Varga István és nemes Aranyos Judit fia. Középiskolai tanulmányait Debrecenben (ahol 1794-ben lépett a felső osztályba) végezte 1801-ben; majd ugyanott a retorika köztanítója volt két évig. Azután 1802-ben külföldre utazott és előbb a göttingeni, majd a marburgi egyetemen tanult. Utóbbi helyen 1804. szeptember 1-jén teológiai doktori címet nyert. 1805 tavaszán hazatérve, az exegesis tanára lett a debreceni református teológiai akadémián; azon év október 7-én kibocsátást nyert a papi teendők viselésére is. 1821. március 20-án beadta tanári hivataláról lemondását és Szikszóra ment lelkésznek, ahol május 1-jén megkezdte prédikátori hivatalát. 1826. február 5-én első lelkész és esperes lett; 1829-ben egyházkerületi ülnökké választották. Neje volt Péczely Klára, a komáromi lelkész és író Péczeli József leánya. A racionalizmus szelleme jegyében művelte szakját és írói tevékenysége is jelentős.
Munkái
Interpretatio historica vaticiniorum selectorum vet. test., quae intelligi recte, nisi ex historia Assyriorum, non possunt: et, ex quibus obscura et incerta Assyr. historia lucem aliquam et certitudinem accipit. Göttingae, 1804. (Ism. Annalen der Literatur 1805).
Exegétika theologia, vagy azok a tudományok, melyek a bibliának helyesen való megesmerésére, megértésére és megvilágositására tanítanak. Készítette tanitványai számára. I. darab. Debreczen, 1807. (Latinul: Miskolcz, 1821.).
Az uj testamentomi szent irásoknak criticai historiája és hermeneuticája. Az Exegetica theologiának II. részének 1. darabja. Uo. 1816.
Az izraeliták régi rendtartásai és szokásai. (Zsidó antiquitás vagy archaeologia). Az Exegetixa theologiának harmadik része. Uo. 1818.
