PROFILBARU.COM

Az aschbrunni és hohenstadti báró Tunkl (Tunkel) család Magyarországon, Csehországban, Ausztriában honos, sziléziai–morva eredetű főnemesi család.

A család története

A család eredete

A Tunkl (Tunkel) családot először a 14. század végén említik mint a sziléziai Liegnitz Hercegségben élő birtokos családot. A 15. század első felében a család tagjai jelentős területeket szereztek Észak-Morvaországban. A birtokukba került települések közül Brünnles (Brníčko) és Hohenstadt (Zábřeh) után kapták előneveiket.

A család régi osztrák lovagi nemességét (Panierher-renstand) III. Frigyes császár 1465. május 3-i wienerneustadti kelettel erősítette meg János és György fivérek részére, a birodalmi bárói rang és a vörös viasszal való pecsételés jogának (Rotwachsfreiheit) egyidejű adományozásával.^[1] Utóbb Sebestyén és Pál fivérek 1490. január 21-i linzi kelettel ugyancsak III. Frigyestől új címeradományt nyertek. Végül Tunkl von Aschbrunn Ferenc Ernőt VI. Károly császár 1720. október 11-i bécsi kelettel megerősítette régi báróságában (amit az 1465. évi vörösviasz-pecsételés jogától számítottak) és a Tunkl Freiherr von Aschbrunn névforma használatára jogosította. Tőle indul a modern leszármazás.

A 17. század végén a család leszármazása két vonalon folytatódott

I. vonal: Ferdinánd (1691–1752);^[2]
II. vonal: Maximilián (1702–1746).

A 18. század végén Ferdinánd vonala dédunokái révén további három ágon folytatódott:

ág: Prokop (1796–1868);
ág: József Miksa (1799–1877);
ág: Vince (1801–1869).

A 19. és 20. század

A 19. és 20. században mindhárom utóbb hivatkozott ág leszármazottai közül éltek Magyarországon. A két világháború és a szocialista diktatúra évtizedeinek megpróbáltatásai után azonban csak a Prokop ágból, báró Tunkel Ferenc József Adolf (Bécs, 1878. szeptember 29. – Budapest, 1966. november 12.)^[3] leszármazottai maradtak Magyarországon, akik a rendszerváltást követően visszatértek a család egykori birtokára a Nógrád megyei Legénd^[4] községbe. Tunkel Ferenc (1850–1879) báró, vasúti mérnök, feleségül vette Obermayer Józsa Mária (1857–1907) kisasszonyt, akitől született fia báró Tunkel Ferenc (1878–1966).

Báró Tunkel Ferenc (1878–1966) 1920-ban mint kapitány szerelt az első világháborúból; a Signum Laudis és hadi emlékérem tulajdonosa. A leszerelés után Legénden kezdett gazdálkodni ott vásárolt birtokán. Tunkel Ferenc báró feleségül vette Breitkopf Mária Ágnes (1874–1954) úrhölgyet, akinek a szülei Breitkoff Sándor, torontálmegyei magyar földbirtokos és Hoffer Mária voltak.^[5]^[6] Tunkel Ferenc báró és Breitkopf Mária frigyéből született báró Tunkel Tamás Ferenc (1899–1995) dr. jur., cs. és kir. huszárfőhadnagy, földbirtokos, Csongrád vármegye főispáni titkára, az Akadémiai Kiadó osztályvezető-helyettese.^[7] Tunkel Tamás báró feleségül vette Erdélyi Erzsébet (1898–1946) úrhölgyet. Tunkel Tamás báró és Erdélyi Erzsébet frigyéből született báró Tunkel Tamás Ferenc (1923-2011) magyar kir. honvéd repülőhadnagy, okl. mezőgazdasági gépészmérnök, szakfordító.

A Vince-ág és a Prokop-ág magyarországi tagjai vezetéknevüket gyakran Tunkel formában írták, ahogy arra a régebbi nemzedékeknél is volt példa. A Prokop-ágból az 1850-ben született vasútmérnök Tunkel Ferenc nevét már hivatalos dokumentumaiban is így szerepeltette, míg a hétköznapi életben a Tunkl névváltozatnál maradt. Ezt a gyakorlatot követték hosszú ideig leszármazottai is. A magyar hatóságok azonban idővel egyre következetesebben, aztán az 1960-as évektől végérvényesen a hivatalos okmányokban szereplő Tunkel névváltozatot rögzítették és annak használatát írták elő.

