Végleshutakálnok (szlovákul: Vígľašská Huta-Kalinka) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Gyetvai járásban. Végleshuta és Végleskálnok egyesítésével jött létre.
Fekvése
Nagyszalatnától 10 km-re délre fekszik.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint már a hallstatt-korban éltek itt emberek.
A község területe 1424-ig királyi birtok volt, ekkor Luxemburgi Zsigmond a véglesi uradalmat – melyhez a község területe is tartozott – Cillei Borbála királynénak adta. Ezután hol királynéi, hol nemesi birtok volt.
Végleshuta a 18. század első felében, míg Kálnok, Klokocs (vagy újabb nevén Hegyhát) és Sztosok (a későbbi Dombszög) a század végén alakult ki.
A trianoni diktátumig a települések mindegyike Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott.
A mai település Végleshuta és Kálnok 1926-os egyesítéséből keletkezett.
Népessége
2001-ben 382 lakosából 361 szlovák volt.
2011-ben 365 lakosából 332 szlovák volt.
Híres emberek
Nevezetességei
- Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1802-ben épült.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
Külső hivatkozások
Lásd még
