Tubten Gyaco

Ebben a szócikkben a tibeti nevek magyaros átírásban szerepelnek.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Tubten Gyaco
Életrajzi adatok
Született	1876. február 12. Szamje kolostor
Elhunyt	1933. december 17. (57 évesen) Potala palota
Szülei	Lobsang Dolma Langdun Kunga Rinchen
Munkássága
Vallás	buddhizmus
Felekezet	tibeti buddhizmus gelug iskola
Tisztség	a 13. dalai láma
Hivatali idő	1895–1933
Elődje	Trinle Gyaco
Utódja	Tendzin Gyaco
Tubten Gyaco aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Tubten Gyaco témájú médiaállományokat.

Tubten Gyaco (tibeti: ཐུབ་བསྟན་རྒྱ་མཚོ་; Wylie: Thub Bstan Rgya Mtsho; 1876. február 12. – 1933. december 17.) a 13. dalai láma Tibetben.^[1]

1878-ban fedezték fel, hogy ő a dalai láma reinkarnációja. Ekkor Lhászába került, ahol fogadalmat tett a pancsen lámának, Tenpaj Vangcsuknak és felvette a "Ngavang Loszang Tupten Gyaco Dzsigdral Csoklej Namgyal" nevet. 1879-ben foglalta el a trónt a Potala palotában, de 1895-ig nem gyakorolt semmilyen politikai hatalmat.^[2]

Tubten Gyaco intelligens reformernek bizonyult, aki fontos szerepet játszott abban a korban, amikor Tibet az Orosz Birodalom és a Brit Birodalom közti csatározás egyik bábuja volt. Ellenszegült a britek expedíciós szándékának, visszaállította a kolostori életbe a szigort és megnövelte a világi vezetők számát, hogy elkerülje a túl sok hatalmat a szerzetesek kezében.

Családja

A dalai láma 1876-ban született a Szam-je kolostor közelében, Tak-po tartományban^[3] egy paraszti családba.^[4]

Agvan Dorzsijev

Agvan Dorzsijev (1854–1938) egy hori burját származású mongol, tibeti szerzetes volt, aki 19 éves korában került a Lhásza melletti gelugpa kolostorba, Drepungba, amely Tibet legnagyobb kolostora. Miután itt sikeresen elvégezte a hagyományos vallási tanulmányokat, megszerezte a legmagasabb egyetemi buddhista fokozatokat is.^[5][6] Belőle vált a tizenéves dalai láma tanítója és vitatársa, akivel később jó barátok lettek. Agvan Doržievet bízta meg a láma diplomáciai feladatokkal, amikor Oroszországba vagy más országba küldte.^[7]

Katonai expedíciók Tibetben

A 13. dalai láma utolsó éveit a tibeti Necsungban töltötte

A dalai láma elhagyja Lhászát

1904-ben a britek tibeti expedícióját követően Dorzsijev meggyőzte a lámát, hogy meneküljön Mongóliába. A 2400 kilométeres út Urgába négy hónapig tartott. A láma a szomszédos országban ezután bő egy évet töltött, amely során tanításokat adott a mongoloknak és több orosz katonai vezetővel találkozott, akiket arról igyekezett meggyőzni, hogy Tibet és Mongólia is visszavonhatatlanul függetlenedni kíván Kínától. A vérfürdő elkerülése érdekében kérte az oroszok segítségét.^[8] Felvetette, hogy amennyiben nem számíthat orosz segítségre, úgy a britekhez kellene fordulnia.

Miután Tubten Gyaco elmenekült Tibetből, a Csing (Qing)-dinasztia kihirdette trónfosztását és szuverenitása ismételt kiterjesztését Tibetre, valamint követeléseket tett Nepálra és Bhutánra is.^[9] 1904. szeptember 7-én egyezség született a Potala palotában Nagy-Britannia és Tibet között nepáli és butáni képviselők jelenlétében,^[10] amelyet 1906-ban egy szerződés követett a britek és a kínaiak között. A britek egy összegért cserébe elfogadták, hogy nem csatolnak magukhoz tibeti területet és nem avatkoznak bele a tibeti államügyekbe, míg a kínaiak vállalták, hogy nem engedik egyetlen államnak se, hogy beavatkozzon Tibet területén vagy belső igazgatásába.^[11][12]

