V. Gusztáv (Drottningholm, 1858. június 16. – Drottningholm, 1950. október 29.) Svédország királya 1907 és 1950 között.
II. Oszkár legidősebb fia. V. Gusztáv a svéd történelem leghosszabb ideig uralkodó királya volt. Félénk, visszahúzódó személyiség volt, aki elhárította a koronázási ceremóniát, ezzel Svédország első koronázatlan királya lett.
Uralkodása alatt és külpolitikája következtében kialakult egy szövetség a skandináv államok között, noha Norvégia 1905-ben kikiáltotta függetlenségét Svédországtól.
Belpolitikájában visszafogta az uralkodói jogokat, és ezzel hozzájárult, hogy Svédország egy parlamentáris monarchiává fejlődhessen. 1911-ben mégis véghezvitte akaratát a liberálisokkal szemben a svéd haderő fejlesztésében. 1918-ban támogatta a szociáldemokratákat egy választási reform véghezvitelében.
Svédország az V. Gusztáv uralkodása alatt tomboló első világháborúban meg tudta őrizni függetlenségét. A háború után az államforma alkotmányos monarchiává alakult át.
A második világháború alatt a király a nemzeti egység szimbólumává vált. Kezdetben nem tudta magát kivonni Németország támogatása alól, de 1943-ban a szövetséges erők fontos támogatójává vált Svédország.
Felesége, Badeni Viktória révén a Bernadotte-ház rokonságba került a Vasa-házzal. Házasságából három fia született:
V. Gusztáv földi maradványait a stockholmi Riddarholm-templomban helyezték végső nyugalomra.