U–185

U–185
HajótípusTengeralattjáró
ÜzemeltetőKriegsmarine
HajóosztályIXC/40 típus
Pályafutása
ÉpítőAG Wesser, Bréma
Megrendelés1940. augusztus 15.
Építés kezdete1941. július 1.
Vízre bocsátás1942. március 2.
Szolgálatba állítás1942. június 13.
Szolgálat vége1943. augusztus 24.
Honi kikötő
SorsaEltűnt[1]
Általános jellemzők
Vízkiszorítás1120 T felszínen
1232 T víz alatt
Hossz76,76 m
Szélesség6,86 m
Merülés4,67 m
Maximális merülési mélység230 m
HajtóműMAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db
SSW GU345/34 elektromos motor 2 db
Sebesség19 csomó felszínen
7,3 csomó víz alatt
Hatótávolság25 620 km felszínen
117 km víz alatt
Fegyverzet6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm)
Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45)

Legénység48-56[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz U–185 témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az U–185 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai AG Wessertől 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. június 13-án vették hadrendbe. Három harci küldetése volt, ezek során kilenc hajót elsüllyesztett, egyet megrongált.[1]

Pályafutása

Az U–185 három járőrútra indult, az elsőre 1942. október 27-én futott ki Kielből. December 7-én megtorpedózta a brit zászló alatt haladó korábbi dán Peter Mærsk teherhajót 690 kilométerre az Azori-szigetektől. A hajó fedélzetén tartózkodó 66 ember meghalt.[3] Második útján, 1943. március 10-én a tengeralattjáró megtámadta a KG–123-as konvojt, és két amerikai hajót pusztított el Kuba keleti partjai közelében. Második áldozata az első útját teljesítő amerikai James Sprunt volt. A teherhajó 4000 tonna robbanószert szállított, így a torpedótalálattól felrobbant, és mindössze 30 másodperc alatt elsüllyedt. A robbanás olyan nagy volt, hogy a szerteszét szálló fémdarabok a konvoj valamennyi tagját elérték. Az akciónak nem voltak túlélői. Április 6-án egy amerikai bauxitszállító volt a búvárhajó áldozata.[4]

A tengeralattjáró harmadik járőrútja Brazília partjaihoz vezetett, ahol öt hajót süllyesztett el, közülük hármat egy napon. Az U–185 1943. július 7-én a BT–18-as konvojt támadta. Reggel hat után hét perccel megtorpedózta a James Robertsont, amely rádiókat szállított. A megrongálódott hajó két másik kereskedelmi hajónak is nekiütközött, mielőtt elsüllyedt. A következő áldozat a William Boyce Thompson tanker volt; a torpedó a gépháznál csapódott a hajótestbe, megsemmisítve azt és a kormányművet. Ugyanezen a napon a tengeralattjáró hullámsírba küldte a Thomas Sinnicksont is, amely 700 tonna mangánércet szállított. A második torpedó az üzemanyagtartályt találta el, és az égő olaj lángjai száz méternél magasabbra törtek fel. A legénység 13 órán át küzdött a hajóért, de végül kénytelen voltak elhagyni.[5]

1943. augusztus 24-én, a hazafelé vezető úton, a Kanári-szigetektől nyugatra a USS Core amerikai anyahajóról felszálló TBF Avenger mélységi bombákkal megsemmisítette a tengeralattjárót. Huszonkilenc német meghalt, 22 túlélte a támadást.[1]

Kapitány

Név Kezdőnap Zárónap
August Maus 1942. június 13. 1943. augusztus 24.

Őrjáratok

Indulás Indulónap Érkezés Zárónap
Kiel 1942. október 27. Lorient 1943. január 1.
Lorient 1943. február 8. Bordeaux 1943. május 3.
Bordeaux 1943. június 9. * 1943. augusztus 24.

* A tengeralattjáró nem érte el úti célját, eltűnt

Elsüllyesztett és megrongált hajók

Dátum Hajó neve Nemzetisége Brt Konvoj
1942. december 7. Peter Mærsk  Egyesült Királyság 5476 ON–149
1943. március 10. Virginia Sinclair  Egyesült Államok 6151 KG–123
1943. március 10. James Sprunt  Egyesült Államok 7177 KG–123
1943. április 6. John Sevier  Egyesült Államok 7176 GTMO–83
1943. július 7. James Robertson  Egyesült Államok 7176 BT–18
1943. július 7. William Boyce Thompson  Egyesült Államok 7061 BT–18
1943. július 7. S. B. Hunt*  Egyesült Államok 6840 BT–18
1943. július 7. Thomas Sinnickson  Egyesült Államok 7176 BT–18
1943. augusztus 1. Bagé  Brazília 8235 TJ–2
1943. augusztus 6. Fort Halkett  Egyesült Királyság 7133

* A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott

Jegyzetek

Források

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!