A dalai láma később a nagy Kumbum kolostorban tartózkodott Hszining (Xining) közelében, majd keletre utazott az egyik legszentebb buddhista hegyhez Kínában, a Pekingtől 300 kilométerre lévő Vutaj (Wutai)-hegyhez. Innen a láma már hatalmas kísérő táborral indult tovább, köztük többek között Carl Gustaf Emil von Mannerheim orosz ezredessel, aki később a független Finnország elnöke lett.^[13] A láma kampányt indított, hogy megerősítse Tibet nemzetközi kapcsolatait és hogy megszabadítsa országát a kínai uralomtól.

1908 szeptemberében fogadta őt Kuang-hszü (Guangxu) császár és Ce-hszi (Cixi) anyacsászárné, aki igyekezett megerősíteni Tibet alárendelt szerepét, ám a dalai láma megtagadta az előtte való leborulást.^[14] A láma Pekingben maradt év végéig.

Miután a láma visszatért országába, hozzálátott a kormány újraszervezéséhez, azonban egy 1910-es kínai hadjárat következtében el kellett menekülnie Indiába.^[15][16]

1911-ben a Csing (Qing)-dinasztia uralmát egy forradalom megdöntötte, és 1913 januárjára az utolsó kínai csapat is távozott Tibetből.^[17]

Hatalomátvétel

A 13. dalai láma a Szikkim királlyal az indiai Dardzsilingben, India

1895-ben Tubten Gyaco átvette a hatalmat a kolostoroktól, amiknek a régensen keresztül nagy befolyásuk volt. Két száműzetése során (1904–1909 és 1910–1913) megtapasztalta a nemzetközi politika összetettségét és jelentőségét egyaránt. 1913-ban, amikor a láma visszatért indiai száműzetéséből, akkor Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) elnök bocsánatot kért a korábbi dinasztia által okozott sérelmekért és táviratban visszaadta a láma minden címét.^[17] Erre azt válaszolta, hogy őt nem érdekli semmilyen kínai rang, és átveszi a spirituális és politikai irányítást Tibetben.^[18] Személyesen intézte ezután országa külügyeit, a kormány és parlament nélkül.^[19]

1913 elején a 13. dalai láma kikiáltotta Tibet függetlenségét Kínától, majd szabványosította a tibeti nemzeti lobogót mai formájában.^[20] Nem sokkal később Jüan (Yuan) ismét kínai tartománynak nyilvánította az országot, és csapataival megszállta a Mekongtól keletre eső területeket. A gyengén felszerelt tibeti sereg orosz fegyverekkel erősítette meg magát, erre válaszul pedig a britek is fegyverszállításba kezdtek, hogy befolyásuk ne csorbuljon. A kínai haderő így már nem tudta folytatni az előrenyomulást, ezért Jüan (Yuan) a brit felkérés alapján tárgyalásokba kezdett a tibeti vezetéssel. A tibeti, kínai és brit küldöttek Simlában ültek össze 1913. október 6-án. Itt hosszas viták kezdődtek az ország függetlenségéről, és végül 1914. július 3-án megszületett a simlái egyezmény, amely garantálta Tibet függetlenségét. A kínai küldött aláírta a szerződéstervezetet, azonban a tényleges szerződésre végül csak a tibeti és a brit felek aláírása került, ugyanis a kínai kormányzat nem volt hajlandó ratifikálni azt.^[17][21]

1912 végén Tibetben kinyomták az első tibeti bélyegeket és az első történelmi pénzjegyeiket. Új egészségügyi főiskola épült a következő évben Dzsokang közelében.^[22] Törvényeket hoztak a hivatali korrupció visszaszorítása érdekében, nemzeti adórendszert vezettek be és létrehozták a rendőrséget. Felülvizsgálták és országosan egységesítették a büntetőrendszert. Eltörölték a halálbüntetést, lényegesen lecsökkentették a testi büntetéseket, valamint javítottak a börtönök színvonalán is.^[23][24] Világi oktatással egészítették ki a vallásit. Bevezetésre került az elektromosság, a telefon és az első autó is megjelent Tibetben.

