A Berlini Antropológiai, Néprajzi és Őstörténeti Társaság tiszteletbeli tagja volt, 1858-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották.
A magyar nyelvhez kapcsolódó kutatásai
Schott a török és a magyar kapcsán azt kívánta bizonyítja, hogy „milyen beteljesülésre és harmonikus szépségre emelkedhetnek az igazi nyelvtani összeolvadás nélküli nyelvek is”. Ezeket a nyelveket szembeállította az orosz nyelvtannal, amely ugyan az első pillantásra sokkal gazdagabbnak látszik, mint például a török, de:
„ez a gazdagság csak külsődleges és rossz pótléka olyan belső hiányoknak, amilyenekkel a törökben nem találkozik az ember. A nyelv igazi fölénye nem deklinációinak és konjugációinak nagyobb számában van, nem a szabályok és kivételek nyomasztó sivatagában. Minden formai sokoldalúságnak, amennyiben nem egy szellemi sokoldalúság képviselője, és nem ábrázolja a fogalmak finomabb megkülönböztetéseit és árnyalatait, legfeljebb csak eufonikus értéke van.”[1]”
A magyar nyelv iránti rajongása példájaként a következő megállapításait gyakran idézik:
„A magyar nyelvben olyan üde, gyermeki természetszemlélet él, hogy előre nem is sejthető fejlődés csírái rejtőznek benne. Sok szép lágy mássalhangzója van. Magánhangzóit tisztábban ejti, mint a német. Egyaránt képes velős rövidségre és hatásos szónoki nyitottságra, szóval a próza minden nemére. Összhangzatos felépítése, csengő rímei, kifejezésbeli gazdagsága és zengő hangjai viszont kiválóan alkalmassá teszik, mint a tapasztalat is igazolja, a költészet minden ágára.[2]”
Főbb művei
Werke der tschinesischen Weisen Kung-Fu-Dsü und seiner Schüler. Erster Theil Lün-Yü. Halle, 1826
Versuch über die tatarischen Sprachen. Berlin, 1836
Verzeichnis der chinesischen und mandschu-tschungusischen Bücher und Handschriften der Berliner Bibliothek. Berlin, 1840
De Lingua Tschuwaschorum:dissertatio. Berolini (1841)
Über das altaische oder finnisch-tatarische Sprachengeschlecht. Berlin, 1847
Das Zahlwort in der tschudischen Sprachenklasse. Berlin, 1852
Entwurf einer Beschreibung der chinesischen Litteratur. Berlin, 1854
Altaische Studien. 5 Hefte, Berlin, 1860–1872
Zur Beurteilung der Annamitischen Schrift und Sprache. Berlin, 1855
Über die sogenannten Indochinesischen Sprachen, insonderheit das Siamesische. Berlin, 1856
Die Cassiasprache. Berlin, 1859
Chinesische Sprachlehre. Berlin, 1857
Zur japanischen Dicht- und Verskunst. Berlin, 1878
Über die Sprache des Volkes Rong auf Sikkim. Berlin, 1882
Die finnische Sage von Kullerwo. Berlin, 1852
Über die esthnische Sage von Kalewi-poeg. Berlin, 1863
Über die (hochasiatische) Sage von Gesser-Chan. Berlin, 1851
Über den Buddhismus in Hochasien und in China. Berlin, 1844
Zur Litteratur des chinesischen Buddhismus. Berlin, 1873
Älteste Nachrichten von Mongolen und Tataren. Berlin, 1846
↑Lásd: A magyar nyelvről. Magyarok Forrása. [2015. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 18.)
Irodalom
Hartmut Walravens: Schott, Wilhelm Christian. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 23, Duncker & Humblot, Berlin, 2007, ISBN 978-3-428-11204-3, S. 497 f.
Cornelius Hasselblatt: Wilhelm Schott als Wegbereiter der deutschen Finnougristik. In: Finnisch-Ugrische Forschungen 62 (2014), 77-183.
.jpg)
