a görögből ered, jelentése „fehér hegy”. Emiatt ihletet merítettek a város nevéből, amely vagy az alsónémet Wittenből, vagy a szláv Sprachwurzel Vité-ből (élet) és bec-ből (part), az Elba-partok fehér strandjaiból származik.
Ebből következően a Gimnázium tartalmilag és szerkezetileg a már meglévő német egyetemekhez hasonlóan szerveződött.
A filozófiai fakultással létrejött az az alap, amelyhez később a jogi, orvostudományi és teológiai kar csatlakozott.
Az egyetem finanszírozása érdekében Frigyes választófejedelem 1507-ben összekapcsolta az új középiskolát a Mindenszentek Alapítvánnyal és más uradalma területén lévőkkel. 16. századi jogosítványainak átörökítése sajátos kiváltságokkal rendelkező egyetemet hozott létre.
A Wittenbergi Egyetem a 19. században
Mivel a bölcsészettudományi kutatók is a Wittenbergi Akadémiához csatlakoztak, az hamarosan vezető pozícióba került. Az alapítást közvetlenül követő időszakban olyan híres emberek tanítottak itt, mint Christoph von Scheurl, Andreas Karlstadt vagy Hieronymus Schurff. Staupitz 1508-ban elérte, hogy egy másik ágostai szerzetest hívjanak meg tanítani: Luther Mártont. Később meghívták Nikolaus von Amsdorfot és Philipp Melanchthontógörög nyelvet tanítani. Ekkor a Wittenbergi Egyetem Európa egyik legjelentősebb teológiai központjává fejlődött.
Ennek eredményeként a Wittenbergi Egyetem Halléba költözött, ahol 1817. április 12-én megalapították az új Halle–Wittenberg Egyetemet. Kárpótlásul a prédikátorok evangélikusszemináriuma Wittenbergbe került, amelynek székhelye ma is a város Augusteójában található. A Fridericianumot laktanyává alakították át, majd a későbbi fejlesztések során társasházzá.
Ily módon Wittenberg elvesztette legfontosabb intézményét, helyőrségi-, majd iparvárossá fejlődött. Az „újraalapítás” kezdeményezése holt betű maradt.
Csak az 1990-es Németország újraegyesítése után hozták létre, és 1994. április 26-án, a "Martin Luther" Egyetemmel együttműködve a Szász-Anhalti tartományi közlönyben Halle–Wittenberg, a Leucoreát közjogi alapítványként és a Halle–Wittenbergi "Martin Luther" Egyetem részeként publikálták.
Ennek az alapítványnak a célja a tudományok gondozása és kutatásfejlesztés, az oktatás és a tanulmányok területén az egyetemen, valamint Wittenberg város intézményeinek támogatása. Ebből a célból tudományos és kulturális rendezvényeket terveztek és valósítottak meg a Leucoreában.
Bibliográfia
Walter Friedensburg: Urkundenbuch der Universität Wittenberg, 1926, im Selbstverlag der Historischen Kommission der Provinz Sachsen und Anhalt Magdeburg
Gottfried Suevus: Academia Wittebergense Anno Fundationis…, (Online )
Karl Eduard Förstemann: Album Academiae Vitebergensis, Lipcse, 1841
Album Academiae Vitebergensis Volumen Secundum, Halle an der Saale, 1894
Bernhard Weissenborn: Album Academiae Vitebergensis- Jüngere Reihe Teil 1 (1602–1660), Magdeburg, 1934
Fritz Juntke: Album Academiae Vitebergensis - Jüngere Reihe Teil 2; Halle (Saale), 1952
Fritz Juntke: Album Academiae Vitebergensis - Jüngere Reihe Teil 3; Halle (Saale), 1966
Julius Köstlin: Die Baccalaurei und Magistri der Wittenberger philosophischen Fakultät 1503–1560, von 1887 bis 1891 in Halle bei Max Niemeyer
Egyéb források
Kurt Aland: Geschichte der Wittenberger Theologischen Fakultät.
Anton Blaschka: Wittenbergerische Nachtigall.Sternstunden eines Topos. In: Wissenschaftliche Zeitschrift der Universität Halle
Irene Dingel, Günther Wartenberg: Die Theologische Fakultät Wittenberg 1502 bis 1602. Evangelische Verlagsanstalt, Lipcse, 2002, ISBN 3-374-02019-4
Walter Friedensburg: Geschichte der Universität Wittenberg. Max Niemeyer Verlag, Halle (Saale), 1917
Hildegart Herricht: Bibliographie zur Geschichte der Universität Wittenberg, 1980
Heinz Kathe: Die Wittenberger Philosophische Fakultät 1501–1817. Böhlau, Köln 2002, ISBN 3-412-04402-4
Hans Theodor Koch: Die Wittenberger Medizinische Fakultät (1502–1652).Ein biobibliographischer Überblick. In: Stefan Oehmig: Medizin und Sozialwesen in Mitteldeutschland zur Reformationsszeit. Evangelische Verlagsanstalt, Lipcse, 2007, ISBN 978-3-374-02437-7
Heiner Lück: Martin Luther und seine Universität. Böhlau Verlag, Köln, Weimar, Bécs, 1998, ISBN 3-412-14696-X
Martin Treu, Ralf Torsten Speler, Alfred Schellenberger: Leucorea.Bilder zur Geschichte der Universität. Hans Lufft kiadás, Lutherstadt Wittenberg, 1999, ISBN 3-9804492-6-2
Arina Völker, Wolfram Kaiser: Ars medica Vitebergensis. 1980
Ralf Frassek: Eherecht und Ehegerichtsbarkeit in der Reformationszeit.Der Aufbau neuer Rechtsstrukturen im sächsischen Raum unter besonderer Berücksichtigung der Wirkungsgeschichte des Wittenberger Konsistoriums. Verlag Mohr Siebeck, Tübingen, 2005, ISBN 3-16-148685-4 ( Onlineleseprobe )
Andreas Gößner: Die Studenten an der Universität Wittenberg.Studien zur Kulturgeschichte des studentischen Alltags und zum Stipendienwesen in der zweiten Hälfte des 16.Jahrhunderts. Evangelische Verlagsanstalt, Lipcse, 2003, ISBN 3-374-02075-5
Helmar Junghans: Verzeichnis der Rektoren, Prorektoren, Dekane, Professoren und Schloßkirchenprediger der Leucorea vom Sommersemester 1536 bis zum Wintersemester 1574/75. In: Irene Dingel, Günther Wartenberg: Georg Major (1502–1574).Ein Theologe der Wittenberger reformáció. Evangelische Verlagsanstalt, Lipcse, 2005, ISBN 3-374-02332-0
Kenneth G. Appold: Orthodoxie als Konsensbildung.Das theologische Disputationswesen an der Universität Wittenberg zwischen 1570 und 1710. Verlag Mohr Siebeck, Tübingen, 2004, ISBN 978-3-16-148215-1, ( Onlineleseprobe )
Ez a szócikk részben vagy egészben az Università di Wittenberg című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