1932-ben a Nemzeti Forradalmi Hadsereg Ma Pu-fang (Ma Bufang) és Liu Ven-huj (Liu Wenhui) által vezetett muzulmán és kínai csapatai legyőzték a tibeti hadsereget a kínai–tibeti háborúban, amikor az megpróbálta elfoglalni Csinghaj (Qinghai)t és Hszikang (Xinkang)ot.^[25][26][27] A háborúban olyan sok területet veszítettek el, hogy végül a dalai láma segítséget kért az indiai brit kormánytól. Brit nyomásra sikerült elérni egy tűzszünetet Nankinggal,^[28] majd számos helyi megállapodás is született Mával és Liuval a háború befejezésére.^[29][30][31]

Halála

Halála előtt a 13. dalai láma megjósolta Tibet megszállását, valamint kijelentette, hogy hamar meg fog halni, hogy utódja elég idős legyen a tibetiek vezetéséhez az invázió idején. Néhány hónap múlva, 1933. december 17-én meghalt.

Jegyzetek

1. Sheel 28. oldal
2. His Holiness the Thirteenth Dalai Lama, Thupten Gyatso, Namgyal Monastery. [2009. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 23.)
3. Bell (1946); p. 40-41
4. Biography. Dalailama.com. [2012. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
5. Chö-Yang: The Voice of Tibetan Religion and Culture. Year of Tibet Edition, p. 80. 1991. Gangchen Kyishong, Dharamsala, H.P., India.
6. Ostrovskaya-Junior, Elena A. Buddhism in Saint Petersburg Archiválva 2007. július 17-i dátummal a Wayback Machine-ben.
7. French, Patrick. Younghusband: The Last Great Imperial Adventurer, p. 186. (1994). Reprint: Flamingo, London. ISBN 978-0006376019.
8. Tamm, Eric Enno. "The Horse That Leaps Through Clouds: A Tale of Espionage, the Silk Road and the Rise of Modern China." Vancouver: Douglas & McIntyre, 2010, pp. 364-265. See http://horsethatleaps.com
9. Chapman, F. Spencer (1940). Lhasa: The Holy City, p. 137. Readers Union, London. OCLC 10266665
10. Richardson, Hugh E. Tibet & its History, Shambala, Boulder and London, 1984, p.268-270.
11. https://web.archive.org/web/20090912002742/http://www.tibetjustice.org/materials/treaties/treaties11.html Convention Between Great Britain and China Respecting Tibet (1906)
12. Bell, Charles (1924) Tibet: Past and Present. Oxford: Clarendon Press; p. 288.
13. Tamm, Eric Enno. "The Horse That Leaps Through Clouds: A Tale of Espionage, the Silk Road and the Rise of Modern China." Vancouver: Douglas & McIntyre, 2010, pp. 364. See http://horsethatleaps.com
14. Tamm, Eric Enno. "The Horse That Leaps Through Clouds: A Tale of Espionage, the Silk Road and the Rise of Modern China." Vancouver: Douglas & McIntyre, 2010, pp. 367. See http://horsethatleaps.com
15. Chapman (1940), p. 133.
16. French, Patrick. Younghusband: The Last Great Imperial Adventurer, p. 258. (1994). Reprint: Flamingo, London. ISBN 978-0006376019.
17. Tibet rövid története. tibet.hu. (Hozzáférés: 2011. március 9.)
18. Mayhew, Bradley és Michael Kohn. Tibet. Lonely Planet Publications, 32. o. (2005). ISBN 1-74059-523-8 
19. Sheel 24. és 29. oldal
20. Sheel 20. oldal
21. Helmut Hoffmann: A Tibeti műveltség kézikönyve. Terebess Ázsia E-tár. (Hozzáférés: 2011. március 9.)
22. Dowman, Keith. The Power-Places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide. Routledge & Kegan Paul Ltd., London, 49. o. (1988). ISBN 0-7102-1370-0 
23. Norbu, Thubten Jigme és Turnbull, Colin M.. Tibet: An account of the history, the religion and the people of Tibet. Reprint: Touchstone Books. New York, 317-318. o. (1968). ISBN 0-671-20559-5 
24. The Story of Tibet : Conversations with the Dalai Lama, paperback, London: Atlantic, 244. o. (2007. január 20.). ISBN 978-1-84354-145-5 
25. Jiawei Wang. The historical status of China's Tibet. Nimajianzan (1997). ISBN 7801133048. Hozzáférés ideje: 2017. január 15. 
26. Hanzhang Ya, Ya Hanzhang. The biographies of the Dalai Lamas. Foreign Languages Press (1991). ISBN 0835122662. Hozzáférés ideje: 2017. január 15. 
27. B. R. Deepak. India & China, 1904-2004: a century of peace and conflict. Manak Publications (2005). ISBN 8178271125. Hozzáférés ideje: 2017. január 15. 
28. Richardson, Hugh E.. Tibet and its History, 2, Shambhala Publications, Boston, 134-136. o. (1984). ISBN 0-87773-376-7 
29. The Journal of the Oriental Society of Australia, Volumes 31-34, Oriental Society of Australia, 2000, Oriental Society of Australia
30. Historical themes and current change in Central and Inner Asia: papers presented at the Central and Inner Asian Seminar, University of Toronto, April 25–26, 1997, Volume 1997, Michael Gervers, Wayne Schlepp, Joint Centre for Asia Pacific Studies, 1998, Joint Centre for Asia Pacific Studies - isbn=189529634X
31. Wars and Conflicts Between Tibet and China

