PROFILBARU.COM

	Végh Sándor
	Életrajzi adatok
Született	1912. május 17.; Kolozsvár
Elhunyt	1998. július 23. (84 évesen); Salzburg
Gyermekei	Végh Alexandra
Iskolái	Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1924–1931)
	Pályafutás
Műfajok	komolyzene
Hangszer	hegedű
Tevékenység	hegedűművész ; karmester
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a hegedűművészről szól. Hasonló címmel lásd még: Végh Sándor (egyértelműsítő lap).

Végh Sándor (Kolozsvár 1912. május 17. – Salzburg, 1997. január 7.) világhírű magyar származású hegedűművész, karmester. A huszadik század egyik legnagyobb kamarazenésze.

Tanulmányai

Bár szülei nem voltak hivatásos zenészek, édesanyja gyakran énekelt, kötődött a népzenéhez. Hatéves korában részben azért kapott hegedűt, ahogy Végh visszaemlékszik „mert az olcsóbb volt, mint egy zongora. Szüleimnek fogalmuk sem volt arról, mennyit kellett félretennem, míg meg tudtam venni egy Stradivárit”.^[1] Hatéves korában kapta első hegedűóráit, 12 éves korától, 1924-től, a budapesti Zeneakadémia hallgatója, ahol a hegedű tanszakon Zsolt Nándor, majd 1929 és 1931 között Hubay Jenő növendéke volt, zeneszerzést Kodály Zoltánnál tanult. 1927-ben Hubay-, majd Reményi-díjat nyert.^[1]

Kamarazenészként

Szólókarrierje mellett egész életét átívelte kamarazenészi tevékenysége.

Krauss Ilonkával és Vincze Lászlóval 1933-ban csatlakozott a Magyar Trióhoz, majd 1935-ben alapítója az Új Magyar Vonósnégyesnek, amellyel részt vett 1936-ban Bartók V. vonósnégyesének bemutatóján. Az Új Magyar Vonósnégyesben eredetileg Végh volt az elsőhegedűs, de 1937-ben Székely Zoltán vette át a posztot.

Végh Sándor így 1940-ben megalapította második vonósnégyesét, a Végh kvartettet. A kiváló szólistákból álló Végh kvartett nagy sikereket aratott világszerte: 1946-ban a genfi Nemzetközi Zenei Versenyen 1. díjat nyertek,^[2] s ezután több hangversenykörutat tettek Európában, valamint Észak- és Dél-Amerikában, ezenkívül számos lemezt készíttek. A vonósnégyessel 1946-ban Bázelbe költözött, a hetvenes évek közepéig rendszeresen koncerteztek. A kvartett összeállítása 1978-ig változatlan maradt, repertoárjukon tartották szinte a kamarairodalom minden darabját, Beethoven és Bartók összes vonósnégyesét.

Végh a század legkiválóbb muzsikusaival zenélt együtt. Fellépett többek között Dohnányi Ernő, Fischer Annie, Mieczysław Horszowski, Wilhelm Kempff, Rudolf Serkin és Yehudi Menuhin kamarapartnereként.

A kamarazenéléssel párhuzamosan Végh Sándor szólistaként is jelentős nemzetközi karriert futott be, egyik specialitása Bach összes szólóhegedű-művének előadása volt, s a hangszert időskoráig nem tette le a kezéből.^[3]

1958-tól Végh egy korábban Paganini tulajdonában lévő 1724-es, immár saját tulajdonú Stradivari-hegedűn játszott.^[4]

Tanárként

Még ugyanabban az évben, amikor megalapította a Végh kvartettet, a Zeneakadémia tanára lett (1940), s ezt a posztot megtartotta 1946-ig, amikor a vonósnégyessel elhagyta Magyarországot. 1953-tól tanított a Bázeli Consrvatoriumban (1953–1963), de Freiburgban (1954–62), és Düsseldorfban (1962–69) is.

