Ekkoriban az udvar hangulatát alapvetően apja elmebetegsége határozta meg. Keresztély alkalmatlan volt az uralkodásra, azért a hatalomért a különböző klikkek versengtek és a királyné egyre inkább elszigetelődött. A változást az új kegyenc, Johann Friedrich Struensee 1769-es megjelenése hozta, aki udvari orvosként Frigyest is sikeresen immunizálta himlő ellen. Struensee gyakorlatilag régensként uralkodott és Frigyes nevelésében is döntő szava volt. Szó szerint értelmezte Rousseau divatos „vissza a természethez” filozófiáját és a kisgyermeket sokszor hosszú időre magára hagyták, hogy megtalálja belső tiszta önmagát és még télen is alig adtak rá ruhát. Struensee a királyné szeretője lett és a közvélekedés szerint ő volt az apja Frigyes húgának, Lujza Augusztának.
1784-ben Frigyes tizenhat éves és nagykorú lett. Apjával aláíratott egy okiratot melyben őt nevezi ki az Államtanács élére és Andreas Bernstorff miniszter támogatásával puccsszerűen átvette a régensi hatalmat Julianna Máriától. Bernstorff hatására széles körű felvilágosult reformokba kezdett. Eltörölte a parasztok röghözkötöttségét, melyet ötven évvel korábban vezettek be.
A francia forradalom hatása érezhető volt a szabadabbá tett dán sajtóban is, emiatt Frigyes óvatosabbá vált a reformokkal. Miután Bernstorff 1797-ben meghalt, Frigyes egy új rendelettel csökkentette a sajtószabadságot és súlyos büntetésekkel sújtotta azt aki bírálta a kormányzatot. Hogy példát statuáljanak, több újságírót is száműzetésre ítéltek.
A koppenhágai csata. N. Pocock képe.
A napóleoni háborúk idején
Dánia 1800-ban csatlakozott az orosz-svéd-porosz semlegességi paktumhoz és fenntartotta a jogot hogy kereskedjen Napóleon Franciaországával. Nagy-Britannia ezzel veszélyeztetve látta a kereskedelmi blokádját a franciák ellen és úgy döntöttek, hogy még azelőtt semmisítik meg a paktum országainak flottáit, hogy egyesíteni tudnák őket. 1801-ben a Hyde Parker és Horatio Nelson vezette angol flotta megsemmisítő csapást mért a Koppenhága mellett horgonyzó dán hajóhadra.[2]
Az elkövetkező években Napóleon Európa nagy részét meghódította, ám Dániának sikerült semlegesnek maradnia. Az angolok féltek, hogy ha Dánia enged a francia nyomásnak, akkor egyrészt veszélybe kerül a tengeri út Oroszországba, másrészt a dán flotta Napóleon kezére kerül. 1807-ben ultimátumot intéztek a dán kormányhoz, hogy csatlakozzanak a franciaellenes szövetséghez, vagy adják át hadiflottájukat Britanniának (garanciával a háború utáni visszaszolgáltatásra). Mikor a dánok nem válaszoltak, három napig ágyúzták Koppenhágát és csapatokat tettek partra a város közelében. A bombázás következményeképpen legalább kétezer civil vesztette életét és a város épületeinek 30%-a megrongálódott. A városparancsnok Frigyes parancsa ellenére nem felgyújtotta, hanem átadta a hajóhadat. A támadás miatt Frigyes hadat üzent Angliának és szövetséget kötött Franciaországgal.
1808-ban meghalt VII. Keresztély és Frigyes névlegesen is uralkodó lett.
Napóleon bukása után Dánia a vesztes oldalon találta magát. Még a császár elbai száműzetése idején az új svéd király, XIV. Károly rákényszerített egy egyezményt, amelyben kisebb kárpótlásokért (Rügen szigete és Pomeránia egy darabja) lemond Norvégiáról. Norvégia a szerződés hírére fellázadt és Keresztély herceg vezetésével kikiáltották a függetlenséget, de a svéd hadsereg leverte a felkelést. Később a bécsi kongresszuson szentesítették ezt a döntést. A kongresszuson az is felmerült, hogy Dániát felosztják Svédország, a német hercegségek és esetleg Nagy-Britannia között, ezért mivel a királynak sikerült megőriznie a függetlenséget, hazatértekor nagy ünneplésben részesült.
A háború után
A háború után gazdasági válság sújtotta az országot, egészen az 1830-as évekig. Frigyes minden demokratikus és liberális kezdeményezést elnyomott, csak 1834-ben engedélyezte négy helyi parlament felállítását, de azoknak is csak tanácsadói jogköre volt. A választójogot is úgy alkották meg, hogy minden negyvenedik polgárnak volt akkora jövedelme hogy leadhatta a voksát a jelöltekre.
1837-ben gyűjtést kezdeményeztek egy nemzeti múzeum felállítására, a telket a király adományozta. A múzeum 1848-ban, kilenc évvel Frigyes halála után nyílt meg.
VI. Frigyes és családja. Christoffer Wilhelm Eckersberg festménye.
VI. Frigyes 1790-ben feleségül vette Hessen-Kasseli Mária Zsófiát. Nyolc gyermekük született, de csak két leány érte meg a felnőttkort. Frigyes volt az utolsó dán király, akinek hivatalosan is volt szeretője. Frederikke Dannemand jó kapcsolatot tartott fent a királynéval, állítólag amikor a király beteg volt, akkor kettesben ápolták.[3]
Gyermekei Mária Zsófiától:
Keresztély (1791. szeptember 22. – 1791. szeptember 23.)
Mária Lujza (1792. november 19. – 1793. október 12.)
Karolina (1793. október 28. – 1881. március 31.), feleségül ment apja unokatestvéréhez, Frigyes Ferdinándhoz
Lujza (1795. augusztus 21. – 1795. december 7.)
Keresztély (1797. szeptember 1. – 1797. szeptember 5.)
Júlia Lujza (1802. február 12. – 1802. február 23.)
Friderika Mária (1805. június 3. – 1805. július 14.)
↑Dirckinck-Holmfeld: På sporet af København (s.122-123), forlaget Borgen, København 1993, ISBN 87-418-6815-3
↑R- Broby-Johansen: Det gamle København (s. 34), forlaget Thanning og Appel, København 1978, ISBN 87-413-6347-7
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Frederik 6. című dán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg)
