Urbain Le Verrier

Urbain Le Verrier
Született	1811. március 11.[1][2][3][4][5] Saint-Lô[6][7][8][9]
Elhunyt	1877. szeptember 23. (66 évesen)[1][2][3][4][10] Párizs[6][9]
Állampolgársága	francia[11][12][13][14]
Házastársa	Lucille Clotilde Choquet[15]
Foglalkozása	csillagász matematikus politikus meteorológus író
Tisztsége	a francia nemzetgyűlés tagja megyei tanács tagja a Második Francia Császárság szenátusának tagja
Iskolái	Lycée Louis-le-Grand École polytechnique Caen Normandie Egyetem
Kitüntetései	a francia Becsületrend főtisztje Concours général American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja az Eiffel-tornyon megörökített nevek listája[16] Copley-érem (1846)[17] Foreign Member of the Royal Society (1847. február 4.)[18] Királyi Csillagászati Társaság Aranyérme (1868) Királyi Csillagászati Társaság Aranyérme (1876)
Sírhelye	Montparnasse-i temető (11)
Urbain Le Verrier aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Urbain Le Verrier témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Urbain Jean Joseph Le Verrier (ejtsd: ürben zsan zsozef löverié) (Saint-Lô, 1811. március 11. – Párizs, 1877. szeptember 23.) francia matematikus, aki az égi mechanikára specializálódott. Élete nagy részében a Párizsi Obszervatóriumban dolgozott.

Életútja

A caeni politechnikumon, majd 1829-től a College Louis le Grand-on Párizsban, végül az École polytechnique-on tanult. Miután két évig a dohányjövedéknél mérnök volt, a Collège Stanislas tanára lett. 1846-ban a Faculté des sciences-on az égi mechanika tanszékére nevezték ki. Első tudományos kutatásai a kémia körébe tartoztak, de már nemsokára François Arago ösztönzésére a számoló csillagászattal kezdett foglalkozni és az 1845-ös Merkúr-átvonulást, a Faye-féle üstökös pályáját számította, majd az Uránusz mozgását kezdte tanulmányozni, mely vizsgálatai már 1846-ban arra az eredményre vezették, hogy az Uránusz mozgásában feltűnő rendellenességeket egy az Uránuszon túl lévő bolygó okozza. Ennek a bolygónak nagyságát, pályaelemeit és ezek alapján az égen való helyét is kiszámította, minek alapján Johann Gottfried Galle Berlinben a jelzett helyhez igen közel meg is találta ezen új bolygót (melyet kezdetben Le Verrier-nek, később Neptunusznak neveztek el).

Le Verrier 1846-ban a Francia Természettudományi Akadémia tagja lett, 1849-ben Manche megye képviselőjeként bekerült a törvényhozó testületbe. 1852-ben szenátor és 1854-ben, Arago halála után a párizsi csillagvizsgáló igazgatója lett. A közoktatásügyet irányító Conseil supérieur de l'instruction publique-nek is tagja és a Bureau des longitudes astronome adjoint-ja volt; ő alapította 1864-ben az Association scientifique de la France címen a francia természettudományi társulatot. Nagy becsvágya, heves természete meglehetősen elszigetelték; a csillagvizsgáló vezetése ellen is megokolt panaszok támadtak, melyek folytán Le Verrier annyira elragadtatta magát, hogy 1870-ben a csillagvizsgáló igazgatásától elmozdították, de Delaunay halála után 1873-ban visszahelyezték. Számos munkája, melyek Le Verrier-nek az elméleti és számító csillagászatban elsőrendű helyet biztosítanak, főképp a bolygók pályameghatározására és háborgatásaira vonatkoznak. Az ezeken alapuló táblák az Annales de l'Observatoire-ban jelentek meg.^[19]

A Neptunusz felfedezése

A Neptunusz felfedezése tette ismertté, amit matematikai és csillagászati számításokkal és megfigyelésekkel tett. François Arago buzdítására kezdte el vizsgálni az Uránusz pályája és a kepleri valamint a newtoni törvények közti ellentmondást. Vele egy időben de egymásról nem tudva a brit John Couch Adams is ezen a problémán dolgozott. Le Verrier az általa meghatározott koordinátákat elküldte Johann Gottfried Galle német csillagásznak Berlinbe, aki még aznap megtalálta a bolygót (1846 szeptembere), a megjósolt helyen, a Vízöntő csillagképben.^[20]

Kitüntetései

Elnyerte a Királyi Csillagászati Társaság Aranyérmét 1868-ban és 1876-ban. A Holdon, a Marson kráter, a Neptunusz gyűrűje valamint az 1997 Leverrier nevű aszteroida viseli nevét. Neve egyike az Eiffel-toronyba gravírozott 72 névnek.

Jegyzetek

1. senat.fr (francia nyelven)
2. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
3. MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
4. Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. [LH//1626/79 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Леверье Урбен Жан Жозеф, 2015. szeptember 28.
7. http://english.turkcebilgi.com/Neptune+(planet)
8. http://iopscience.iop.org/0031-9120/33/2/002
9. www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
10. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
11. http://www.bbc.co.uk/news/magazine-14081162
12. Encyclopædia Britannica (angol nyelven)
13. https://www.wired.com/2013/01/jan-2-1860-gentlemen-i-give-you-the-planet-vulcan/
14. https://www.universetoday.com/21621/who-discovered-neptune/
15. Les professeurs des facultés des lettres et des sciences en France au XIXe siècle (1808-1880) (francia nyelven)
16. https://www.toureiffel.paris/fr/le-monument/tour-eiffel-et-sciences
17. Award winners : Copley Medal (angol nyelven). Royal Society. (Hozzáférés: 2018. december 30.)
18. List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
19. V. ö. Vasárnapi Ujság (1877, 658).
20. Miért is láthatta Galilei a Neptunuszt? Illés Erzsébet cikke a csillagaszattortenet.csillagaszat.hu Archiválva 2007. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben oldalon.

Források

• Leverrier. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X