A produkció az Amerikai Haditengerészet teljes beleegyezésével és támogatásával készült, többségében az alig öt éve szolgálatban álló USS Nimitz repülőgép-hordozó fedélzetén, amely az akkori idők legmodernebb és legütőképesebb hadihajójának számított. A Végső visszaszámlálás bemutatása idején mérsékelt sikereket ért el a mozikban, azonban az azt követő években, évtizedben kultikus státusszá emelkedett a sci-fi és katonai repülésért rajongók körében.[1] A film alapötletét az 1965-ben bemutatott Felettünk az ég című francia sci-fi adta.
A történet 1980-ban kezdődik a Pearl Harbor-i amerikai légi támaszponton. Itt egy civil megfigyelő, a Tideman Művek egyik alkalmazottja, Warren Lasky (Martin Sheen) száll fel a USS Nimitz repülőgép-hordozó egyik SH–3 Sea King kutató-mentő helikopterére, főnöke, Mr. Tideman megbízásából. Megfigyelése során javaslatokat kell tegyen a hadihajó üzemeltetésének fejlesztésére, javítására (Tideman is részt vett a hajó tervezésében). A Nimitz flottakötelékével a Csendes-óceánon tartózkodik. Kis idővel ezután azonban a nyílt vízen a hajó erős viharszerű örvénybe kerül, melyen áthaladva eltűnik a jelenből. A vihar előtt a kötelékparancsnok, Matthew Yelland (Kirk Douglas) kapitány[2] visszarendeli a kísérőhajókat Pearlbe. A szituációt bonyolította, hogy a vihar előtt egy A–7E leszálláshoz készülődött, azonban fékezőhorga műszaki hiba miatt nem vonódott ki leszállási pozícióba.
A rövid, de annál intenzívebb vihar után senki nem tudja, mi történt. A Corsair II-t sikeresen leszállították a fedélzeti fékezőháló segítségével. Mivel elvesztettek minden rádiókapcsolatot mind a kísérőhajókkal, mind pedig a Csendes-óceáni Flotta-főparancsnoksággal, sőt, a 200 méteres rádióhullámsávon semmilyen adás nem fogható egy rejtjelezetten kívül, Yelland kapitány egy RF–8G-t indíttat Pearl Harbor felé, hogy kiderítsék, mi történt, valamint egy E–2 Hawkeye-t a hajóforgalmak figyelésére. Ezután teljes harci riadókészültséget rendel el, melyet a legénység négy perc alatt el is ér. A tanácstalan vezetési törzs, akik a 26 éves Orson Welles-ről szóló tudósítást hallgatnak a rádión, végül a készültséget harmadfokra mérsékli.
A hordozó rádiótechnikai alakulatai egy vízijárművet fedeznek fel, melynek azonosítására egy F–14A Tomcat készültségi géppárt indítanak. A vizuális azonosítást követően kiderül, hogy egy amerikai polgári jacht közeledik feléjük. A jachton utazók – Samuel Chapman szenátor (Charles Durning), a titkárnője Laurel (Katharine Ross), a komornyik, a hajókapitány és egy matróz – látják a két ismeretlen eredetű, de amerikai felségjelzésű repülőgépet. A Tomcateket átvezénylik egy levegőben levő KA–6D-hez.
A kapitány, az első tiszt és Lasky a hídon tanácskoznak a lehetséges válaszokon, mikor a rádiósok amerikai rádió-híradást fognak az európai keleti front 1941 december eleji eseményeiről. Közben befutnak a felderítő repülőgép fotói is, melyeken nem más mint az 1941 év végi, közvetlenül a háború előtti amerikai flotta látható horgonyon. A híd ügyeletes legénysége előtt egyre tisztább a helyzet: kitört a harmadik világháború! Lasky utasítására Yelland megkéri Richard T. Owens parancsnokot (James Farentino, ő játssza a CAG szerepét),[3] hogy mutassa meg készülő könyvének illusztrációt. Kiderül, hogy a CAG[4]Smithsonian Intézettől kapott képeinek egyike megegyezik a felderítő-Crusader alig egy órája készített felvételével. A rádiótechnikai alakulatok közben két alacsonyan repülő, azonosítatlan repülőgépet is észlelnek. A hídon elemzik a fotókat, az eredeti felvétel 1941. december 6-án készült a Pearl Harbor-i kikötőről. A légi utántöltést végrehajtó Tomcatek eztán felderítik az azonosítatlan repülőgépeket: két japán felségjelzésű A6M Zero-t azonosítanak.
