Az U–185tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai AG Wessertől 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. június 13-án vették hadrendbe. Három harci küldetése volt, ezek során kilenc hajót elsüllyesztett, egyet megrongált.[1]
Pályafutása
Az U–185 három járőrútra indult, az elsőre 1942. október 27-én futott ki Kielből. December 7-én megtorpedózta a brit zászló alatt haladó korábbi dán Peter Mærsk teherhajót 690 kilométerre az Azori-szigetektől. A hajó fedélzetén tartózkodó 66 ember meghalt.[3] Második útján, 1943. március 10-én a tengeralattjáró megtámadta a KG–123-as konvojt, és két amerikai hajót pusztított el Kuba keleti partjai közelében. Második áldozata az első útját teljesítő amerikai James Sprunt volt. A teherhajó 4000 tonna robbanószert szállított, így a torpedótalálattól felrobbant, és mindössze 30 másodperc alatt elsüllyedt. A robbanás olyan nagy volt, hogy a szerteszét szálló fémdarabok a konvoj valamennyi tagját elérték. Az akciónak nem voltak túlélői. Április 6-án egy amerikai bauxitszállító volt a búvárhajó áldozata.[4]
A tengeralattjáró harmadik járőrútja Brazília partjaihoz vezetett, ahol öt hajót süllyesztett el, közülük hármat egy napon. Az U–185 1943. július 7-én a BT–18-as konvojt támadta. Reggel hat után hét perccel megtorpedózta a James Robertsont, amely rádiókat szállított. A megrongálódott hajó két másik kereskedelmi hajónak is nekiütközött, mielőtt elsüllyedt. A következő áldozat a William Boyce Thompson tanker volt; a torpedó a gépháznál csapódott a hajótestbe, megsemmisítve azt és a kormányművet. Ugyanezen a napon a tengeralattjáró hullámsírba küldte a Thomas Sinnicksont is, amely 700 tonna mangánércet szállított. A második torpedó az üzemanyagtartályt találta el, és az égő olaj lángjai száz méternél magasabbra törtek fel. A legénység 13 órán át küzdött a hajóért, de végül kénytelen voltak elhagyni.[5]
1943. augusztus 24-én, a hazafelé vezető úton, a Kanári-szigetektől nyugatra a USS Core amerikai anyahajóról felszálló TBF Avenger mélységi bombákkal megsemmisítette a tengeralattjárót. Huszonkilenc német meghalt, 22 túlélte a támadást.[1]