Valerij Vlagyimirovics Poljakov

	Valerij Vlagyimirovics Poljakov
Született	Валерий Иванович Коршунов; 1942. április 27.; Tula
Elhunyt	2022. szeptember 7. (80 évesen); Moszkva
Állampolgársága	orosz (1991–2022)
Foglalkozása	orvos; űrhajós;
Iskolái	Ivan Mihajlovics Szecsenov Első Moszkvai Állami Orvosi Egyetem (–1965)
Kitüntetései	Lista Asztúria hercegnője díj; Hero of the Democratic Republic of Afghanistan (1988); Order of the Sun of Liberty (1988); a francia Becsületrend tisztje (1989); A Szovjetunió űrhajós pilótája (1989); Lenin-rend (1989. április 27.); Szovjetunió Hőse (1989. április 27.); Arany Csillag (1989. április 27., 11596); Az Oroszországi Föderáció Hőse (1995. április 10.); Gold Star (1995. április 10., 142); Order of Parasat (1996); International Space Hall of Fame (1996); Premio Princesa de Asturias de Cooperación Internacional (1999); Medal "For Merit in Space Exploration" (2011. április 12.); Medal "For Merit in Space Exploration" (2011. április 12., Dmitrij Anatoljevics Medvegyev);
Sírhelye	Vaganykovói temető
	A Wikimédia Commons tartalmaz Valerij Vlagyimirovics Poljakov témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Valerij Vlagyimirovics Poljakov (oroszul: Валерий Владимирович Поляков) (Tula, 1942. április 27. – 2022. szeptember 7.) szovjet-orosz űrhajós, orvos. Eredeti neve (Valerij Ivanovics Korsunov) örökbe fogadás következtében változott meg.^[8]

Életpálya

A középiskola elvégzését követően a moszkvai orvosi egyetemen végzett. Továbbtanulva 1964-től az űrhajósok munkáját segítő gyógyszerekre specializálta magát. Borisz Boriszovics Jegorov után ő volt a második orvos, aki a világűrben végezhetett orvosi kutatásokat. 1972. március 22-től kapott űrhajóskiképzést. Világűrben töltött teljes időtartama 678 nap 16 óra 32 perc. 1995-ben elbúcsúzott az űrhajósok családjától. Moszkvában miniszteri biztosként ellenőrzi az űrhajósok orvosi felkészítését, segíti az űrhajósok kiválasztását, részt vesz a kiképzések munkálataiban. Az új típusú űrkutatási programok nemzetközi kapcsolataiért felelős személy.

Űrrepülések

1988-ban a Szojuz TM–6 űrhajóval érkezve 240 napot 22 órát 34 perc töltött a Mir űrállomáson, a Szojuz TM–7 fedélzetén tért vissza a Földre.

1994. január 8-án önként jelentkezve indult a Szojuz TM–18 űrhajóval a Mir űrállomásra, ahol a leghosszabb ideig teljesített szolgálatot: 437 nap 17 óra 58 perc.

A Szojuz TM–20 fedélzetén 1995. március 22-én tért vissza a Földre. Leszállás után saját lábán ment a szállító járműhöz. Bizonyította, hogy megfelelő terápiával és edzéssel lehetséges csökkenteni a szervezet csont és izomállományának veszteségét.

Bélyegen is megörökítették az űrrepülését.