Udvardi és básthi Udvardy Miklós (Mór, Fejér vármegye, 1882. március 31. –Budapest, 1951. december 14.), újságíró, miniszteri tanácsos, szolnoki főispáni titkár, a Székely Nemzeti Tanács, az Anti-Bolsevista Comité, a Nemzeti Hadsereg, a Terület Védő Liga, a Nemzeti Szövetség, a Magyar Revíziós Liga főtitkára.[1][2]
Családja
Az ősrégi nemesi udvardi és básthi Udvardy család sarja. Édesapja az ászári lakos udvardi és básthi Udvardy Ferenc (1846–1888),[3] hites ügyvéd, a királyi magyar természet tudományi és történelmi társulat rendes tagja, édesanyja Rozsos Irma (1857–†?) volt. Apai nagyszülei udvardi és básthi Udvardy Ferenc (1816–1885),[4] Fehér vármegye másod alszámvevője, és adorjánházi Molnár Ágnes (1819–1878) voltak.[5] Apai dédszülei udvardi és básthi Udvardy József (1776–1831), a gróf Esterházy család pápai uradalmi ispánja (spanus dominalis), majd a tatai uradalmi tiszttartója (provisor dominalis), és paari Toronyossy Rozália (1778–1844) asszony voltak.[6] Apai dédszülei adorjánházi Molnár Ferenc (1787–1855), a gróf Esterházy család uradalmi ügyésze (procurator fisci dominalis), és kolosvári Kolossváry Jozefa asszony voltak. Nagyapjának a bátyja udvardi és básthi Udvardy Ignác (1810–1874), teológus, veszprémi kanonok volt. Miklósnak két leánytestvére volt: udvardi és básthi Udvardy Emma (1887–1918),[7] és udvardi és básti Udvardy Szalome (1884–1958), akinek az első férje, tótváradjai dr. Kornis Zoltán (1873–1910), Fejér vármegye tiszteletbeli főjegyzője volt, majd halála után, a második férje Say Rudolf (1868–1927) honvédtábornok lett.[8][9]
Élete
1911. január 1-jén Udvardy Miklós pénzügyi számellenőrt a belügyminisztériumhoz fizetés nélküli miniszteri segédfogalmazóvá nevezte ki főispáni titkári minőségben szolgálattételre Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja mellé.[10] 1914-ben belügyminisztériumi segédfogalmazóvá nevezték ki, 1917-ben rendes fogalmazói állást töltött be, majd 1919-ben népbiztosi titkárit. Később, miniszteri tanácsos lett, és a két világháború korszakban aktív szerepet vállalt az irredentista világon: a Revíziós Liga főtitkára is lett.[11] Tagja volt annak a 488 fős magyar küldöttségnek, amely részt vett Kossuth Lajos New York-i szobrának 1928. március 15-ei avatásán. Pólya Tibor ismert szolnoki festő és grafikus "A nagy zarándokút" című kiadványán úgy beszélt róla, hogy: "Udvardy Miklós min. titkár, földbirtokos, a zarándokbizottság főtitkára Budapestről. Mint a zarándokbizottság elnöki tanácsának tagja és főtitkára, gróf Apponyi Alberttel és báró Perényi Zsigmonddal együtt előkészítője volt a zarándoklatnak."
Házassága és gyermekei
1912. május 20-án Debrecenben,[12][13] feleségül vette komlósi Komlóssy Erzsébet (Debrecen, 1889. február 16.–Budapest, 1964. november 13.) kisasszonyt,[14] akinek a szülei komlósi Komlóssy Dezső (1846–1935),[15] királyi törvényszéki bíró, a Debreceni Első Takarékpénztár r. t. alelnöke, és almási Szalay Erzsébet (1863–1944) voltak.[16] Az apai nagyszülei komlósi Komlóssy Imre (1813–1879), köz-és váltó-ügyvéd, Debrecen szabad királyi városnak 1848-as országgyűlési képviselője és városi bizottságnak tagja,[17] és noszizi Thurzó Róza (1828–1899) voltak.[18] Az anyai nagyszülei almási Szalay Antal (1822–1906), táblabíró, hites ügyvéd, megyei bizottsági tag, 1848/49-ik nemzetőri hadnagy, földbirtokos,[19] és szemerei Szemere Erzsébet (1830–1879) voltak.[20] Udvardy Miklós és Komlóssy Erzsébet házasságából született:
- udvardi és básthi Udvardy Erzsébet (Debrecen, 1914. március 19.–Budapest, 1987. március 20.), okleveles tanárnő.[21] Férje: dr. Simon László (Munkács, 1912. június 19.–Budapest, 1968. augusztus 26.), földrajztudós, a magyar Földrajzi Társaság főtitkára volt.[22][23]
- udvardi és básthi dr. Udvardy Ágnes (Debrecen, 1917. február 21.–?).
- udvardi és básthi Udvardy Miklós (Debrecen, 1919. március 23. – Sacramento, USA, 1998. január 27.), jogász, ornitológus. Neje: Maud Björklund
Művei
- Magyar holokauszt. A magyar nemzet elpusztítására tett kísérlet. Ns. udvardi és básthy Udvardy Miklós emlékiratai, 1919–1944; sajtó alá rend. Zetényi Csukás Ferenc; Két Hollós, Bp., 2015
Jegyzetek
