A Volgai Német Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság (oroszul: Автономная Советская Социалистическая Республика Немцев Поволжья; németül: Autonome Sozialistische Sowjetrepublik der Wolgadeutschen), gyakran Volgai Német ASZSZK (oroszul: АССР Немцев Поволжья; németül: ASSR der Wolgadeutschen), a Szovjetunió, azon belül az Orosz SZSZSZK egyik autonóm köztársasága volt. Közigazgatási központja Engels (1931-ig Engels neve Pokrovszk, németül: Kosakenstadt [Kozákváros]) volt.
Története
Az autonóm köztársaságot az orosz forradalom után hozták létre, október 29-én (egyes források szerint 19-én).[1] A szovjet kormány a németeknek különleges státuszt adott a nem oroszok között a Szovjetunióban.[2] Az Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság státusza 1924. február 20-án, a Központi Végrehajtó Bizottság és az orosz Népbiztosok Tanácsa által ismételten bővült. Ez volt az első nemzeti autonóm egység a Szovjetunióban a Donyeci–Krivoj Rog-i Szovjet Köztársaság után. Az oroszországi nagy volgai német kisebbség kompakt településének területe, amely 1897-ben közel 1,8 millió lakossal rendelkezett.
A Volgai Német ASZSZK tizennégy kantonra oszlott: Fjodorovka, Krasznij-Kut, Tonkoszhurovka, Krasznojar, Pokrovszk, Kukkusz, Sztaraja Poltavka, Pallaszovka, Kamenka, Szolotoje, Marxstadt, Frank, Seelmann és Balzer.
1919-től a gazdagabb parasztokat ellenforradalmi propagandistáknak bélyegezték meg, majd Szibériába, gulágokra internálták őket.[3]
Az autonómia kikiáltásakor amnesztiát jelentettek be. Ez azonban csak nagyon kevés embert érintett. Az 1920-as években a Szovjetunióban végrehajtott, hivatalos dokumentumokban kihirdetett politikája szerint a németeket arra ösztönözték, hogy fontos társadalmi pozíciókat töltsenek be a weimari Németországban. Az 1939-es népszámlálás szerint 366 685 német lakott az autonóm területen.
A Szovjetunió német inváziója 1941-ben véget vetett a Volgai Német ASZSZK-nak. 1941. augusztus 28-án Sztálin kiadta az alkotmányt eltörlő hivatalos rendeletet, és eltörölte az ASZSZK-t. Attól tartva, hogy a németek kémkednek, az összes germán lakost Szibériába szállítottak. Sokakat munkatáborokba internáltak származásuk miatt. Az autonóm köztársaság hivatalosan 1941. szeptember 7-én szűnt meg.
Sztálin halála után, 1953-ban drámai módon javult a volgai németek helyzete. 1964-ben egy második rendeletet adtak ki, nyíltan elismerve a kormány bűnösségét az ártatlan emberek elleni vádemelésben, és megadta a lehetőséget a gazdasági és kulturális kapcsolatok terjesztésében. A Német Demokratikus Köztársaság kikiáltásával a Volgai Német Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság soha nem alakult újjá. A területet a mai Szaratovi és Volgográdi területek között lett felosztva.
Az 1980-as évek elejétől kezdődően sok német Németországba költözött, ahol állampolgárságot biztosítottak mindazoknak, akik bebizonyították, hogy menekültek vagy kitelepülők.[4]
Népesség
Az alábbi táblázat a Volga német ASZSZK etnikai csoportjait és lakosságát mutatja be:[5]
↑Barbara Dietz, "German and Jewish migration from the former Soviet Union to Germany: Background, Trends and Implications", Journal of Ethnic and Migration Studies 26, No. 4 (October 2000): 635-652.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Volga German Autonomous Soviet Socialist Republic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!