Édesanyja korán elhunyt, apját, aki részt vett az oroszellenes januári felkelésben, bebörtönözték. Ő titkos hazafias társaságokban vett részt, ezért kizárták a gimnáziumból, ahol a tanulmányait folytatta. Lakatosnak tanult tovább egy vasúti iskolában. 1878-ban politikai okokból bebörtönözték, mivel bekapcsolódott a munkásellenállást szervező szocialista mozgalom munkájába. 1879-ben részt vett egy zendülésben, ami után emberöléssel vádolták és halálra ítélték. Bár a vádak alól később mentesült, azonban Szibériába száműzték.
1880-ban érkezett Verhojanszkba. Még ugyanebben az évben megnősült, egy jakut lányt vett feleségül. Három évet töltött a városban. Egy kovácsműhelyben dolgozott, vadászattal és ékszerkészítéssel foglalkozott. Kétszer kísérelt meg szökést a feleségével, a második után ismét halálra ítélték. Megmenekült, de belső száműzetésre kényszerítették, és ezt követően hosszú éveken át élt a jakutokkal a vadonban.
1890-től több cikket is küldött a nomád állattenyésztők életmódjáról és vallásáról (sámánizmus) egy szibériai orosz újságnak. Néprajzi munkájának köszönhetően 1894-ben visszatérhetett Szentpétervárra, ahol 1896-ban kiadták a Tizenkét év a jakutok országában (lengyelül: Dwanaście lat w kraju Jakutów) című könyvét. Ez aranyérmet nyert az orosz Földrajzi Társaság tudományos pályázatán, és engedélyt kapott, hogy visszatérhessen Lengyelországba.
Az első világháború kitörésekor, 1914-ben belépett a Légióba, de 1915 decemberében az egészségi állapota és az életkora miatt leszerelték. 1918-ban a balközépnek számító, rövid életű Nemzeti Függetlenségi Párt vezetője, majd a szocialista befolyás alatt álló lublini Ideiglenes Kormány információs és propaganda minisztere lett. A II. Köztársaság idején két cikluson át szenátor volt. 1927-1930 között betöltötte a Lengyel Írók Szakszervezetének elnöki tisztét, 1933-ban pedig beválasztották a Lengyel Irodalmi Akadémiába (Polska Akademia Literatury).
Néprajzi művei főleg a Távol-Kelettel, a jakutokkal, az ainukkal, a koreaiakkal és más népekkel voltak kapcsolatosak. Tudományos nézőpontja igen eredeti volt, mivel nem bennszülöttnek tekintette a megfigyelt embereket, hanem barátként és családtagként nézett rájuk. Ez lehetővé tette, hogy igazán mély ismereteket szerezzen róluk.
A második világháború alatt Varsóban élt, nem sokkal a háború után hunyt el egy Varsó közeli településen. Sírjára a „regényíró” szöveget írták.
Magyarul
A táncosnő szerelme. Koreai regény; Magyar Kereskedelmi Közlöny, Bp., 1910 k.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Wacław Sieroszewski című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
