Az U–541tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1941. június 5-én. A hajót 1943. március 24-én állították szolgálatba. Négy harci küldetése volt, egy hajót süllyesztett el.[1]
Pályafutása
Az U–539 1943. november 4-én Kielből futott ki első járőrútjára Kurt Petersen kapitány irányításával. A 67 napos küldetés során nem sikerült hajót elsüllyesztenie. Második útja 1944. február 29. és június 22. között zajlott, szintén sikertelenül. Május 26-án az U–541 feltartóztatta a semleges PortugáliaSerpa Pinto nevű utasszállítóját, majd a német tengerészek átvizsgálták a hajót. Két amerikait fogolyként magukkal vittek.[3][4]
A HMSC Norsyd kanadai korvett
A tengeralattjáró harmadik harci küldetésére 1944. augusztus 6-án futott ki. Átszelte az Atlanti-óceánt, majd a kanadai partoknál vadászott. 1944. szeptember 3-án Új-Fundlandtól délre torpedóval elsüllyesztette a Livingston nevű brit tehergőzöst. A fedélzeten tartózkodók közül 14-én meghaltak, a többieket egy kanadai korvett kimentette.
Szeptember 8-án az U–539 felszíni támadásra készült, amikor tüzet nyitott rá a HMSC Norsyd kanadai korvett. A tengeralattjáró lemerült, de két napon át szövetséges hajók és repülők üldözték.[4][5]
A búvárhajó utolsó járőrútjára 1945. április 7-én futott ki a norvégiai Hortenből. 1945. május 12-én Gibraltárnál megadta magát. A tengeralattjárót Lisahallybe irányították, majd a szövetségesek 1946. január 5-én a Deadlight hadműveletben elsüllyesztették.[1][6]
_receiving_the_surrender_of_the_German_submarine_U-541_in_the_Atlantic_Ocean_on_11_May_1945_(80-G-319661).jpg)
