Vári Attila (Sáromberke, 1946. március 3. – 2024. augusztus 9.) erdélyi magyar költő, próza- és esszéíró.
Marosvásárhelyen érettségizett a Bolyai Farkas Líceumban, a színművészeti főiskola, majd a kolozsvári tudományegyetem hallgatója volt, végül a bukaresti színművészeti főiskolán szerzett filmrendezői diplomát. 1968-ban a Brassói lapok munkatársa, majd a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör szerkesztője lett, 1970-től a Román Televízió magyar szerkesztőségében dolgozott. 1973-tól Sütő András lapjánál, az Új Élet szerkesztőségében dolgozott, 1978-tól szabadfoglalkozású író, 1981-ben Romániában megfosztották közlési jogától, könyveit kivonták a könyvtárakból, majd bezúzták őket.
1983-ban áttelepült Magyarországra, ahol a MAFILM rendezői irodájában dolgozott, később a Magyar Nemzet és a Film Színház Muzsika című periodika főmunkatársa, rövid ideig a MKH bank osztályvezetője, majd a Magyar Televízió osztályvezetőjeként, később főszerkesztőjeként működött. 2000–2002 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium kabinetjében, majd 2002 január elsejétől nyugdíjazásáig kultúrdiplomata, a bukaresti Magyar Kulturális Központ intézeti titkára volt.
Novelláival a hatvanas évek közepén egyfajta csodagyerekként került be az irodalmi köztudatba. Költészetében az áttelepülés, az otthonteremtés gyötrelmei foglalkoztatták, prózájában a groteszk játékosság, az anekdotikus-humoros fikcióteremtés az uralkodó. Gyermekei Vári Kata és Vári Péter.