Források

• ↑ Sheel: Sheel, R. N. Rahul. The Institution of the Dalai Lama. The Tibet Journal, Dharamsala, India. Vol. XIV No. 3. Autumn 1989, 28. o. 

További információk

• Bell, Charles (1946) Portrait of a Dalai Lama: the Life and Times of the Great Thirteenth by Charles Alfred Bell, Sir Charles Bell, Publisher: Wisdom Publications (MA), January 1987, ISBN 9780861710553 (first published as Portrait of the Dalai Lama: London: Collins, 1946).
• Bell, Charles (1924) Tibet: Past and Present. Oxford: Clarendon Press
• Bell, Charles (1931) The Religion of Tibet. Oxford: Clarendon Press
• Gelek, Surkhang Wangchen. 1982. "Tibet: The Critical Years (Part 1) "The Thirteenth Dalai Lama". The Tibet Journal. Vol. VII, No. 4. Winter 1982, pp. 11–19.
• Goldstein, Melvyn C. A History of Modern Tibet, 1913–1951: the demise of the Lamaist state (Berkeley: University of California Press, 1989) ISBN 978-0-520-07590-0
• Mullin, Glenn H. (2001). The Fourteen Dalai Lamas: A Sacred Legacy of Reincarnation, pp. 376–451. Clear Light Publishers. Santa Fe, New Mexico. ISBN 1-57416-092-3.
• Richardson, Hugh E.(1984): Tibet & its History. Boulder and London: Shambala. ISBN 0-87773-292-2.
• Samten, Jampa. (2010). "Notes on the Thirteenth Dalai Lama's Confidential Letter to the Tsar of Russia." In: The Tibet Journal, Special issue. Autumn 2009 vol XXXIV n. 3-Summer 2010 vol XXXV n. 2. "The Earth Ox Papers", edited by Roberto Vitali, pp. 357–370.
• Smith, Warren (1997):Tibetan Nation. New Delhi: HarperCollins. ISBN 0-8133-3155-2
• Tamm, Eric Enno. "The Horse That Leaps Through Clouds: A Tale of Espionage, the Silk Road and the Rise of Modern China." Vancouver: Douglas & McIntyre, 2010, Chapter 17 & 18. ISBN 978-1553652694. See http://horsethatleaps.com
• Tsering Shakya (1999): The Dragon in the Land of Snows. A History of Modern Tibet since 1947. London:Pimlico. ISBN 0-7126-6533-1
• The Wonderful Rosary of Jewels. An official biography compiled for the Tibetan Government, completed in February 1940

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 13th Dalai Lama című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.