PROFILBARU.COM

	Walter Scheel
	A Nyugat-Németország 4. elnöke
	Hivatali idő; 1974. július 1. – 1979. június 30.
Előd	Gustav Heinemann
Utód	Karl Carstens
	Katonai pályafutása
Csatái	második világháború
Született	1919. július 8.; Solingen
Elhunyt	2016. augusztus 24. (97 évesen); Bad Krozingen
Sírhely	Waldfriedhof Zehlendorf
Párt	FDP
Házastársa	Eva Charlotte Scheel, Mildred Scheel, Barbara Scheel
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Gymnasium Schwertstraße
Vallás	Protestant Church in Germany
Díjak	Károly-díj (1977. május 19.); Berlin díszpolgára (1978–); Észak-Rajna-Vesztfália Tartomány Érdemrendje (2009); Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1977); Orden wider den tierischen Ernst (1974); Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1971. szeptember 15.); Tie Man of the Year (1969); díszpolgár (1976, Solingen); Reinhold Maier-emlékérem (2000); Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1973); Grand Collar of the Military Order of Saint James of the Sword (1978. május 9.); Royal Order of the Seraphim (1979. március 6.); Theodor Heuss-díj (1971); Düsseldorf díszpolgára (1979); Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1974); Bonn díszpolgára (1978); honorary doctor of the University of Maryland (1975); a Heidelberg Egyetem díszdoktora; honorary doctor of the University of Bristol; honorary doctor of the University of Auckland; honorary doctor of Georgetown University; Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1970); díszpolgár (2006, Kranichfeld); Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1976. szeptember 6.); Knight Grand Cross of the Order of Vasa (1970. május 25.);
	Walter Scheel aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Scheel témájú médiaállományokat.

Walter Scheel (Höhscheid, ma Solingen, 1919. július 8. – Bad Krozingen, 2016. augusztus 24.) liberális német politikus, 1974 és 1979 között Nyugat-Németország elnöke. Államfői tisztségét megelőzően 1961 és 1966 között Konrad Adenauer kormányában gazdasági miniszter, 1969 és 1974 között Willy Brandt kormányában külügyminiszter és alkancellár, 1974 májusában 10 napig kancellár volt.

Ifjúkora

Az érettségi után banktisztviselő lett. A második világháborúban a légierőnél szolgált a francia és az orosz fronton. Főhadnagyi rangban és az I. és II. osztályú Vaskereszttel szerelt le. A háború után apósa acélgyárában dolgozott, majd 1953-tól önállósította magát. Gazdasági tanácsadóként működött Düsseldorfban. 1958-ban az Interfinanz GmbH igazgatója, amelyben neki is volt részesedése.

Politikai pályafutása

1946-ban a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) tagja lett. A háború után liberális szervezetek alakultak tartományi szinten a négy megszállási zónában, és ezeket olvasztotta magába 1948-ban az FDP.^[10]

1948-ban Solingen városi tanácsában, 1950-től 1953-ig Észak-Rajna-Vesztfália tartományi gyűlésében, 1974-ig a Bundestagban volt képviselő. Két éven át a Bundestag elnökhelyettese is volt. 1956-ban a párt ifjú reformerei közé tartozott, akik a tartományban felfüggesztették az együttműködést a Kereszténydemokrata Unióval, és Németország Szociáldemokrata Pártjával alakítottak új tartományi kormányt.^[11]

1955-től 1957-ig az Európai Szén- és Acélközösség közgyűlésének, 1958 és 1961 között az Európai Parlament tagja volt.

1961 novemberében Konrad Adenauer negyedik kormányában a gazdasági együttműködés minisztere. Egy évvel később valamennyi FDP miniszterrel együtt lemondott a Spiegel-ügy miatt. De miután Franz Josef Strauss honvédelmi miniszter elhagyta a kormányt, 1962 decemberében újra átvette a miniszteri tárcát, amelyet Ludwig Erhard két kormányában is megtartott. 1966. november 30-án a költségvetés körüli vita miatt valamennyi FDP miniszter lemondott. 1969-ben a FDP elnökévé választották.