A 21. század

Tunkel Tamás Ferenc okl. mezőgazdasági gépészmérnök, szakfordító fia, Tunkel Tamás Ferenc (1971) - Okl. agrármérnök, gazdálkodó, Legénd község polgármestere. A rendszerváltás után a Tunkel család visszaszerezte a szocializmus időszakában elvett Legént körüli birtokait.

Nevezetes családtagok

Miklós lovag (†1398), aki a sziléziai eredetű családból elsőként telepedett le Morvaországban, és 1380-ban hűbérbirtokként megkapta Hranice városát (magyar neve Morvafehértemplom).
János lovag, aki megszerezte a család predikátumait adó településeket (1434-ben Brünnles - Brníčko, majd 1447-ben Hohenstadt - Zábřeh várát). János részt vett III. Frigyes német-római császár koronázásán Rómában.
János fiai, ifjabb János és György 1462-ben Bécsben megvédték III. Frigyes császárt az életére törő lázadóktól. Birodalmi bárói rangot (a vörös viasszal való pecsételés jogának egyidejű adományozásával) ifjabb János és György 1465-ben kapott.
György 1474-ben Hunyadi Mátyás alvezére, a fekete sereg kapitánya volt a sziléziai háborúban.^[8]^[9] Helytállása elismeréseként Hunyadi Mátyás megerősítette bárói rangjában. Ifjabb János 1476-ban bekövetkezett halála után, György átvette testvére birtokainak kezelését. György ismert és híres volt tóépítéseiről és jelentős halgazdálkodási tevékenységéről. Nem véletlen, hogy a halszimbólum megjelent a család címerében. A György által építtetett tíz tó közül a Zábřeh közelében található Oborníki-tó a mai napig fennmaradt, a többit a 19. században lecsapolták. György a több mint 50 településből és uradalomból álló birtokán jelentős építkezéseket is folytatott. Birtokközpontját, Zábřeh városát jelentősen fejlesztette, várkastélyát késő gótikus stílusban építette át.
Henrik 1509-ben morvaországi birtokait eladta, és családjával Csehországba költözött, ahol prágai várgróf lett. 1511–1519 között Alsó-Luzácia kormányzójaként királyi tisztségeket töltött be.
János György (†1624) a Morva Őrgrófság tartományi főkamarása volt.

Magyarországon ismertebb családtagok

János Nepomuk (Kőszeg, 1872. VII. 12. – Onuth, Bukovina, 1915. V. 10.) cs. és kir. ulánus százados, a tiszti érdemkereszt posztumusz tulajdonosa, házastársa María Josepha Sophia de Yturbide hercegnő (Mikosd, Vas vármegye, 1872. II. 29. – Dévabánya, 1949. XI. ?) a mexikói császári ház feje 1925–1949 között.
Mária Gizella Tunkl-Yturbide (Beszterce, 1912. X. 2. – 1981), akinek fia gróf Maximilian von Götzen-Yturbide(wd) 1949 óta a mexikói császári ház feje.^[10]
Ferenc József Adolf (Bécs, 1878. IX. 29. – Budapest, 1966. XI. 12.) dr. jur., cs. és kir. huszárkapitány, földbirtokos, entomológus, természettudományi szakíró
Tamás Ferenc (Budapest, 1899. IX. 27. – Budapest, 1995. VIII. 8.) dr. jur., cs. és kir. huszárfőhadnagy, földbirtokos, Csongrád vármegye főispáni titkára, az Akadémiai Kiadó osztályvezető-helyettese^[11]
Tamás Ferenc (Budapest, 1923. IX. 24. – Legénd, Nógrád megye, 2011. VI. 12.) magyar kir. honvéd repülőhadnagy, okl. mezőgazdasági gépészmérnök, szakfordító
Erika Mária Anna (Budapest, 1930. IV. 24. – Budapest, 2009. XII. 10.) dr. med. ideg- és elmegyógyász, az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főorvosa
Adolf Vencel (Prága, 1822 – Budapest, 1883. V. 11.) cs. és kir. lovasszázados
Vilmos Ottó (Prága, 1850. XII. 16. – Budapest, 1899. XII. 15.) a Magyar Kir. Belügyminisztérium tisztviselője
Hugó (? 1861. – Budapest 1909. VII.14.) magyar királyi adótárnok
Fülöp Jenő (1862. III. 26. – ?) cs. és kir. huszárezredes, a Magyar Kir. Pénzügyminisztérium tisztviselője