1952-ben ismerte meg Pablo Casalst, akinek a felkérésére tanított a Casals által patronált Zemnati nyári szemináriumokon Svájcban (1953–1962), valamint minden évben a franciaországi Casals által alapított kamarazene fesztivál, a Prades Festival vendégtanára is volt (1953–1969). Alapítója az olaszországi Cervóban rendezett Nemzetközi Kamara Zenei Fesztiválnak (International Chamber Music Festival of Cervo) (1962),^[5] ahol olyan kiváló művészekkel lépett fel mint Yehudi Menuhin, Szvjatoszlav Richter és Gidon Kremer. Végh saját kamarazenei fesztiválja mind a mai napig megrendezésre kerül, amelyen az elmúlt majd öt évtized során számos világhírű muzsikus lépett fel.

Miután 1972-ben Hilary Tunstall-Behrens meghívására Cornwallba látogatott, a dél-angliai Prussia Cove-ban megalapította a Nemzetközi Zenei Szemináriumot (International Music Seminar Prussia Cove),^[6] amely mesterkurzus mind a mai napig őrzi Végh zenei örökségét.

Pedagógiai munkájának kiteljesedése a salzburgi Mozarteumhoz köttődik (1971–1997), kétségtelen csúcsát a Camerata Academica kamarazenekar vezetésével (1978) érte el.

Végh Sándor Magyarországra is hazalátogatott, az 1980-as évektől a budapesti Zeneakadémián tartott mesterkurzusokat.

Karmesterként

Végh nemcsak kamarazenészként, szólistaként, de mint kiváló karmester is gyakran koncertezett.

Karmesterként első jelentősebb kezdeményezése volt, amikor megalapította a Végh Sándor Kamarazenekart, melyet 1968 és 1971 között vezetett, azonban anyagi nehézségek miatt a zenekar hamarosan kénytelen volt befejezni tevékenységét. Karmesterré válásában Végh a döntő impulzust az Egyesült Államok beli Marlborói Zenei Fesztiválon kapta, ahol pályájuk elején álló kiváló fiatalok kamarazenéltek hírneves muzsikusokkal, és a résztvevők alkalmi zenekart is alkottak. 1974-től 1977-ig vett részt a Marlborói Fesztiválon, és mind a négy évben vezette is a zenekart.^[7]

1978-ban Végh Sándor vette át a salzburgi Camerata Academica (Camerata Academica des Mozarteums Salzburg) vezetését, ezután lassanként az egész zenekart lecserélte. A Mozarteum tanáraiból és diákjaiból álló Camerata hangzásvilágában meghatározó volt, hogy vonósai jellemzően Végh-tanítványok voltak. Ennek eredményeképp egy olyan egyöntetű vonóshangzás és stílusegység jött létre, mely egyedülálló volt a maga nemében. Az ezt követő majd két évtizednyi közös munka során az együttes második virágkorát élte, s a világ legjobbjai közé került. Számtalan külföldi vendégszereplés mellett 1983-tól a zenekar ismét rendszeres vendége lett a Salzburgi Ünnepi Játékoknak. „A Camerata számomra hangszer, tagjai lelkem minden rezdülését megérzik. Igen sok örömet adnak.” – vallotta Végh egy interjúban. A Camerata Academicával készült Mozart divertimentók és szerenád lemezfelvétel 1989-ben Grand Prix de Disque díjat nyert.^[8]

A Camerata mellett Végh időről időre más zenekarokat is vezényelt, többek között az Európai Kamarazenekart, a Berlini Filharmonikus Zenekart, a Bécsi Filharmonikusokat, valamint a Bécsi Szimfonikus Zenekart, de magyar zenekarok élén is fellépett, a Budapesti Fesztiválzenekart valamint a Weiner–Szász Kamaraszimfonikusokat is vezényelte, és Budapesten is koncertezett a salzburgi Camerata Academicával.

A karmester Végh Sándornak csodálója volt Sergiu Celibidache. De nem kisebb személyiség, mint Carlos Kleiber Charles Barbernek írt levelében saját. karmester bálványának nevezte, „ez az ember a tiszta zene. egy szörnyeteg… óriási, vad, ázsiai… nem tudom szavakba önteni”^[9]

1953-ban megkapta a francia állampolgárságot, de talán a „zene világpolgárának” is tekinthető.^[10] Részben Bázelban élt, 1971-től részben a Zürich közelében lévő Greifensee-ben, emellett az 1970-es évektől Salzburgban.

Végh Sándor rövid betegség után, 1997-ben, 84 éves korában hunyt el, sírhelye Salzburgban van.^[11]