A Göbe-erdő a Tisza patkó alakú holtága, amely a folyó 19. századbeli szabályozása során jött létre a 444-es folyamkilométernél, a bal parti oldalon. Védettségének oka, hogy a Kiskörei-víztározó építésekor a folyó e szakaszának hullámtéri erdei nagyrészt megsemmisültek, ezért a Közép-Tiszavidék valamikori ártéri ligeterdeinek a Göbe-erdő élő szabadtéri múzeuma lett, mivel a tájra jellemző élővilágot még viszonylag természetes állapotában mutatja be.
A terület jelentős részét természetközeli állapotú, idős ártéri puhafa-ligeterdő borítja, melynek állományai hazánkon kívül Európa-szerte is megfogyatkoztak.
A 173 hektárnyi kiterjedésű Göbe-erdő (Göbe-morotva) nagyobb részben Tiszadorogma, kisebb részben pedig Egyek határában fekszik; észak felől a Tisza hullámterének jelenlegi gátja, más irányból pedig a régi töltés határolja. 1982 óta védett.
A terület ritka, értékes növényvilága és zavarásra érzékeny, védett madárfajai miatt korlátozottan látogatható természetvédelmi terület.
Növényvilága
Vidra keserűfű (Polygonum amphibium L)Festő zsoltina (Serratula tinctoria)Közönséges rence (Utricularia vulgaris) víz alatti része, a növény szárán sorakozó rovarfogó tömlőkkelKözönséges rence (Utricularia vulgaris) víz fölé emelkedő sárga virága
A nádasok-gyékényesek szegélyén pedig előfordul a víz felszínén lebegő békalencsékből, részben a felszín alatt lebegő rovarfogó növényekből álló rence-békalencse hínár is, amelynek jellemző faja a rovarokat és apró rákokat fogó sárga virágú közönséges rence (Utricularis vulgaris) is, amely "ragadozó", gyökér nélküli vízinövény, amely foglyul ejti és megemészti az apró organizmusokat, beleértve az állati eredetű egysejtűeket (protozoa), és a néhány milliméteres rákocskákat is. A "ragadozó" növény a zsákmányszerzés műveletét olyan gyorsan - a folyamat fél milliszekundum alatt zajlik le - hajtja végre, hogy a húsevő növénnyel szemben a foglyul ejtett állatnak esélye sincs a menekülésre.
A növény levelein tojás alakú, állatfogásra szolgáló tömlők sorakoznak, amelyek "száját" egy, csupán befelé nyíló csappantyú zárja le. A tömlők nyílása előtt 2 szárnyasan tagolt sörte található. A tömlők csapdaként, és olyan villámgyorsan működnek, hogy szabad szemmel a zsákmányszerzés folyamata nem követhető.
A grenoble-i egyetem kutatói Philippe Marmottant-nal az élen ezért egy olyan kamerát készítettek, amely másodpercenként tízezer felvételt képes készíteni. Így a filmet lelassítva a tudósoknak sikerült megismerni a vadászat módját. A ragadozó rencéről készült kisfilm a YouTube-on: [1]
A film lelassítása által kiderült, hogy amikor a rence "készenlétbe helyezi" a csapdát, kifújja a tömlőben lévő folyadékot, miáltal annak a belsejében alacsonyabb a nyomás, mint a környezetben. Amint a potenciális zsákmány megérinti a tömlő "szája" előtt lévő parányi sertéket, a csappantyú kinyílik, és a víz az áldozattal együtt bezúdul a tömlőbe. A számítások szerint a szívóhatás oly erős, hogy a nehézkedési gyorsulás eléri a 600 g-t. Összehasonlításként az űrhajó startjánál az asztronautákra 3,5g nehézségi gyorsulás hat, 8 g-nél pedig elveszítenék az eszméletüket.
A rovarok közül megtalálható itt számos szitakötő faj; ilyen az egyik legnagyobb hazai faj, az óriás szitakötő, a nádi acsa, a gyakori acsa és a lapos szitakötő, valamint a nyár végén-ősz elején gyakori tócsa-szitakötő (Sympetrum) fajok.
A területen gémtelep ugyan nem alakult ki, de a közeli gémtelepek lakói gyakran látogatnak ide, különösen a kis kócsag és a bakcsó, míg ritkábban az üstökösgém, szürke gém és a kárókatona is. A zavartalan, nagy kiterjedésű ligeterdők lakója a fekete gólya és a rétisas csak néha, leginkább vonulási időben figyelhető meg, míg jóval gyakoribb a barna kánya, a héja és az egerészölyv, téli vendégként pedig a gatyás ölyv és a kékes rétihéja is el-el látogat a vidékre.
.jpg)
