Trnova (szerbül: Трнова) falu Bosznia-Hercegovinában, a Szerb Köztársaságban, Oštra Luka községben. Trnova településnek a Szerb Köztársaság terülétéhez került, kisebbik része.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, Banja Lukától légvonalban 42, közúton 77 km-re nyugatra, Prijedortól légvonalban 21, közúton 28 km-re délnyugatra, községközpontjától 5 km-re délre fekvő sík területen, a Szana-folyó jobb partján, a Pilješka-patak torkolatánál fekszik. A falu a következő részekből áll: Donja Trnova (a központ, ahol a mecset található), Lugovi vagy Gornja Trnova (ez volt a régi falu, mely a háborúban teljesen elpusztult és ma szinte lakatlan, területe jobbára erdő) és Vis (itt cigányházak álltak)
Népessége
| Nemzetiségi csoport
|
Népesség
1991[3]
|
Népesség
2013[3]
|
| Szerb
|
15
|
0
|
| Bosnyák
|
415
|
0
|
| Horvát
|
46
|
0
|
| Jugoszláv
|
2
|
0
|
| Egyéb
|
11
|
0
|
| Összesen
|
489
|
0
|
Története
Trnovát az ókorban római útiállomásként tartották számon, bár jelenleg nincsenek római régészeti lelőhelyek, de a Szana jobb partján egy kiemelkedő magaslaton a falunak van egy ókori (késő bronz- és/vagy vaskorszak) lelőhelye, amely egy ókori illír erőd volt, és amely a Szana folyó körüli síkságot uralta. Jóval később a törököknek is volt erődje ezen a helyen.[4] Valószínűleg a terep további kutatásával római lelőhelyre is bukkannának. Később az oszmánoknak erődje volt ezen a helyen. Ivan Jukić szerzetes 1843-ban írt útleírásaiban Trnovát, Niže Brdarah néven említi, ahol egy új hídon át kelhetünk át a Szanán.[5][6] Ennek a hídnak a létét, mely a mai Podlug és Trnova között ívelt át a Szanán más forrás is megerősíti. A kémkedés céljából Boszniába küldött Božić bródi altiszt is leírja, hogy valószínűleg ez az a régi híd, amely már a 18. században is állt, de tönkrement és megsemmisült, és amely helyett a Stari Majdan-i kapitány ugyanott egy újat építtetett. Ezen a hídon át ment a forgalom Stari Majdanról Banja Luka felé.[7] A falunak 1879-ben 373 lakosa volt, melyből 293 muzulmán és 80 római katolikus volt. Ennek megfeleően Trnova két részre, Trnova Katolička és Trnova Turska részekre oszlott. A muzulmánok a sasinai gyülekezethez tartoztak. 1910-ben Trnovának már 615 lakosa volt. 1941-ben azok közé a falvak közé tartozott, ahol muzulmánok, katolikusok és ortodoxok együtt éltek.[7]
A boszniai háború alatt 1992. május 28-án kezdődött meg a szerb erők támadása Trnova ellen, amely a helyi nemszerb lakosok meggyilkolásával, tömeges kiűzésével és a porig égett falu teljes megsemmisítésével végződött. Az első szerb erők által megtámadott civil lakos Mesud Suda Begić volt, akit az erdőbe hajszoltak és ott megölték. Ezt követően Trnova lakosait a helyi iskola elé terelték, ahol különválasztották a férfiakat a nőktől és a gyerekektől. A férfiakat ezután a keratermi, manjačai és betonirkai fogolytáborokba szállították, a többi helyi lakost pedig kiűzték a faluból. 1992. július 26. és 27. közötti éjszakán megkezdődött a falu ágyúzása.[8] A falu területét a háború alatt aláaknázták.
1992. október 9. és 10. között Senad Šupuk házát, amely a falu bejáratánál található, fogolytábornak használták. 1995. október 9-én Željko Ražnatović félkatonai egységének tagjai Sanski Most és Ključ környékéről hoztak ide egy 13 fős bosnyák csoportot, akiket korábban a szerb hatóságok kényszermunkára alkalmaztak. Az éjszaka folyamán ennek a félkatonai egységnek a tagjai fizikai bántalmazás és verés után több fogvatartott táborlakót lemészároltak, a tábor többi rabját pedig agyonlőtték. Két súlyosan megsebesült fogvatartott azonban életben maradt.[9] Egyikük Safet Kurbegović, aki három lövést is túlélt, és összesen több mint 30 lövést számolt össze.[10] 1995. október 13-án, e területek felszabadítása során a bosznia-hercegovinai hadsereg tagjai megtalálták a további 11 meggyilkolt fogoly holttestét.[11]
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a háború előtti település egy parányi, 0,96 km2 területű, lakatlan része a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Oštra Luka községhez került, míg a település területének zöme, 14,31 km2 területtel a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában levő Sanski Most község területénél maradt.
Nevezetességei
- Gradina – illír erődítmény maradványa a Szana jobb partján egy 275 méteres magaslaton. A helyén épített török vár maradványaival. Az ellipszis alaprajzú plató méretei 80x45 méter. A platót a könnyebben megközelíthető oldalán félköríves falak védték. Korát a késő bronzkorban és a vaskorban határozták meg.[12]
Jegyzetek