1969. október 22-én Willy Brandt szociálliberális koalíciós (SPD-FDP) kormányában külügyminiszter és kancellárhelyettes. Hozzá tartozott a vitatott keleti politika (Ostpolitik), és a német–német alapszerződés is. 1969. november 28-án Nyugat-Németország csatlakozott a nemzetközi atomcsendegyezményhez. 1970-ben Brandt és Scheel aláírták a moszkvai szerződést,^[12] amelyet a Budestag csak 1972-ben ratifikált. Scheel volt az első német külügyminiszter, aki 1971 júliusában hivatalos látogatást tett Izraelben.

1974. július 1-jétől 1979. június 30-ig tartott köztársasági elnöki mandátuma. A belpolitikai egyensúly fenntartására törekedett, a fiatalokat társadalmi elkötelezettségre buzdította, de arra is figyelmeztetett, hogy vonják le a tanulságot az idősebb korosztály által elkövetett hibákból. 1978 őszén kiderült, hogy Karl Carstens tagja volt az NSDAP-nak.^[13] Scheel azonnal reagált, és beismerte, hogy a fronton kapott értesítést párttagságáról, bár soha nem kérte a felvételét. Hans-Dietrich Genscher és Willy Brandt kiálltak Scheel mellett, nem kellett lemondania.^[14] Az FDP tiszteletbeli elnöke maradt haláláig.

Magánélete

Első felesége, Eva Charlotte rákban hunyt el. 1969-ben házasodott össze Dr. Mildred Wirtz röntgen szakorvossal, a Német ráksegély alapítójával, aki 1985-ben szintén rákban halt meg. Harmadik felesége Barbara Wiese.

Írásai

Formeln deutscher Politik
Warum Mitbestimmung – und wie?
Die Freiburger Thesen der Liberalen (társszerzők: Karl-Hermann Flach és Werner Maihofer)
Vom Recht des Anderen – Gedanken zur Freiheit
Die Zukunft der Freiheit – Vom Denken und Handeln in unserer Demokratie
Wen schmerzt noch Deutschlands Teilung? 2 Reden zum 17. Juni Otto Graf Lambsdorff-fal együtt
Freiheit in Verantwortung, Deutscher Liberalismus seit 1945
Erinnerungen und Einsichten (társszerző: Jürgen Engert)
Gemeinsam sind wir stärker – Zwölf erfreuliche Geschichten über Jung und Alt (társszerző: Tobias Thalhammer)

Jegyzetek

↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Шеель Вальтер, 2015. szeptember 28.
↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b Stammdaten aller Abgeordneten des Deutschen Bundestages. (Hozzáférés: 2018. április 13.)
↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Шеель Вальтер, 2017. február 27.
↑ ^a ^b https://www.lemonde.fr/disparitions/article/2016/08/25/mort-de-walter-scheel-ancien-president-de-rfa_4988009_3382.html
↑ ^a ^b https://www.spiegel.de/politik/deutschland/walter-scheel-ist-tot-bonvivant-und-hasardeur-a-1109292.html
↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Freie Demokratische Partei (német nyelven). lernhelfer/schuelerlexikon. (Hozzáférés: 2016. október 28.)
↑ Jan Wrede: Bundespräsident Walter Scheel (német nyelven). wasistwas.de, 2009-04-14. [2016. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 28.)
↑ Vági Attila: Német (NSZK)-szovjet szerződés (magyar nyelven). GROTIUS Tudományos folyóirat. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
↑ Carstens: Ich habe so dunkle Errinnerungen (német nyelven). spiegel.de, 1978-11-13. (Hozzáférés: 2016. október 28.)
↑ Kurt Becker: Die Schatten der Vergangenheit (német nyelven). zeit.de, 1978-11-17. (Hozzáférés: 2016. október 28.)

Források

Walter Scheel (1974–1979) (német nyelven). bundespraesident.de. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 28.)
Nadine Chmura, Irmgard Zündorf: Biografie Walter Scheel (német nyelven). Lebendiges Museum Online, 2016-08-24. (Hozzáférés: 2016. október 28.)