A rögtönzött vezetőségi megbeszélés végén arra lyukadnak ki, hogy tisztázni kell a feltételezett japán flotta helyét, amilyen gyorsan csak lehet. Eközben a két Zero felderíti, majd megtámadja és szétlövi az amerikai jachtot. Még mielőtt a túlélőket is lemészárolnák, a két Tomcat pilóta engedélyt kap a közbeavatkozásra, tűzparancs nélkül kell a támadókat szándékaik felhagyására bírniuk. Noha az amerikai pilóták nem lőhetnek rájuk, a két japán több alkalommal is megpróbálja lelőni őket, eredménytelenül. Szerencsétlen módon azonban a kötelék akciója során a repülőgép-hordozó felé közeledik, ezért Yelland kapitány kiadja a tűzparancsot. A két japán gépet rövid rárepülés után lelövik (az elsőt M61 Vulcannal, a másikat AIM–9 Sidewinder rakétával). Közben a Hawkeye a megadott szektorhoz ért, jelentése szerint hat repülőgép-hordozót és huszonnégy kisebb hajóegységet lokalizáltak, melyek Pearl Harbor felé teljes rádiócsendben haladnak. Ezzel bizonyítást nyert, hogy tényleg Nagumo 1941-es inváziós haderejével állnak szemben. A légtér biztosítását követően két SH–3 veszi fel a túlélő amerikaiakat és az egyik japán pilótát. Az egyik gépen Owens parancsnok is segédkezik egy nő és egy férfi kiemelésében. Bemutatkozásukkor, amatőr történész lévén rájön, hogy a férfi nem más, mint Samuel Chapman szenátor, aki Franklin D. Roosevelt lehetséges alelnöke lett volna az 1944-es elnökválasztáson, majd annak 1945-ös halála után Truman helyett a következő elnök. Azonban 1941. december 7-én nyomtalanul eltűnt a térségben.[5] A túlélők nem tudnak felocsúdni a látott repülőeszközökön, sem a vízben, sem a hordozófedélzeten, a szuperhordozó látványa megdöbbenti őket. A Nimitzen elkülönítve tartják a diplomatákat és a japán pilótát.
Miután a Nimitzre beérkezett minden információ, nyilvánvalóvá vált, hogy 1941. december 6. az aktuális dátum. Yelland kapitánynak döntenie kell: hadihajója vagy megsemmisíti az inváziós flottát még a támadás előtt, vagy hagy mindent a történelem szerinti normális mederben folyni. A vezetési törzs egy heves vitáját követően dönt: mivel az Egyesült Államok még nem áll hadban Japánnal, nem indíthat a USS Nimitz egymagában támadást a Japán Birodalommal szemben. Miután az Államokat megtámadják, a szuperhordozó dolga megvédeni az országot „a múltban, a jelenben és a jövőben”, majd utasítást kérnek az amerikai fegyveres erők főparancsnokától, Franklin D. Roosevelt-től.
Az események azonban nem várt irányban folytatódnak. Owens parancsnok és Lasky látogatása során a titkárnő kutyája kiszabadul, ami a tengerészgyalogos őrök figyelmét eltereli. Ezt kihasználva a fogoly japán pilóta rövid kézitusa után fegyvert szerez és két katonát meglő. A diplomaták, Owens, Lasky és a sebesültek túszokká válnak. A japán pilóta követelését Tanaka főhadnagy tolmácsolásával ismerik meg: rádiót akar, különben megöli a túszokat. Az ügyeletes őrszolgálat már elfoglalta pozícióit. Noha a követelés teljesítésébe Yelland kapitány beleegyezik, a végrehajtás az ajtónál megakad. Lasky unszolására végül Owens elmondja a jelen levőknek, amit a japán támadásról tudni érdemes a fedőnévvel bezárólag. A pilótát ez, az ellenség ismeretmélysége annyira meglepi, hogy a titkárnőt elengedi, majd az őrök, kihasználva pillanatnyi tétovázását, lelövik. A sebesültek ellátását és elszállítását a szakszolgálat megkezdi. Újabb gond merül fel, hiszen a szenátor előtt világossá vált, a hadihajó vezetési törzse mindenről tud, de mégsem intézkedett az amerikai kikötő riasztásáról. A szenátor rádión értesíti a kikötőt, azonban nem hisznek neki, téves hívásnak vélik: nem tudnak sem a USS Nimitz repülőgép-hordozóról, sem Yelland kapitányról. A szenátor utasítására Yelland kapitány Pearl Harborba szállíttatja a diplomatákat. Röviddel ezután Owens-szel mint CAG-gel megbeszéli, hogy egy félreeső Hawaii szigeten, ellátmánnyal együtt teszik ki őket, amíg a katonai műveletek véget nem érnek. A CAG személyesen kell intézze az ügyet, de a reggel hétórai támadásra vissza kell érnie a fedélzetre. Reggel a repülőezred felkészítése közben Yelland kapitány beszédet mond a legénységének:
„(...) Ma 1941. december 7-e van. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian tisztában vagyunk a mai nap jelentőségével és a történelemben elfoglalt helyével. Olyan csatára készülünk, ami már azelőtt elveszett, mielőtt közülünk sokan megszülettek. Ezúttal, Isten segítségével, más lesz az eredmény. Sok szerencsét!”
A beszédet követően a legénység látható lelkesedéssel vette fel az elsőfokú riadókészültséget és fejezte be a repülőgépek felkészítését. Mikor a Sea King leszáll a szigeten és Chapman rájön, hogy nem Pearlben vannak, a kirakodás alatt egy fedélzeti világítópisztollyal eltéríti a helikoptert, majd felszállásra készteti. A személyzettel való dulakodás közben a pisztoly elsül és a helikopter felrobban. Mind az öt ember életét veszti. A kirakodás után csak Laurel és Owens parancsnok maradt a szigeten. Laurel, miközben egy konzervet próbál kibontani, a kartondoboz belső pecsétjéről rájön, a készítmény 1979-ben készült. Végül Owens-ék saját szemükkel látják a támadó japán repülőgép-kötelékeket elrepülni a sziget felett Pearl Harbor irányába.
Miután Yelland kapitány szembesül vele, hogy legjobb tisztje a helikopterrel együtt eltűnt, elindítja a fedélzeten települő repülőezred kötelékeit a japán repülőgépek és flottájuk ellen. Azonban miután a Tomcatek rádiólokátorain feltűnnek a célok, a Nimitz körül ismét megjelenik az időutazást előidéző vihar. A többszöri irányváltoztatás is eredménytelenül zárul, a vihar követi a hajót, a kapitány meghozza döntését, visszarendeli a támadóerőt. Nem veszthet el több repülőgépet és személyzetet. A vihart ismét átélik, visszatérnek a jelenbe, 1980-ba és a repülőkötelék is sikeresen visszatér a repülőgép-hordozóra. Visszatérnek Pearl Harbor dokkjaiba, ahol felettesei már várják kérdéseikkel. Ezt követően Lasky a kapitány kíséretében elhagyja a hajót Laurel kutyájával együtt. A búcsú után a kutya ismét elszabadul, a dokkban várakozó fekete limuzinhoz szalad, hasonlóba, mint amiben Mr. Tideman figyelte Lasky film eleji felszállását. A kutyát egy női hang üdvözli, majd a Tideman Művek megfigyelője benéz az autóba és szembesül vele, hogy Mr. Tideman nem más, mint a halottnak hitt Owens parancsnok, a nő pedig Chapman volt titkárnője, Laurel, harminckilenc évvel idősebben...
A hadihajó a forgatás idején az amerikai Atlanti Flotta erejében diszlokált, nem a csendes-óceániban. A forgatás 1979. május 23–augusztus 15. között zajlott a USS Nimitzen és a USS Kitty Hawkon. Utóbbira ideiglenesen felfestették a 68-as sorozatszámot a folytonosság kedvéért. A film vetítésének megkezdése előtt a USS Nimitzet bevetették 1980. április végén a teheráni amerikai nagykövetség személyzetének kimentéséért indított „Saskarom” hadműveletben (ekkor a 8. hordozófedélzeti repülőezred – CVW 8 – települt rajta). Május végétől augusztus végéig Norfolkban állt horgonyon.[6] A film végén Pearl-be behajózó repülőgép-hordozó az átfestett USS Kitty Hawk volt.
Az a kijelentés, mely szerint ez a hadihajó egymagában képes lett volna elsüllyeszteni a teljes inváziós japán flottaerőt, figyelembe véve hordozófedélzeti repülőgép-ezredének összetételét, fegyverzetüket, valamint a repülőgép-hordozó egyéb fegyvereit, ha nem is egyazon nap, de napokon belül, minden bizonnyal megalapozott feltételezés.
A filmnek 1982-ben elkészült a magyarra szinkronizált változata.[7] Ismeretlen okból, gyaníthatóan politikai nyomásra a filmet mégis dobozban hagyták évekre, csak VHS videókazettákon terjedt el a film szinkronizált kópiája 1986-87 körül. Még az egyik szilveszteri Szuperbola tévéműsor is kitért a furcsa sorsú filmre néhány mondat erejéig. Végül a film 1988-ban eljutott a magyar mozikba.[8]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a The Final Countdown (film) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑A Captain, magyarul kapitány az Amerikai Haditengerészet egyik rendfokozata, a NATO ezredesi rendfokozatának felel meg.
↑A Commander, magyarul parancsnok az Amerikai Haditengerészet egyik rendfokozata, a NATO alezredesi rendfokozatának felel meg.
↑CAG = Commander, Air Group, a hordozófedélzeti repülőezred (CVW, Carrier Vessel Wing) parancsnoka.
↑A filmben szereplő Samuel Chapman szenátor, az amerikai nemzetvédelmi bizottság alelnöke, csak kitalált személyiség, a valóságban nem létezett. Mint ilyen posztot betöltő politikus joggal vetette fel a kérdést, hogy a tudta nélkül hogyan épülhetett meg ilyen hadihajó és repülőgépek.
.svg){kind=icon}
